4.rész

                         A bál

 

1987 október

Chantal az iskolában került mindenkit, mert az apukája megtiltotta neki, hogy Carlossal legyen, így nem volt semmihez sem kedve. A tanárnő ültetést tartott. Egyedül Dórika maradt a helyén, a többieket szétültette.

Chantal Tomas mellé, Rosalia Claudia mellé, Johanna Martin mellé, Viki Monica mellé, Loretta David mellé.

Az egyik szünetben beállított Brigitta.

Brigitta: Ez a 10.A?

A többiek rávágták, hogy igen.

Brigitta: Chantalt és Rosaliat keresem.

Rosalia: Már megint te? Hogy merészelsz ide bejönni?

Brigitta: Megmondani nektek, hogy szállhatok le Carlosról. Remélem Chantal is hallotta, nem tudom melyikőtök az.

Nem figyelt rá, mert Martinnal beszélgetett.

Rosalia: Ő az, aki a lenyalt hajú fiúval beszélget.

Chantalra mutatott, Brigitta oda sétált hozzá.

Brigitta: Szia! Te ugye Chantal vagy?

Chantal: Igen. Miért?

Brigitta: Beszélnem kell veled. Le tudsz jönni az udvarra?

Chantal: Következő szünetben.

Brigitta: De már nem leszek itt, most kéne jönnöd!

Chantal: Rendben, akkor siessünk!

Lementek az udvarra.

Brigitta: Na szóval csak annyi lenne, hogy Carlost én kísérem el a bálba.

Chantal: És? Engem mér régesrég nem érdekel Carlos!

El volt keseredve, visszament a terembe.

Brigitta: Remélem is, hogy így van. Márcsak azt a Rosaliat kell elsöpörnöm az utamból.

Chantal sírt e miatt, igazából érdekelte Carlos, csak nem mert ellent mondani az apjának.

Martin: Bántott az a lány?

Chantal: Ő megy Carlossal a bálba helyettem!

Martin: De ne hagyd már magad!

Chantal: Az apám eltiltott tőle és ha megtudja, akkor abból megint csak baj lesz!

Martin megfogta Chantal kezét, simogatni kezdte.

Martin: Titokban lehetne tartani. Miért ne mennél el Carlossal a bálba?

Chantal: Szökjek ki a szobámból? Azt mondod?

Martin: Miért ne?

Chantal: Mindig benéz, hogy ellenőrizzen és észre fogja venni, hogy nem vagyok ott.

Martin: Akkor már ott vagy a bálban.

Chantal: Mit fog velem csinálni, ha megtudja, hogy elszöktem?

Martin: Ne érdekeljen, a bál a lényeg.

Chantal: Igazad van! Nem tarthat bezárva.

Szünetben Carlos egy szál rózsával jelent meg a tanteremben. Rosalia már szaladt is oda hozzá.

Rosalia: Ugye nekem hoztad?

Carlos: Nem!

Elment mellette, Chantalhoz ment oda.

Carlos: Az én királynőmnek!

Chantal: Te már mással mész a bálba!

Carlos: Én veled szeretnék, de te mostanában kerülsz engem. Már nem érdekellek?

Chantal: Dehogynem, csak…

Carlos: Csak…?

Chantal: Az apám bezár és eltiltott tőled! Ezért kerültelek, mert féltem. A bálba sem enged el.

Carlos: Pedig te jösz velem a bálba! Ha kell, elszöktetlek.

Chantal: Nem azzal a szőkével mész?

Kérdezte aggódva.

Carlos: Mondtam már, hogy csak kizárólag veled! Mindenképp eljuttatlak a bálra.

Aztán miután becsöngettek, Chantal leült a helyére, Martin oda ment hozzá.

Martin: Na mit mondott? Elmegy veled a bálba?

Chantal: Igen.

Martin nem örült neki, de próbálta kimutatni, hogy együtt örül vele.

Martin: Na ez jó! Mi lesz az apáddal?

Chantal: Beszélek anyukámmal, ő megengedi és akkor ő ráveszi apámat.

Martin: Remélem, hogy problémamentes lesz.

Chantal az iskolából egyenesen hazament. Az apukája most nem volt otthon, csak az anyukája.

Chantal: Te ugye elengedsz az iskolai bálra?

Jaqueline: Persze, kicsim.

Chantal: Apa nem fog elengedni.

Jaqueline: Tudom, de van egy ötletem.

Chantal: Na és mi az?

Jaqueline: Azt mondjuk neki, hogy eljösz velem valahová, együtt indulunk el és ha vége a bálnak, akkor együtt jövünk haza. Amíg te a bálon vagy, addig én beugrom az egyik barátnőmhöz. Mikor vége van, találkozunk valahol és hazajövünk.

Chantal: Na ez nagyon jó ötlet, akkor biztos elenged veled.

Jaqueline: Persze.

Este mikor hazajött, megbeszélték vele.

Jaqueline: 10-én este nem leszek itthon, csak későn jövök.

Jose Maria: Hová mész?

Jaqueline: Egyik barátnőm szülinapjára megyek, Chantal is szeretne velem jönni.

Jose Maria: Persze, veled elmehet bármikor.

Másnap az iskolában.

Martin: Beszéltél apáddal?

Chantal elmesélte hogyan tervezték meg.

Martin: Akkor így nem is kerülhetsz bajba.

Ám de Rosalia meghallotta.

Rosalia: Van egy jó tervem, csajok! Tegyünk keresztbe a kis mexikóinak!

Viki: Mit forgatsz a fejedben?

Rosalia: Majd következő szünetben elmondom az udvaron, félek, hogy meghallja.

Következő szünetben Rosaliaék le is mentek az udvarra.

Johanna: Na mire készülsz?

Rosalia: Hallottam egy beszélgetést, hogy a kis mexikói azt mondta a lenyalt hajúnak, hogy az apja megtiltotta neki, hogy elmenjen a bálra, ezért az anyjával megbeszélték, hogy együtt indulnak el és együtt érkeznek haza. Azt hazudták az apjának, hogy születésnapi partyra mennek, de közben nem így lesz, amíg a kis mexikói a bálon lesz, addig az anyja bemegy egy barátnőjéhez. Az lenne a tervem, hogy a bál napján elmegyünk az apjához és elmondjuk neki, hogy a kicsi lánya a bálon van, elvisszük oda.

Viki: Ez nem is rossz ötlet! Hagy essen pofára a kis mexikói!

Hangosan nevettek.

Elérkezett a bál napja, ez egy szombati nap volt. Chantal már izgatottan várta az estét, már reggel elkezdte a készülődést.

Jose Maria: Már most készülődsz az esti partyra?

Chantal: Igen

Rosaliaék is készülődtek, Viki és Johanna átmentek Rosaliahoz.

Johanna: Te tudod hol lakik a mexikói?

Rosalia: Igen, már kinyomoztam. Oda kéne menni a ház elé, megvárni, míg elindulnak. Van egy jó ötletem. Én a ház előtt leszek, ti meg a suliban. Én majd jelzek, mikor elindultak, ti meg akkor, ha megérkezik. Ekkor én bemegyek az apjához, megmondom neki, majd kocsival elviszem a suliba. Ti addig szemmel tartjátok Chantalt, míg oda nem érünk.

Johanna: Rendben!

6-kor már kinyitották az iskolát, hogy bemenjenek a tanulók a bálra. Mindenki elegánsan volt felöltözve.

Chantal csak az anyukájára várt, hogy elinduljanak.

Chantal: Készen vagy már, anya?

Jaqueline: Igen, csak még a táskámat magamra kapom.

Aztán meg jött is.

Jose Maria: Indultok is?

Chantal: Már igen.

Mikor kiléptek az ajtón, Chantal meglátta Rosalia kocsiját, ismerős is volt neki. Rosalia lebukott az ülésre, ezért Chantal őt nem látta.. Tárcsázta is Johannáékat.

Rosalia: A kis mexikói elindult anyucival. Szóljatok ha odaértek.

Johanna: Rendben, figyeljük.

Chantal már be volt sózva Carlos miatt.

Chantal: Alig várom, hogy lássam!

Jaqueline: Jó, de vigyázz vele! Na én megyek, majd itt találkozunk 11-kor.

Chantal: Oké, szia!

Megpuszilták egymást, majd Chantal ment az iskola felé. Mikor megérkezett, Johanna fel is hívta Rosaliat.

Johanna: Itt van már a suliban, most Carlost várja.

Rosalia: Hozom is az apját!

Ment is becsöngetni, Jose Maria ment ajtót nyitni.

Rosalia: Jó estét!

Szép aranyszínű gyémántos estélyiben volt.

Jose Maria: Mit szeretnél szépségem? Az iskolai bálra mész?

Rosalia: Onnan jövök. Én a lánya osztálytársa vagyok.

Jose Maria: Ő nem ment el a bálra. Az anyjával ment el egy születésnapi partyra.

Rosalia: Ön téved! Átverték önt. Chantal az iskolai bálra ment Carlossal. Az anyja meg megvárja valahol. Ott voltam és láttam egy fiúval csókolózni.

Jose Maria: Most higyjek is neked? Hát nem tudom.

Rosalia: Jöjjön el velem és meglátja. Kocsival vagyok.

Jose Maria: Rendben, szeretném én is látni a saját szememmel.

Jose Maria és Rosalia beszálltak a kocsiba, az iskola felé mentek.

Chantal nagyon jól érezte magát, Carlos megcsókolta többször is. Johannáék kamerára is vették.

Rosalia bekísérte Jose Mariat az iskolába.

Viki: Itt vagy már?

Rosalia: Igen. Hol van Chantal?

Viki: Ott táncolgat és csókolózik Carlossal.

Jose Maria mikor meglátta, elöntötte a méreg. Oda is rohant és jól megrángatta Chantalt, aki nagyon megijedt.