10.rész

                          Federik értetlensége

 

Federik összeesett, Chantal pedig nem értette mi lehet vele. Azt gondolta van lehetőség a szökésre. Ki is ment, de Jack ott volt és lefogta.

Jack: Hová igyekszel ennyire, kiscsillag?

Chantal: Sehová!

Jack: Miért szöktél ki? Most szépen visszaviszlek!

Visszarángatta a házba, Federik addigra felkelt.

Jack: El akart szökni, ha nem vagyok épp kint, elmegy!

Jack ezzel kiment.

Federik: Ne szökj el! Nem bántalak téged!

Chantal: De min volt úgy meglepődve?

Federik: Semmin, kicsim, csak egy kicsit megfájdult a fejem.

 

Stockhom

Rosalia bőröndbe pakol, mert nem sokára utazik haza. Végül nagy nehezen megkapta a kettest matekból és irodalomból.

Broki: Szeptemberben jöhetsz csak vissza!

Rosalia: Várom már, hogy hazamenjek.

Broki kivitte a repülőtérre, elbúcsúztak egymástól.

 

Indianapolis

Federik össze volt zavarodva, egésznap ilyen rossz kedvű volt. Nézegette a régi fényképeket.

Rosalia végre hazaérkezett, nagy partyval fogadták. Ajándékokat is kapott. Gyönyörű arany ékszereket és a legdrágább ruhákat.

Rosalia: Elfogtátok azt a kis ostobát?

Jack: Az embereim mindent elintéztek, Federiknél vannak.

Rosalia: Át is megyek, hogy a képébe röhögjek!

Közben pedig Federik nagyon jól bánt vele, Rosalia át is csöngetett.

Federik: Nyitsd ki légyszíves!

Chantal ment is, ajtót nyitott Rosalianak. Mindketten nagyon meglepődtek, mikor meglátták egymást.

Chantal: Te mit keresel itt?

Rosalia: Nem szabad hazajönnöm?

Chantal: Te itt laksz?

Rosalia: A szomszédban. Hol van Federik?

Chantal: A szobában.

Rosalia arrébb lökte Chantalt és rohant be a szobába. Federik véletlenül kiejtette a kezéből a képet. Rosalia felszedte, Chantal anyja volt rajta még fiatal korában. Rosalia felismerte.

Rosalia: Ez itt ki?

Federik: Senki!

Rosalia: Ja persze!

Odajött Chantal is.

Rosalia: Ez itt az anyád?

Chantal nem értette mit keres Federiknél a kép.

Chantal: Igen, de miért van itt?

Rosalia: Federik ezeket nézegette.

Kikapta a kezéből a többi képet, Federik és Chantal anyja voltak rajta együtt.

Chantal: Te ismerted az anyukámat?

Federik most nem tudta mit válaszoljon.

Chantal: Szóval azért volt úgy meglepődve, mikor kérdezte az anyukám nevét!

Federik: Igen, ismertem! És?

Chantal: Honnan ismerte?

Federik: Egy jó barátom volt.

Rosalia: Szerintem inkább a szeretője volt és Federik az apád!

Gúnyosan nevetett.

Chantal: Ez nem igaz!

Federik: Rosalia, légyszíves menj el!

Kiment a szobából, ott maradt hallgatózni.

Federik: Beszélnem kell veled!

Ekkor Chantal rosszul lett és elájult, Federik meg nem tudta elmondani, amit szeretett volna. Feltette az ágyra. Rosalia inkább elment. Aztán Chantal megához tért, közben Federik hozott neki főzeléket.

Federik: Biztos nem ettél! Hoztam főzeléket!

Ahogy ránézett a főzelékre, elkapta a hányinger.

Chantal: Fúj!

Federik: Meg kell enned!

Chantal: Hányingerem van tőle!

Federik nem értette mi a baj.

Aztán kiderült, hogy Chantal gyereket vár, természetesen Carlostól, mert rajta kívül senki nem nyúlt hozzá. Ő viszont azt hitte, hogy Jack emberei megerőszakolták. Federik egyre jobban megszerette Chantalt. Ezt mondta Jacknek, miközben beültek ketten egy luxusétterembe.

Federik: Én azt a Chantalt nagyon megszerettem, mintha a saját lányom lenne.

Jack ledöbbent.

Jack: Akkor őt nem viszed el férfiakhoz?

Federik: Nem. Nem bírnám ki!

Jack: Mi az oka, hogy ennyire megszeretted?

Federik hallgatott, majd nagy nehezen megszólalt.

Federik: Emlékszel, amikor meséltem a lányomról?

Jack: Csak nem azt akarod mondani, hogy ő az?

Federik: Nem tudom, mert én az enyémet örökbe adtam, ő viszont a saját anyukájával volt, aki a szeretőm volt. Ezt nem értem, ő pedig odaadta nekem, de nekem örökbefogadásra kellett adnom.

Jack: Lehet ő volt azv örökbefogadó, látta, hogy nem kell neked.

Federik: A neve sem ugyanaz.

Jack: Átkeresztelte. Arra nem gondoltál?

Federik: Az viszont lehetséges.

Jack: Vagy pedig több gyereke is van. Így nem biztos, hogy ő a tied.

Federik: Az nem lehet, mert ugyanannyi idős, mint az enyém.

Jack: Átkeresztelte direkt. Akkor biztos a tied. Megmondtad neki?

Federik: Nem, még nem! Nincs hozzá bátorságom. Nem rég derült ki, hogy gyereket vár. Te meg elszakítottad a szerelmétől!

Jack: Ugyan már, a tizenévesek felelőtlenek, nem gondolnak a védekezésre.

Federik: Segítek neki felnevelni. Visszavinném az anyukájához, de ő nem akar menni az apja miatt. Fél, hogy megtudja és ezért lehet ki fogja tagadni. Örülök is neki, hogy velem marad.

 

Stockolm, 1989 február 9

Mindenki készül a nagy ünnepségre, ugyanis meg nyílik a nyelves klub Johan Mjöllby vezetésével. Ezen a napon 18 éves, emellett egy nagy születésnapi partyt tartanak. Johanna, Viki és Rosalia segítettek neki megszervezni ezt a bulit és a nyelves klub helyiségét kialakítani. Akik tagok akartak lenni, azok nyelves könyvet készítettek. A nyelvekről kellett rajzolni és írni saját fantázia szerint.

Elég sokan léptek be, voltak vagy 100-an, köztük Rosalia, Viki, Johanna, Martin, Claudia, Loretta. Jöttek külsősök is természetesen, köztük Alekszandr és Valerij, ők már 21 és 20 évesek voltak ekkor. Valerijnek horoszkóp mániája volt, első dolga az volt, hogy mindenkitől megkérdezi. Először még válaszoltak neki minden gond nélkül. Innentől fogva naponta volt a klub délután 3-tól este 8-ig.

 

Indianapolis, 1989 március

Federik beviszi Chantalt a kórházba, mert nem sokára megszületik a gyereke. Ő is járt iskolába, csak magántanulóként. Március 15-e környékén Chantalnak megszületett a kislánya, Luciának keresztelte el.

Federik egyre jobban biztos volt benne, hogy Chantal az ő lánya és most unokája született.

Chantal szülei visszaköltöztek Mexikóvárosba kb még 5 hónappal ezelőtt, tudták, hogy Chantalt elrabolták, de azt nem, hogy élő vagy halott. Még a rendőrség is nyomozott utána, de hiába, semmi nyomát nem találták, persze nem adták fel a keresést.

1993 tavasz

Lucia már 4 éves, Federiket tekintette a nagyapjának. Federik azóta sem mondott semmit Chantalnak, de ő apjaként szerette Federiket, az anyukája meg hiányzott neki nagyon.

Egyik nap kivitte Luciát a játszótérre, le sem vette róla a szemét. Ám de Lucia csokit akart.

Lucia: Anya, veszel nekem csokit?

Chantal: Majd később, kicsim!

Lucia: De én most akarok! Na lécci!

Chantal: Najó! Na, akkor gyere!

Elmentek a közeli közértbe, kicsit nagy volt a sor a pénztárnál.

Chantal: Maradj itt mellettem! Mindjárt megkapod!

Odajött Rosalia a közért elé. Már arany szőke haja és kék kontaklencséje volt. Nem rég esett túl az első mellműtétjén. Ki akarta csalogatni Luciát. Csokit mutogatott neki, Lucia akkor ki is ment, Chantal meg pont nem figyelt.

Lucia: Kérem szépen a csokit!

Rosalia megfogta Lucia kezét és elhúzta messzebbre, majd odaadta neki a csokit. Aztán elővett egy nagy ajándékcsomagot.

Rosalia: Ez a kis hercegnőé!

Lucia leszagatta róla a csomagolást, egy gyönyörű és a legdrágább barbi baba volt benne.

Lucia: Köszönöm!

Rosalia: Máskor is veszek neked valamit. Jó?

Chantal meg kiállt a sorból, amint észrevette, hogy Lucia elcsvargott. Még időben.

Chantal: Mit akarsz a lányomtól, Rosalia?

Rosalia: Vettem neki egy szép barbit.

Lucia megmutatta Chantalnak.

Chantal: Ne fogadj el tőle semmit!

Lucia: De olyan kedves velem!

Chantal: Rossz szándékai vannak!

Rosalia: Jaj! Ne mondj már ilyeneket neki!

Chantal: Akkor is így van! Menjünk Lucia! Add neki vissza a babát!

Rosalia súgott valamit Lucia fülébe.

Rosalia: Majd máskor megkapod!

Lucia csak bólogatott.

Chantal: Veszek neked egy ugyanolyat. Rendben?

Lucia elkezdett sírni.

Lucia: Te nem vagy az anyukám!

Chantal: Miért mondod ezt?

Lucia: Nem engedted, hogy elfogadjam!

Bementek egy játékboltba, Lucia kapott egy barbit. Egyik nap, mikor Lucia oviban volt, Chantalt megállította a rendőrség, akik őt kerestél éveken keresztűl. Felírták az adatait, majd szó nélkül továbbmentek. Majd értesítették a szüleit.