37. rész

                                A nyomozás

 

Argentina, 2008

Élt ott egy ember, aki szeretett volna többet megtudni Chantalról. Soha életében nem látta, még képen sem, csak hallott róla. Elhatározta, hogy most felkutatja. Még egy éve felbérelt egy nyomozót, hogy derítse ki neki a dolgokat róla, egy telefonszámot és egy pontos lakcímet. Ez az ember Jose Maria egyik rokona, kb 50 éves lehet most és Fernandeznek hívják. A nyomozó megérkezett egy évet útjából.

Fernandez: Mit sikerült kideríteni?

Nyomozó: Rendesen elfáradtam benne.

Fernandez: Mondj el mindent!

Nyomozó: Chantal Andere a neve, 1972 január 25-én született Mexikóvárosban. A szülei Jaqueline és Federik az Egyesült Államokban élnek, pontosan nem tudom, hogy hol. Egy házasságon kívül született gyerek, az anyja félre lépett. Állítólag többször is megcsalta a férjét azzal a Federikkel, mert 2 testvére van. Estefania és Daniel. Daniel 1962-ben született, Estefania 10 évvel később.

Fernandez: 82-ben?

Nyomozó: Dehogyis. Érdekes, de ő is 72-es. Ez a 3 gyerek egymástól külön nőttek fel különböző országokban. Chantal volt az, aki az anyjával volt. 1999-ben férjhez ment Los Angelesben, aztán tavaly is házasságot között valakivel Rómában. Ezért úgy feltételezem, hogy ott élhet a férjével. Ja és Estefania 30 éves korában elhunyt valami balesetben. Az első férjétől való válásáról nem találtam semmit. Voltam Los Angelesben is, de semmit sem mondtak a válásáról, azt állították nem vált el.

Fernandez: Biztos elvált, hisz ismét férjhez ment.

Nyomozó: Pontos címet nem tudok mondani, de valószínűleg Rómában lakik.

Fernandez: Akkor odamegyünk.

 

Los Angeles, 2009

Lucia a tengerparton sütteti magát. Valaki ráejtette a fagyiját, amikor épp napozott.

Lucia: Nem tudsz vigyázni?

Mikor ránézett, elállt a lélegzete olyan jól nézett ki az a pasi, aki ráejtette a fagyit.

Lucia: Semmi baj!

Elpirult.

Gabriel: Gabriel vagyok! Örülök, hogy összefuthattam egy ilyen szépséggel! Ha nem gond, akkor meghívnálak egy fagyira.

Lucia: Én meg szívesen elfogadom a meghívást.

Gabriel: Akkor mehetünk.

Luciának volt már barátja, a 17 éves Krisztián, aki a depresszió kezdetén volt. Pont összefutottak vele a fagyizóban. Meg is látta Luciát Gabriellel.

Krisztián: Nem szeret!

Közbe lépett.

Lucia: Szia Lucia!

Lucia: Szia Krisztián!

Gabriel: Ki ez?

Krisztián: Krisztián vagyok, Lucia pasija.

Gabriel meglepetten nézett Luciára.

Lucia: Gabriel egy régi jó barát csak, meghívott egy fagyira.

Krisztián: Tényleg?

Unott képpel nézett.

Krisztián: Most viszont hazajösz velem!

Kézen fogta Luciát és kirángatta onnan a kocsijába, majd elhajtottak. Gabriel csak utánuk bámult.

Krisztián: Hogy mersz más fiúkkal fagyizni?

Lucia: De ő csak egy barát, ne legyél már féltékeny! Vele legalább lehet nevetni!

Krisztián: Azt mondod, hogy velem nem lehet?

Lucia: Egyre depressziósabb vagy és ezt már nem bírom elviselni!

 

Róma, Olaszország

Nyomozó: Uram! Chantal Andere nem itt lakik! Soha sem lakott itt, csak itt házasodtak össze, a fene sem tudja, hogy miért.

Fernandez: Hol lakik?

Nyomozó: Holnap mondják meg. Megtaláltam a férje szüleit, de még nem tudtam velük beszélni, holnap találkozom velük. Szerintem ön is jöjjön el, mondja el mi céllal keresi Chantalt.

Fernandez: Szerelme vagyok belé, annak ellenére, hogy még egy képen sem láttam soha.

Nyomozó: Lehet, hogy egy bányarém.

Fernandez: Nem a külső számít!

Nyomozó: Lehet, hogy nagyon flegma!

Fernandez: Az nem számít, már a nevébe is szerelmes vagyok!

Nyomozó: Nem értem, hogy miért.

Másnap elmentek a cukrászdába, ahol megbeszélték a találkozót. Fernando jött el.

Fernando: Önök az argentínok?

Nyomozó: Igen.

Fernandez: Ön kicsoda?

Fernando: Fernando Nesta vagyok. Önök akarnak Chantalról többet megtudni?

Nyomozó: Igen. Igazából azt, hogy hol lakik.

Fernando: Önök is ismerik őt?

Fernandez: Persze! A rokonom, nagyon rég láttam őt.

Fernando: Milánóban laknak, de nem sokára elutaznak egy kis időre Los Angelesbe.

Fernandez: Elkérhetjük a címét és a telefonszámát?

Fernando: Persze, de mielőtt odamennek, telefonáljanak!

Fernandez: Nagyon szépen köszönjük.

 

Los Angeles

Chantal és Nesta megérkeztek, egy szállodába mentek.

Chantal: Holnap szerintem meglátogatom a lányomat. Ő már 20 éves.

Nesta: Rendben.

Chantal: Nem hagylak most a szállodában, mint a múltkor. Te is velem jösz!

Lucia ismét találkozott Gabriellel.

Gabriel: Szia!

Lucia: Szia!

Gabriel: Bemutatom a legjobb haveromat, Shuvjut!

Shuvju: Szia!

Lucia: Szia!

Gabriel: Jobb, ha megyünk, nehogy megint meglásson az a csontkollekció barátod!

Krisztiánnak vékony testalkata volt, vállig érő világos barna egyenes haja volt.

Lucia: Nem fog jönni, azt mondta ma nem mozdul ki.

Gabriel: Ha így van, akkor most meghívlak egy fagyira.

Shuvju: Azt hiszem én megyek, van egy kis elintézni valóm!

Gabriel: Akkor holnap találkozunk, Shuvju barátom!

Gabriel és Lucia beültek egy fagyizóba. Egész véletlenül Chantal és Nesta is ebbe a fagyizóba mentek. Chantal és Lucia elkezdték egymást bámulni.

Gabriel: Miért bámulod azt a nőt? Vagy a férfit bámulod?

Lucia: Ő az anyukám!

Odasétált hozzá.

Chantal: Lucia?

Lucia: Igen! Bocsáss meg, nem utállak már! Ne haragudj, miattam mentél el!

Chantal: Nem tudok rád haragudni!

Átölelték egymást, odasétált Gabriel is.

Lucia: Anya, új pasid van?

Nesta: A férje vagyok!

Lucia meglepődött, tudta, hogy nem vált el Davidtól.

Lucia: Megyek a mosdóba!

Odasúgta Chantalnak, hogy jöjjön utána.

Chantal: Én is megyek!

Lucia: Te nem váltál el Davidtól!

Chantal: Dehogynem!

Lucia: Egy szóval nem mondta David, és te sem!

Chantal: Pedig elváltunk! Az egy dolog, hogy te nem tudtál róla.

Lucia összezavarodott.

Lucia: Akkor tényleg nem tudtam róla. Bocsi! Mikor mentél hozzá ehhez a fazonhoz?

Chantal: Két éve és nem fazon! Van rendes neve, nevezd csak Sandronak!

Lucia: Oké! Legalább gazdag?

Chantal: Sokat keres a focival, nem kell dolgoznom mellette, mindenünk megvan. Ő csak edzésekre és meccsekre jár. A Milanban focizik.

Lucia: Mindig kifogod az ilyeneket, csak, hogy ne kelljen dolgoznod!

Chantal: Menjünk vissza!

Visszamentek, Nesta és Gabriel ott vártak.

Lucia: Menjünk szerintem! Szia anya!

Chantal: Holnap elmegyek hozzád!

Mikor Lucia hazament, ezt kérdezte Davidtól.

Lucia: Te elváltál anyától?

David: Nem. Miért?

Lucia: Szóval a férje vagy?

David: Igen, és egy darabig az is leszek, csak papíron!

Lucia: Akkor anyának két férje van!

David: Honnan tudod? Ki a másik férje?

Lucia: Valami milánói olasz fazonhoz ment hozzá. Valamilyen Sandro, a fene tudja hogy hívják!

David: Feljelentjük bigámiáért!

Lucia: Váljatok el és nem lehet belőle baj!

David: Megzsarolom, vagy kinyírjuk az olaszt!

Lucia: Semmi értelme, akkor meg az özvegye lesz, de továbbra is a férje vagy!

David: Deríts ki mindent arról az olaszról, hívd találkozóra. Chantal ne tudjon róla.

Lucia: Megint csak anya kerül bajba.

David: Épp az, hogy megmentjük, az olasz elválik tőle.

Nestát ismerte, csak nem tudta, hogy róla van szó.

David: Ő nem tudja ki vagyok! Inkább bízd rám!

Lucia: Oké!

Lucia felhívta Chantalt, találkozót beszélt meg vele másnapra. Ezután elment Krisztiánhoz, aki nem nyitott ajtót, pedig égett a villany. Lucia megcsörgette, de a telefont sem vette fel, ezért tovább dörömbölt.

Lucia: Krisztián, kérlek nyitsd ki!

Érdekes módon Gabriel és Shuvju is ebben a lakásban laktak. Shuvju volt csak otthon, mikor meghallotta Lucia  hangját a lépcsőházban, rohant is ki hozzá.

Shuvju: Szia Lucia!

Lucia: Szia! Nagyon aggódom, Krisztián nem nyit ajtót! Ég a villany és a telefont sem veszi fel. Félek, hogy valami hülyeséget csinált.

Shuvju: Fel kell törni a zárat, meg is nézem hogyan kell.

Mikor feltörték, Lucia berohant, de Krisztián sehol sem volt.

Lucia: Krisztián, szerelmem! Hol vagy?

Shuvju: Nincs otthon, elfelejtette lekapcsolni a villanyt.

Lucia benyitott a fürdőszobába, olyat látott, amitől majdnem elájult.

Lucia: Jesszusom! Ez tragédia!

Shuvju is bejött.

Shuvju: Úristen!