27. rész

                                      Az esküvő

 

Chantal és Rosalia összeverekednek, Chantal elesik, ezért Rosalia hasba rúgta őt. Ott is maradt és a hasát fogva bőgőtt. Nesta oda akart menni hozzá, de Rosalia az útját állta.

Rosalia: Hagyjad! Fáj neki!

Brigitta még kétszer belérúgott.

Nesta: Átkozottak! Lehet elvesztette a gyerekét miattatok!

A lányok elmentek. Odarendelték Davidot is, ezért ő is odament. Látta, hogy Chantal a földön van és Nesta ölelgeti. Odarohant azonnal.

David: Mi történt?

Nesta: Bántották Rosaliáék!

David: Te meg miért ölelgeted?

Rosalia visszajött.

Rosalia: Ez megcsal téged, a Nestával lefeküdt és a bugyija nála maradt!

Chantal továbbra is sírt a földön.

Chantal: Nem az enyém!

David: Persze, hogy nem!

Nesta: Tegnap bulizni voltam és felvittem egy csajt. Lehet az övé!

Egy kicsit gondolkodott. Nem volt igaz, csak menteni akarta Chantalt, nehogy David félrehigyje. Szerencsére David nem ismerte Chantal fehérneműit.

Nesta: Ilyen bugyi van rajta.

David elhitte. Tudta, hogy Chantal nem volt együtt Nestával, mert még vele sem volt hajlandó. Nesta és Rosalia elmentek.

Johanna: Hogy tudtál ekkora hülyeséget mondani?

Nesta: Nem igaz, csak Davidnak mondtam azt, hogy ne legyen féltékeny! Nem akarok bajba kerülni, inkább kerülöm őt.

David elvitte Chantalt orvoshoz, mert baj volt.

Orvos: Sajnálom, elvetélt! Egy ütés érhette és talán azért!

David kiborult.

David: Ezt nem hiszem el! Átkozott Rosalia!

Orvos: Bent kell maradnia a kórházban egy éjszakára! Nagyon ki van szegény.

Másnap a klubban.

Rosalia: David egyedül van!

Brigitta: Hol lehet a kis szeplőtenger?

Rosalia: Az embriót siratja, tegnap kirúgdostam belőle.

Brigitta: Ez nem semmi! De jól tetted!

David ezt vágta Rosalia képébe:

David: Gyilkos!

Rosalia: Én miért?

David: Megölted a kisbabánkat! Hogy lehetsz ilyan gonosz?

Rosalia: Nekem jött a kis szerencsétlen, ezért én belérúgtam!

David: Tudod, hogy vigyázni kell rá ebben az állapotban!

Rosalia: Miért jön nekem ebben az állapotban? Így járt! Az csak egy embrió volt, még nem is látszott a hasa.

David: Akkor is!

Chantal már nem akart esküvőt. Eltelt 2 nap, még mindig maga alatt volt és Lucia is sírt vele együtt. David átment hozzájuk.

Broki: Szegények! Nagyon ki vannak! Lucia nagyon szerette volna ezt a kistestvért.

David: Meglátogatom őket!

Mosr Estefania vígasztalta Chantalt. Lucia kiment játszani.

Estefania: Úgy is erőszakból született volna!

Chantal: Mi már elhatároztuk, hogy felneveljük! Amúgy se ő tehet róla!

Estefania: Majd lesz sajátotok!

Chantal: Nem megyek hozzá, csak a gyerekem miatt tettem volna, de elment!

Tovább zokogott. Lucia azt játszotta, hogy van kistestvére, a babájával.

David benyitott Chantalhoz, épp Estefaniával volt.

David: Szia drágám!

Szájon puszilta Chantalt.

David: Jobban vagy már?

Chantal: Mégsem akarok hozzád menni.

David: De miért? Egyáltalán nem?

Chantal: Még várnék vele! Kérlek várj!

David: De ugye nem szakítasz velem?

Chantal: Persze, hogy nem! Szeretlek, de az esküvő túl korai lenne még nekem.

David: Megértem, majd amikor te akarod.

Aztán átölelték egymást. Estefania már beletörődött, hogy David nem lehet az övé és Chantalt sem akarta bántani.

Stockholm, 1999 tavasza

David hotelszobájában Chantal és David egymás fekszenek az ágyban ruhában és a kedvenc sorozatukat nézik, közben egymás kezét fogták.

David: Szeretlek!

Chantal: Én is téged!

Hosszú csókolózásba kezdtek, David vetkőztetni kezdte Chantalt, aki hagyta. David is megszabadult a felsőjétől, jó kidolgozott teste volt, rendszeresen járt gyúrni. Egyszercsak valaki kopogott, ekkor abba hagyták a csókolózást. Chantal a takaróval takarta el magát, hogy David ne lássa.

David: Szégyenlős vagy?

Chantal: Inkább nyiss ajtót!

David nem vette vissza a pólóját, így nyitott ajtót.

David: Te mit keresel itt?

Rosalia állt az ajtóban, aki azonnal megcsókolta őt, de David ellökte magától a szőkeséget.

David: Hogy képzeled?

Rosalia: Engedj be inkább!

David: Nem engedlek be!

Rosalia beerőszakolta magát, Chantal ott feküdt az ágyban.

Rosalia: Úristen!

Chantal: Inkább takarodj innen!

Rosalia: Itt sem vagyok már!

Elment.

Chantal: Ő a szeretőd? Ugye nem voltál vele együtt?

David: Persze, hogy nem!

Chantal: Hogyan higyjem el?

David: Inkább folytassuk azt, amit elkezdtünk!

David levette a farmerját, csak az alsó gatyát hagyta magán, aztán rávetette magát Chantalra, leszedte róla a maradék ruhát, majd ő is megszabadult az utolsó ruhadarabtól. Most feküdtek le először egymással, pedig már egy éve ismerik egymást. David mindig próbálkozott, de Chantal mindig azt mondta, hogy még korai, várjanak még vele, de most végre megtörtént.

Chantal: Mikor házasodunk össze?

David megörült ennek a kérdésnek, erre várt már egy éve.

David: Hamarosan! Holnap megbeszélünk mindent!

Chantal minél hamarabb el akart menni, félt, hogy Rosalia elveszi tőle Davidot. Másnap reggel meztelenül ébredtek. Felöltöztek, majd lementek reggelizni.

Chantal: Menjünk el minél hamarabb!

David: Los Angelesben házasodunk össze. Először el kell jönnötök hozzám, hogy az ottaniak is értesüljenek róla. Csinálunk egy partyt, ahol bejelentjük. Mikor akarsz menni? Tőlem akár holnap is mehetünk.

Chantal: Meg kell várni az iskola végét, Luciának be kell fejeznie a harmadik osztályt. Az kb június közepe.

David: Rendben! Az még másfél hónap.

Chantal otthon elújságolta.

Chantal: Hozzámegyek Davidhoz hamarosan!

Lucia: Lesz apukám?

Chantal: David lesz az apukád és majd később kistesód is.

Lucia: Jaj de jó!

Chantal: Amerikába költözünk, Los Angelesbe.

Lucia mindig is oda vágyott, híres akart lenni, de ezt még csak az osztálytársaival közölte.

Estefania: Komolyan oda költöztök?

Chantal: Igen.

Jaqueline: Minket itt hagysz?

Chantal: Persze, hogy nem.

Estefania: Én szerintem maradok, férjhez megyek én is. Szeretem Olekszandrt. Lakhatok nálad, Broki?

Broki: Persze!

Daniel: Én is maradok, néha majd meglátogatlak.

Chantal: Az esküvőre ugye eljöttök?

Estefania: Ki nem hagynánk!

Letelt a másfél hónap. David, Chantal, Jaqueline és Lucia repülőre szálltak.

2 nap múlva David partyt rendezett a villájában, meghívta az ismerőseit és a leggazdagabbakat. Hírességek is jöttek, nagy színészek, énekesek stb. Már az esküvő időpontját is kitűzték: 1999 szeptember 4.

Kate, David excsaja odament hozzá.

Kate: Honnan szedted ezt a nőt, David?

David: Stokholmban ismertem meg még tavaly.

Kate: De a svédek kék szeműek. Nem?

David: Ő nem svéd, csak ott lakott. Amúgy mexikói. Élt már Amerikában is, a lánya ott született, ha jól tudom.

Kate: Szóval te leszel a második férje?

David: Nem volt férje, csak még 16 éves korában egy szélhámos teherbe ejtette. Most 10 éves a lánya.

Kate: Remek! És legalább amerikai állampolgár?

David: Nem, de meg fogja kapni.

Kate: Svéd állampolgát vagy mexikói?

David: Az utóbbi.

Kate: Király! Várom már az esküvőt!

Eljött az esküvő napja. David mostanában nem ment partykra, ahogy azt a gazdagok szokták.

Luciát beiratták a legjobb iskolába, a gazdagok gyerekei jártak oda. Minden reggel jött érte az iskola busz.

Chantal és David készülődtek az esküvőre. Chantalnak eszébe jutott, amikor hozzáakarták kényszeríteni Macihoz.

David: Mi a baj, drágám? Hirtelen olyan szomorú lettél.

Chantal: Semmi! Nagyon szeretlek!

Nem templomi esküvőt tartottak, David nem hitt Istenben, meg sem volt keresztelve és nem is akarta. A villában tartották meg, a vendégek mind gazdagok voltak. A nagy emberek feleségei, Jolanda, Jenifer, Carolina és Silvia mindig együtt lógtak, vásároltak és buliztak. Chantalt is be akarták venni a társaságukba.

Jenifer: Mi minden héten együtt lógunk. Mindent csinálunk, szórakozunk stb.

Carolina: Mostantól te is közénk tartozol, eljösz majd velünk, mikor mi is megyünk.

Chantal: Rendben!

Az esküvő után a friss házasok egyből repülőre szálltak, Rómába mentek nászútra.

Másnap sétáltak a városban, szembe jött velük egy régi ismerős a nyelves klubból, de még nem is köszöntek neki, pedig mindketten nézték őt.