25. rész

                              Házassági ajánlat

 

Chantal kibontotta a nagy ajándékcsomagot, amit a titkos udvarlója küldött neki.

A csomag tartalma: egy tükör gyémántokkal és drága kövekkel kirakott keretben, gyémánt nyaklánc, karkötő és fülbevaló, egy piros ruha csillogó selyemanyagból. Volt egy cetli is köztük, amire ez volt írva: Ezeket mind vedd fel holnap este!. 8-ra megyek érted!

Ezeken kívül még volt benne egy aranyszínű hajkefe és aranyszínű hajcsattok+ hajgumi és hajszalag. Chantal megnézte mind, majd az egészet ellökte magától és sírásba kezdett. Broki meg is hallotta.

Broki: A lányodnak megint valami baja van!

Jaqueline: Hát már megszoktam! Ilyenkor egyedül kell hagyni.

Chantal később kiült az erkélyre. Azt gondolta, hogy nevetségessé akarják tenni.

Chantal: Most azt hiszik, hogy holnap ezeket felveszem, elvisz vacsorázni, utána meg kijelenti, hogy csak szórakozásból csinálta, mert unatkozott. Biztosan az a David küldte, le akar velem feküdni, aztán úgy kidob utána, mint annak idején Carlos. Mostmár nem fogok bedőlni ezeknek. A bulin is le akart velem feküdni, miközben nem is ismert.

Tovább zokogott. Lucia közben bejött a szobába, meglátta az ágyon a csadás ajándékokat.

Lucia: Juj de szépek! Ezekben olyan leszek, mint egy királynő.

Felvette a ruhát, de nagy volt rá, az ékszereket is magára vette, a hajgumit és a csattokat is a hajába tette. Aztán kivett a szekrényből egy magassarkút, azt is felvette, de nagy volt rá. A ruhát felkötötte, hogy ne essen el benne, miközben húzza a földön. A tükröt és a hajkefét is kivitte. Estefania meglátta.

Estefania: Honnan szedted ezeket, Lucia?

Lucia: Az anyukámé! Ugye milyen gyönyörűek?

Estefania: Az anyukád nem hord ilyeneket!

Lucia: De az ágyán találtam!

Estefania ideges lett, egyből tudta, hogy Davidtól kapta. Megfogta Lucia kezét és bevitte Chantal szobájába.

Estefania: Azonnal vedd le!

Lucia: De miért?

Estefania: Mert Chantal ideges lesz!

Chantal meghallotta a beszélgetést, ezért bement. Látta, hogy Lucia magára vette az ajándékokat.

Chantal: Lucia, ez nem neked való, kicsim!

Estefania: Ezt mondtam neki, de nem értette meg!

Chantal: Vedd le szépen, veszek neked majd egy másikat, ami neked való!

Végül levette és elküldte fürdeni.

Estefania: Honnan van ez a ruha?

Chantal: Biztos az a David küldte.

Estefania elolvasta az üzeneteket.

Estefania: És te elfogadtad?

Chantal: Miért ne?

Már nem akart az a kis hülye lenni, aki mindenért sírt, megakart változni. Volt egy terve David ellen, azt gondolta megérdemli, amiért be akarja őt csapni.

Estefania: De csak szórakozik veled!

Chantal: Majd meglátod! Engem nem verhet át senki!

Estefania: Én nem fogadnám el, de te tudod!

Másnap délután Chantal egészvégig készülődött. Megfürdött, azután magára vette az ajándékokat, kifestette magát és egy táskába begyömöszölte a kedvenc virágos ruháját.

Chantal: Ma este nem szabad sírnom, akármi is történik.

Este 8-kor egy luxuslimuzin állt meg a villa előtt, az illető becsöngetett, ekkor Chantal rohant is, úgy tett, mint aki örül ennek az egésznek.

Chantal: Úgy örülök David, hogy te vagy a titkos udvarlóm.

David azt hitte sikerült elhódítania az ajándékokkal.

David: Egy luxusétteremben vacsorázunk. Már meg is van rendelve.

Chantal: Oké, mehetünk!

Beszálltak a limuzinba, ami elvitte őket az étterembe.

David: Van számodra egy meglepetésem!

Chantal: Komolyan?

Leültek az asztalhoz, hozták is a vacsorát.

Chantal: Mi az a meglepetés?

David: Előbb együnk, utána minden ki fog derülni!

Mikor végeztek az evéssel, David a táskájában túrkált. Chantal viszont várta a meglepetést.

David: Na megvan!

Egy gyémánt gyűrűt vett elő.

Chantal: Egy gyűrű?

David: Ez nem csak egy gyűrű! Házassági ajánlatot teszek, először is eljegyezlek és majd kitűzzük az esküvő időpontját.

Chantal erre ideges lett, de nem mutatta ki. Ezt gondolta magában:

Chantal: Mit képzel ez magáról? Alig ismer és megkéri a kezemet!

Közben hagyta, hogy David felhúzza a gyűrűt az ujjára.

David: Tehát akkor elfogadod?

Chantal nem válaszolt, felállt az asztaltól.

David: Hová mész? Még nem végeztünk! Rendelek desszertet.

Hívta a pincért.

Chantal: Mosdóba megyek.

David: Menjél akkor!

Chantal a mellékhelyiség felé indult.

Chantal: Mindent a fejéhez vágok, velem nem szórakozhat!

Át akart öltözni, azért hozott magával másik ruhát. Feltette azta  fogasra, miközben levette magáról a piros ruhát, a virágos ruha leesett a földre. Mire észbe kapott, már nem volt sehol, viszont hallotta, hogy valaki futásba kezdett. Mikor gyorsan kijött, egy 30 év körüli cigány nőt látott kifelé menni, kezében a virágos ruhával. Chantal kijött hiányos öltözékben (már nem volt ideje visszavenni a ruhát), a cigány nő után futott és ki akarta venni a kezéből a virágos ruháját.

Chantal: Te tolvaj! Ellopod a ruhámat!

A cigány rongyos és koszos ruhában volt, ráadásul büdös is volt, mert még fürödni sem tudott. Nem hagyta magát. Mindketten a ruhát fogták és húzták maguk felé, amiért ki is nyúlt.

-Kérem, adja nekem! Nekem nincs ruhám és tetszeni akarok a pasimnak!

Chantal: Előbb fürödj meg, mert elszalad előled, olyan bűzős vagy!

-Nincs vizünk, olyan szegények vagyunk!

Chantal: Engem nem érdekel, add vissza a ruhámat és kész!

A cigány nő meglátta a piros ruhát, de előbb a gyémánt nyakláncra fájt a foga, ami Chantal nyakában volt. Ezért felpofozta, majd a földre lökte, rámászott (így fogta le) és leszedte róla a nyakláncot. Utána odaszaladt a piros ruháért és gyorsan kiszaladt. Mindenkinek gyanús volt, el akarták kapni, az meg belefutott Davidba, aki felismerte a ruhát és a nyakláncot.

David: Héj, ez a barátnőmé!

-Ő nekem adta!

David: Na persze!

A cigány nő leverte Davidot és megmenekült a cuccokkal együtt.

David: Átkozott!

Chantal ott sírt a mosdóban melltartóban és bugyiban, a szemfesték végig folyt az arcán.

David: Ezt nem értem! Lerángatta róla a ruhát?

Bement a mosdóba, hátha ott van, de nem volt ott, csak egy szőke hajú cicababa.

David: Nem láttad itt Chantalt? Valószínűleg sírt és hiányos volt az öltözéke.

-Láttam, hogy egy nő az ablakon kimászott, fehérneműben volt, a cipőjét itt hagyta.

Az ablak magason volt, tárva nyitva és a cipője ott volt alatta a földön.

David: Hogy mászott oda fel?

-Nem tudom, mikor bejöttem, ott volt az ablakban. Megkérdeztem mit csinál, de nem válaszolt.

David elment, vitte a cipőt is. Vett egy ruhát és keresni kezdte Chantalt. Ahová az ablak nézett, az kerítésen belűl volt.

David: Hát ezt nem hiszem el! Hová tűnhetett?

A kerítésen ott lógott s gyémántkarkötő, amit neki adott. El is tette. Kereste kb 1 órán keresztűl, egy sötét bokros területre ért, ahol hangokat hallott.

David: Chanti, itt vagy?

Hirtelen észrevette, épp hányt. Odament hozzá.

David: Csak, hogy megvagy!

Chantal: Rosszul lettem a vacsorádtól!

David: Miért jöttél ide?

Chantal: Így nem mehetek végig az utcán, mindenki rajtam nevetne.

David kivette a táskájából a ruhát.

David: Vettem neked ruhát, a cipődet is elhoztam! Öltözz fel!

Chantal felöltözött.

David: Jobban vagy már?

Chantal: Hát még kavarog a gyomrom!

David: Gyere, hazaviszlek!

David átkarolta Chantalt és úgy mentek el a kocsiig. Chantalra közben rájött a sírógörcs, visszatartotta, de nem sokáig tudta.

David: Jólvan! Ne sírj! Nem te vagy a hibás! Hamarosan összeházasodunk és Los Angelesben fogsz velem lakni!

Chantal: Ezzel még várjunk kérlek! Nekem ez még korai.

David: Rendben! Akkor várjunk!

Chantal: Visszaadom a gyűrűdet.

David: Az a tied!

David hazavitte Chantalt. Másnap reggel Estefania benyitott az ikertestvéréhez.

Estefania: Na mi volt tegnap este?

Chantal: Nagyon jó volt, meg is kérte a kezemet!

Estefaniát elöntötte a féltékenység, de nem mutatta ki.

Estefania: Ugye nem mentél bele?

Chantal: Persze, hogy nem, alig ismerjük egymást! Talán majd jövőre.

Chantal most elment Daniellel a klubba. Meglátta Nestát olvasni egy sarokban, ezért odament hozzá.

Chantal: Helló!

Nesta ránézett majd köszönt.

Nesta: Szia!

Chantal: A strandon miért voltál zokniban? Láttalak David buliján és ott.

Nesta utálta, ha felteszik neki ezt a kérdést.

Nesta: Mert én utálok mezítláb lenni! Neked halak? Neked halak?

Chantal: Najó, szia!

Tovább ment.

Chantal: Ilyen hülyét!

David odament hozzá.

David: Szia szerelmem! Hoztam neked valami finomságot! Remélem rendben van már a gyomrod!

Chantal: Persze!

Elővette a csokit, Chantalnak hányingere lett.

David: Menj el orvoshoz! Gyomorrontást kaptál!

3 nap múlva is ugyanez volt.

David: Neked valami bajod van! Délután időpontod van az orvosnál!

Chantal nem akart menni.

Chantal: Ne már!

De David kényszerítette. Az orvos megvizsgálta.

Orvos: Gratulálok! Ön gyermeket vár!