20. rész

                                    Csalódások

 

Chantal mégis bemegy a klubba, meglátja Estefaniat piros miniruhában csókolózni Alvaroval. Ki is akadt.

Chantal: Tehát ő tette! Ezt nem hiszem el!

Mielőtt észrevette volna valaki, lelépett. Mikor hazaért, elkezdett sírni

Chantal: Nem hiszem el, hogy ilyenre képes. Daniellel is lefeküdt, biztosan ő vérzett! Mert én biztos nem! Najó, visszamegyek, legalább tudni fogják, hogy ő csinálta ezt.

Visszament, Estefania ott volt még, jól érezte magát Fernando Joséval, Alvaroval és Valerijjel.

Chantal: Estefania!

Mind a 3 férfi hátranézett, meg voltak döbbenve.

Estefania: Azt mondtad nem jösz be!

Chantal: Máshogy alakult, de erre nem számítottam!

Estefania: Én sem, hogy itt megjelensz!

Alvaro: Mi folyik itt?

Fernando Jose: Marha jó vicc!

Chantal: Ez nem vicc! Nem tudtam semmiről, ez meg bejön helyettem!

Valerij: Ezért nem értettem!

Chantal: Estefania, menj haza!

Estefania: Majd elmondom miért csináltam!

Estefania elment, ekkor Chantal sírásban tört ki. Valerij átölelte.

Fernando Jose: Ez mi volt?

Alvaro: Nem tudtam, hogy van ikertestvére.

Fernando Jose: Én sem!

Estefania nem ment el. A többiek is látták és Chantalt is.

Viki: Teljesen egyformák!

Johanna: Soha sem mondta!

Alekszandr: Mindkettő szajha, direkt csinálták!

Mjöllby: Nálam csak az egyik tag, aki Chantal névre hallgat és nem a piros ruhás az.

Chantal még mindig sírt.

Chantal: Nem hiszem el, hogy a hátam mögött ilyeneket csinált, még a barátommal is lefeküdt, mert őt becsapta és azt hitte én vagyok!

Odajöttek a többiek is, Estefania meg átment Danielhez. Nem volt otthon, de Livia beengedte.

Alekszandr: Hülye kis mexikói kurva! Mindketten!

Valerij: Fogd be, csak a másik volt az, Chantal nem az!

Mjöllby: Ez felháborító!

Chantal: Én nem tudtam róla, a hátam mögött csinálta!

Valerij: A barátját is elcsábította a nevében.

Alekszandr: Te hiszel neki?

Valerij: Igen!

Chantal nem hagyta abba a sírást, egyre hangosabban bömbölt. Alekszandrt már idegesítette.

Alekszandr: Fogd be a pofád, te mexikói!

Valerij: Te fogd be, Alekszandr!

Alvaro: Tényleg fogd be, mert leverlek!

Alekszandr: Hülye állatok, ilyen szeretőt tartotok? Idióták!

Chantal: Nem vagyok senkinek a szeretője! Azt hiszel, amit akarsz, csak fogd be a szád!

Alekszandr: Velem nem beszélhetsz így, te szajha!

Olyan ideges volt már, hogy adott neki 3 erős pofont, majd lelökte a földre és az arcát a földbe nyomta. Chantal ottmaradt és csak sírt.

Mjöllby: Itt nem fordulhat ilyen elő! Mi az, hogy megvered?

Alekszandr: Felidegesít! Hülye mexikói kurva!

Johanna: Gyere Alekszandr, meghallgatom veled a klaunananát!

Ez már tetszett neki, ez volt a kedvenc száma, amitől a többiek falra másztak.

Valerij hazavitte Chantalt.

Chantal: Én nem jövök soha többé ide!

Valerij: Ez az Alekszandr nem normális, majd beszélek vele! Szia édes!

Elment. Chantal bement a szobájába sírni. Este Daniel hazaért, Estefania ott várta az ágyban.

Estefania: Szia drágám!

Danielnek csörgött a telefonja, Chantal volt, ezt most nem értette.

Daniel: Estefania vagy?

Chantal: Nem! Chantal vagyok, drágám!

Daniel: De Chantal itt van nálam!

Chantal: Estefania van nálad! Megyek is!

10 perc múlva jött is. Chantal rátámadott Estefaniara, rendesen megtépte, Daniel szedte le róla.

Estefania: Utállak, te kis hülye! Utáltam, hogy Daniel folyton csak utánad megy, ezért eljátszottam a szerepedet itt és a klubban is. Azt akartam, hogy a klubban azt higyjék, hogy egy szeszélyes ribanc vagy!

Chantal: Mostmár tudják, hogy te vagy! Magadat járattad le! Nagyot csalódtam benned!

Daniel: Miért csináltad?

Estefania: Mert szeretlek!

Daniel: Én meg gyűlöllek! Takarodj a házamból!

Estefania megakarta csókolni Danielt, de ő ellökte magától.

Daniel: Látni sem akarlak!

Estefania: Simán elhiszi mindenki, hogy én vagyok Chantal, ha azt mondom.

Daniel: A viselkedésedről rögtön rájönnek!

Chantal: Elhiszik, ha megmutatod a szeplőidet!

Estefania: Majd rajzolok! Na császtok!

Hazament. Chantal tovább sírt.

Daniel: Jólvan! Ne sírj! Csak téged szeretlek!

Chantal: Mindenkiben csalódok.

Daniel: Bennem nem fogsz.

Másnap reggel valaki csöngetett. Estefania nyitott ajtót, és az anyja volt ott. Estefania már szép ruhákat hordott, már nem nézett ki olyamn ósdin. Mikor anyukája meglátta azt hitte, hogy Chantal.

Jaqueline: Meglepetés!

Át akarta ölelni, de Estefania ellökte magától, majd elment.

Jaqueline: Mi ütött ebbe a lányba?

Ott volt Broki is, ő még nem tudott semmiről.

Broki: Nem tudom, mostanában furcsán viselkedik.

Oda szaladt Lucia a nagyihoz.

Jaqueline: Szia Lucia! De nagyot nőttél!

Lucia: Már másodikos vagyok.

Odajött Chantal is.

Jaqueline: De te az előbb elmentél! Át akartalak ölelni és ellöktél magadtól, aztán elhúztál!

Chantal: Én biztos nem, biztosan Estefania volt. Ha tudnád mit csinált velem!

Jaqueline: Mit csinált?

Chantal: Bement helyettem a klubba, mindenki azt hitte én vagyok és olyan dolgokat csinált, amiket én nem tennék. Amikor bementem, akkor meg lekurváztak. A másik meg az, hogy elhitette Daniellel, hogy én vagyok és lefeküdt vele.

Ismét sírt, főleg ha erre gondolt.

Jaqueline: Ki az a Daniel?

Chantal: Ő a barátom! Azt mondta azért csinálta, mert ő is szerelmes lett belé és idegesítette, hogy Daniel inkább engem akar.

Broki: Ezt nem gondoltam volna róla!

Chantal: Én sem! Csalódtam benne!

Chantal elvonult a szobájába, egyedül akart lenni. Estefania visszajött.

Jaqueline: Mit tettél szegény Chantallal?

Estefania: Csak felidegesít! Nem hiszem el, hogy Daniel ót szereti és engem csak barátnak tart.

Jaqueline: Ez nem ok arra, hogy ezt tedd vele!

Estefania: Mindenért sírt, már untam!

Jaqueline: Nem akarsz bocsánatot kérni tőle?

Estefania: Talán! De neked soha nem bocsátok meg!

Este Jaqueline bement Chantalhoz, aki szomorkodott továbbra is. Az ágyon feküdt és az egyik díszpárnát magához ölelte.

Jaqueline: Jobban vagy már?

Chantal: Képzeld el, Alvaro nem halt meg, most derült csak ki, mikor belépett a klubba. Azt mondta 1 évbe telt mire felépült és közben beleszeretett másba, akit feleségül vett. Aztán most azt állítja, hogy engem szeret és a feleségét már nem, azt akarja folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Jaqueline: Mit mondtál neki?

Közben leült az ágy szélére és megfogta Chantal kezét.

Chantal: Azt, hogy nem!

Jaqueline: De miért? Olyan rendes ember volt!

Chantal: Egy ilyen hazugnak? Nem is szeretem már, Danielt szeretem.

Jaqueline: Nem tudnál neki megbocsátani?

Chantal: Nem, mert 3 évig vissza se jött hozzám, csak véletlenül találkoztunk.

Valerij kikereste a klub könyvből Chantal címét és telefonszámát, kiírta és amikor hazaért, tárcsázta is a számot. Broki vette fel.

Valerij: Jó napot! Valerij vagyok, az egyik klubtag és Chantalt keresem. Én az egyik barátja vagyok.

Broki: Szólok neki Tartsa addig!

Bekopogott.

Chantal: Gyere be!

Broki: Az egyik barátod telefonon keres a klubból.

Chantal ment a telefonhoz és beleszólt.

Valerij: Tudnánk ma találkozni?

Chantal: Miért? Én már nem megyek vissza abba a klubba! Nem akarom, hogy megalázzanak!

Valerij: Tudod, hogy rám számíthatsz! Én a barátod vagyok. Mikor tudunk találkozni?

Chantal: Holnap jó lesz?

Valerij: Délelőtt jó lesz? Nem megyek be akkor a klubba.

Chantal: Rendben!

Másnap délelőtt találkoztak is egy cukrászdánál.

Valerij: Ha már itt vagyunk, meghívlak egy fagyira!

Chantal: Oké!

Egész véletlenül Alekszandr sem ment be a klubba, épp fagyizni készült, de pont meglátta Valerijt és Chantalt. Ezért odament az asztalukhoz.

Alekszandr: Sziasztok!

Valerij: Hello!

Chantal nem köszönt, Alekszandr ezt bunkóságnak tartotta.

Alekszandr: Köszönni azért illik, te kis mexikói!

Chantal: Milyen Alekszandr is vagy te?

Alekszandr: Hány férfival voltál az elmúlt 2 napban?

Valerij: Fejezzétek már be! Chantal nem egy ribanc, tehát ezt a kérdést fel sem kellett volna tenned!

Chantal: Alekszandr Moszkva vagy?

Alekszandr: Mosztovoj, te agybeteg!

Chantal: Az hasonlit a Moszkvához.

Alekszandr: Fogd be, te mexikói!

Chantal: Te Moszkva!

Alekszandr erre ideges lett.

Alekszandr Mit moszkvázol te?

Chantal: Neked szabad?

Alekszandr: Én nem moszkvázok, te mexikói kurva!

Chantal: Te meg itt kurvázol és mexikóizol!

Alekszandr: Hát nem mexikói vagy?

Chantal: De!

Alekszandr: Akkor meg?

Lökött egyet rajta, majd elkezdte szorítani a kaját

Chantal: Engedj már el te moszkvás Alekszandr!

Alekszandr: Mi az, hogy moszkvás?

Erősebben szorította, Chantalnak fájt.

Valerij: Engedd el, ha nem akarsz verekedni velem!

Alekszandr: Betojtam tőled, Valerij!

Chantal belenyomta Alekszandr arcába a fagyit, így elengedte, el akart szaladni, de Alekszandr lefogta. Valerij közbeavatkozott, Alekszandr ellökte onnan a Valerijt és Chantalt odalökte az egyik asztalra, ahol mások ültek izomból. Chantal a földön kötött ki és erősen beverte a fejét az asztalba. Valerij megakarta akadályozni ezt, de mire odaért már megtörtént. Chantal sírt.

-Mit képzel maga?

Alekszandr: Felidegesített ez a kis szajha!

-Akkor ne foglalkozzon vele!

Addig Chantal hazaszaladt sírva, Daniel ott várt rá.

Daniel: Megint bántottak abban az átkozott klubban?

Chantal: Nem ott voltam, hanem Valerijjel bementünk fagyizni, odajött hozzánk a moszkvás Alekszandr, aki folyton lekurvázott. Elkezdte szorítani a karomat erősen, nem akart elengedni, ezért én belenyomtam a fagyit az arcába, hogy elengedjen. El akartam szaladni, de ő lefogott és odalökött egy asztalhoz, leestem a földre, közben bevágtam a fejemet az asztalba.

Daniel: Ezt az Alekszandrt elintézem!

Chantal: Hagyjad! Csak mégjobban bántani fog.

Daniel: Nem mer majd bántani, ha megleckéztetem!

Chantal hirtelen témát váltott.

Chantal: Te ismered az anyukádat?

Daniel: 4 éves koromban eldobott magától.

Chantal: Hogy hívják?

Daniel: Nem fontos, de még nem tudom, hogy te milyen Chantal vagy, csak annyit, hogy Chantal.

Chantal: Chantal Andere.

Daniel: Érdekes! Az én anyám neve Jaqueline Andere.

Chantal ledöbbent

Chantal: De hát az én anyámnak is ez a neve!

Most Daniel döbbent le.