6.rész

                     Karácsony húzás

 

1987 december

Osztályfőnőki óra:

Tanárnő: Karácsonyi húzás lesz. Írjátok fel a neveteket egy cetlire, majd dobjátok be ide. Ezután mindenki húz egyet, és akit húzott, annak vesz ajándékot. Aki magát húzta, az szóljon. Az másikat húz.

Érdekes múdon Rosalia Chantalt, Chantal meg Rosaliat húzta.

Tanárnő: Ne áruljátok el egymásnak ki kit húzott. Legyen meglepetés!

Rosalia: A francba!

Johanna: Kit húztál?

Rosalia: Azt a kis nyavajást!

Viki: Úristen, én meg a Dórikát!

Rosalia: Azt kell, hogy mondjam, inkább Dórika, minthogy az a mexikói senki! Fúj de gyűlölöm!

Johanna: Mit veszel neki?

Rosalia: Adok egy nagy pofont neki és az lesz az ajándék.

Johanna: Várom már!

Kicsöngettek. Chantal el volt keseredve. Martin odament hozzá.

Martin: Mi a baj?

Chantal: Az apám mindig bezár.

Martin: Hozzánk költözhetnél.

Chantal: Úgy sem engedik!

Martin: Hát sajnos nem lehet.

Martin megsimogatta Chantal arcát.

Este Rosalia becsöngetett Chantalékhoz.

Jose Maria: Szia, szép virágszál!

Rosalia: Jó estét! Beszélnem kell magával. Üljünk be a kocsimba!

Jose Maria: Rendben, csak felveszem a kabátomat. Várj egy kicsit!

Rosalia: A kocsiban várom.

Rosalia beült a kocsiba, Jose Maria felvette a kabátját és a cipőjét.

Jaqueline: Te hová mész ilyenkor?

Jose Maria: El kell intéznem pár dolgot! Mindjárt jövök.

Ment Rosaliahoz, beszállt a kocsiba.

Rosalia: Elmegyünk hozzánk! Broki bácsi most nincs otthon, mert éjszakás.

Jose Maria: Ahogy szeretnéd hercegnőm!

Rosalia egy luxusvillában élt.

Jose Maria: Ebben laksz?

Rosalia: Egy milliomos lánya vagyok! Jöjjön be!

Befelé mentek. Mikor beértek, levették a kabátot meg a cipőt.

Jose Maria: Miről szeretnél beszélni?

Rosalia: Tegezhetem?

Jose Maria: Hát persze!

Rosalia: Chantalról akarok beszélni! Képzeld el, ma a suliban karácsonyi húzás volt, én Chantalt húztam, ajándékot kéne neki venni. Szerinted vegyek neki valamit?

Jose Maria: Valami megalázót kéne neki adni.

Rosalia: Te nem szereted a lányodat?

Jose Maria: Mondok neked valamit, de ne mondd el senkinek. Nem is az én lányom, hanem valami senki házié.

Rosalia: Ez hogyan lehetett?

Jose Maria: Úgy, hogy a feleségem megcsalt valami csóró emberrel.

Rosalia: A feleséged tudja, hogy nem te vagy a lánya apja?

Jose Maria: Persze, hogy tudja, csak az az ostoba lány nem sejt semmit sem.

Rosalia: Hát ez elég gáz. Igazából azért hoztalak ide, hogy szakítsuk el valahogy Carlostól és segítened kéne abban, hogy az enyém legyen Carlos.

Jose Maria: Hát persze! Mindenben segítek!

Rosalia: Az a baj, hogy szünetekben mindig együtt vannak.

Jose Maria: El kéne intézni, hogy a kis nyavajást kirúgják az iskolából.

Rosalia: Tudod, a pénz mindenre képes! Ha lefizetem az igazgató urat és ha lefekszem vele, teljesíti a parancsomat.

Jose Maria: De okot is kéne adni, ok nélkül nem rúghatja ki.

Rosalia: Miért nem iratod át másik iskolába?

Jose Maria: A kirúgás jobb, mert bemocskolhatja a hírnevét. Valamit kéne csinálni és megvádolni, valahogy elintézni, hogy a bizonyítékok és a gyanú rá terelődjön.

Rosalia: Be kéne törni az iskolába és ellopni pár fontos dolgot. Persze apróságokat, amiket ő is zsebre dughatna.

Jose Maria: Inkább majd holnap.

Rosalia: Rendben.

Másnap az iskolában: egyik szünetben bejön Brigitta, hogy lássa Carlost. Nem volt az udvaron, se az osztálytermében, ezért átment a 10. A-ba. Ott volt Chantallal.

Brigitta: Nem hiszem el! Van egy jó tervem!

Odament hozzájuk.

Brigitta: Sziasztok!

Chantal: Jó lenne, ha leszállnál Carlosról!

Carlosnak megcsörrent a telefonja.

Carlos: Fontos hívás! Majd következő szünetben, drágám!

Szájon puszilta, majd szaladt ki s teremből, hogy felvehesse a telefont.

Brigitta: Beszélnünk kell!

Chantal: Nincs miről beszélnünk!

Brigitta: De van, te kis senki! Gyere ki a folyosóra, 4 szem közt kell beszélnünk!

Kihúzta a folyosóra, Chantal engedett, kíváncsi volt, hogy mit akarhat megint.

Chantal: Siess! Nincs erre időm!

Türelmetlenkedett, közben Brigitta kinyitotta az ablakot. Pont az ablakkal szemben álltak.

Brigitta: Melegem van.

Teljesen az ablakhoz ment, már majdnem kihajolt. Rosalia figyelte őket, egy kicsit messzebbről. Chantal is közelebb ment az ablakhoz.

Chantal: Mondjad!

Johanna és Viki is kijöttek.

Brigitta: Te kis csitri! Azonnal szállj le Carlosról, mert nem lesz jó vége! Megértetted?

Chantal: Csak is engem szeret! Engem is vitt el a bálba!

Brigitta: Dehogy szeret téged, csak meg akar téged kapni, aztán el fog dobni, mint egy rongyot!

Gúnyosan nevetett, Chantalt ez felhergelte, nem tudta visszafogni magát, ezért felpofozta Brigittát.

Brigitta: Hogy mersz megütni? Na most megnézheted magad! A kórházban fogsz kikötni, te kis senki!

Megragadta a haját, az ablak felé tolta, ki akarta lökni, hisz ezért nyitotta ki. Chantal ellenkezett.

Brigitta felállt az ablakpárkányra, hogy könnyebben ki tudja lökni. Már Chantal is az ablakpárkányon állt.

Chantal: Fel foglak jelenteni, ha kilöksz!

Brigitta: Nekem csak az a fontos, hogy összetörd magad és ne találkozhass Carlossal!

Ekkor Brigitta lába megcsúszott a párkányon. Lezuhant, megkapaszkodni sem tudott. Chantal kétségbeesett. Gyorsan leszállt a párkányról és le felé nézett, hogy hol lehet Brigitta. Elkezdett sírni, Rosaliaék le is támadták.

Rosalia: Le lökted szándékosan!

Chantal: Ki akart engem lökni, de ő megcsúszott! Nem én voltam!

Johanna: Szerinted el is hisszük ezt neked?

Chantal: Esküszöm nem én voltam!

Az egész osztály kijött.

Martin: Mi történt itt?

Chantal sírva válaszolt.

Chantal: A szőke lány megcsúszott és kiesett az ablakon!

Rosalia: Kilökted szándékosan, hogy ne legyen az utadban!

Chantal: Nem, ez nem így volt. Ő akart kilökni, de megcsúszott.

Rosalia: Mindent jól láttunk.

Egy páran lementek oda.

Brigitta: Az a senki kilökött az ablakon!

Hívtak mentőt hozzá, Chantalt bevitték az igazgatóhoz.

Chantal: Nem én löktem le!

Rosaliaék is bent voltak, mert látták az esetet. Természetesen hazudtak.

Johanna: Összeverekedtek az ablak előtt, ekkor Chantal szándékosan meglökte, persze, hogy kiesett az a csajszika.

Chantal: Ő akart kilökni engem, erre ő megcsúszott.

Rosalia: Igazgató úr, ne higyjen neki! Mi láttuk.

Brigittának eltört a lába, el kellett szállítani a kórházba.

Igazgató úr: Nos, nem derült ki, hogy szándékos vagy csak véletlen baleset volt. A verekedésért igazgatóit kapsz! Ha mégegy ilyen eset, búcsúzhatsz az iskolától! Hozd az ellenőrződet!

Sírva sétált el az osztályteremig. Martin oda is szaladt hozzá azonnal.

Martin: Mi a baj? Csak nem rúgnak ki az iskolából? Ugye nem?

Chantal: Igazgatóit kapok és ha mégegyszer előfordul hasonló, akkor kirúgnak.

Vitte az igazgatóhoz az ellenőrzőjét. Az igazgató úr ezt írta bele:

                             Tisztelt szülők!

 

Gyermekük, Chantal Andere az iskola folyosóján összeverekedett egy másik lánnyal, aki aztán kizuhant az ablakon. Chantal azt állítja, hogy véletlen baleset volt és, hogy a lány akarta őt kilökni. 3 szemtanú és a balesetet szenvedő lány viszont az ellenkezőjét állítják, hogy Chantal lökte ki. Szerintük volt oka rá, hogy kilökje az ablakon. Én inkább az utóbbira gyanakszom, de adok neki egy esélyt. Ha mégegyszer előfordul ilyesmi, legyen szó egy verekedésről, akkor ki kell, hogy rúgjam az iskolából!  1987 dec 9

Chantal otthon semmit sem szólt erről, az ellenőrzőjét sem mutatta meg.

Eljött az ajándékozás, Chantal semmit sem vett Rosalianak. Rosalia viszont készült valamire.

Rosalia: Boldog karácsonyt Chantal Andere!

Chantal: Köszönöm, de én nem vettem neked semmit.

Rosalia: Gondoltam, de nem is kell nekem semmi tőled! De azért fogadd már el az enyémet!

Chantal kibontotta. Csipszes zacskók, összetört műanyag poharak és egy pár darab kutya táp.

Chantal: Ez az ajándék? Ez csak a te szegénységi bizonyítványodat mutatja!

Hozzávágta az egészet, majd elment. Rosalia nevető görcsben tört ki.