35. rész

                              Az újrakezdés

 

Los Angeles, 2005

Chantal azóta sem került elő, pedig már sok helyen is keresték, pl Stockholmban a nyelves klubban. A rendőrség is nyomozott, de hiába. Felkerült az eltűnt személyek listájára. A szülei Indianapolisban éltek Federik házában. Lucia gőzerővel készült a 16. születésnapjára, amit Amerikában nagy ünnepséget rendeznek erre az alkalomra, a gazdagok több millió dollárt költenek rá, hogy gyereküknek jó legyen a party. David pénzéből csinált partyt, híres embereket is meghívott, hogy lépjenek fel, rengeteg vendéget és persze Adamet, aki azóta jó barátja.

A középiskolában jobban érezte magát, nem csúfolták már és több barátja is volt. Sőt, Adam a legjobb barátja volt.

Adam: Nem hiányzik anyukád? Rendesen elbántál vele.

Lucia: Így járt! Nem tudja elfogadni a melegeket és a nagymamám sem. Ha tudná, hogy ki is a legjobb barátom.

Adam: Az iskolában csúfoltak is miatta, de itt már elfogadtak és ennek örülök.

Lucia: Nagypapát bírom, neki semmi baja a melegekkel.

Adam: Hát igen! Miért nem szereted anyukádat?

Lucia: Szeretem, de annyira nevetséges, ráadásul mexikói és azt akarja, hogy én is az legyek.

Adam: Nem ott születtél?

Lucia: Szerencsére nem, mert az anyám jó paszban volt és Indianapolisban élt nagypapámnál.

Adam: Én is ott születtem! Ez tök jó!

Lucia: Igen? Ezt jó tudni!

Adam: Menjünk el kocsikázni, elviszlek egy körre!

Lucia: Oké!

Beültek a kocsiba.

Lucia: Alig várom már, hogy én is vezessek! Nem sokára leteszem a vizsgát, a szülinapomra megkapom az autót és én is vezetni fogok.

Adam: Az jó!

Lucia: Sok-sok ajándékot kérek majd!

Adam: Meglesz! Volt már barátod?

Lucia: Igazán nem, de szeretnék már egy komoly kapcsolatot, szeretek valakit, de ő nem viszonozza és nem is fogja.

Elszomorodott.

 

Milánó, Olaszország

Nesta már 2002 óta itt él, a Milanban focizik, előtte a Lazioban focizott Rómában, de sajnos anyagi csődbe jutott a csapat, így el kellett adniuk Nestát. Viszont magányos volt, egyedül élt egy nagy házban. Elment egy étterembe ebédelni, természetesen valami halasat kért. Hívott egy pincért, egy ismerős arc jött oda hozzá, aki megkérdezte mit kér.

Nesta: Halászlevet, rántott halat rizzsel és hozzá egy tőkehalmájat olajban.

Ezután elgondolkodott, hogy honnan is volt ismerős.

Nesta: Hol láttam? Ki ez? Régebbről ismerhetem.

Mikor hozta neki az ételt, rá is kérdezett.

Nesta: Ki vagy, ha szabad tudnom? Olyan ismerős vagy!

Nem válaszolt, hanem csak elé tette a kaját és továbbment. Nesta furcsának találta.

Nesta: Miért nem válaszolt? Na mindegy!

Hívott egy másik pincért.

-Mit parancsol, uram? Mit hozhatok önnek?

Nesta: Semmit! Lenne egy kérdésem. Kik a kollégái?

-Miért érdekli? Amúgy kire gondol?

Nesta: A pincérnőre. Olyan ismerős nekem.

-Melyik? Kettő van.

Nesta: Ki a másik? Csak egyet látok itt.

-Igen, mert a másik nem dolgozik, váltják egymást. Egyszer az egyik, egyszer a másik, sosem dolgoznak egyszerre.

Nesta: Engem ez nem érdekel. Az érdekel ki ő és honnan jött.

-Miért nem kérdezi meg őt?

Nesta: Mert nem válaszol nekem.

-Na jó! Elmondom! Chantalnak hívják és külföldi.

Nesta: Melyik országból való?

-Ha jól tudom mexikói. Ismeri?

Nesta: Igen, még a nyelves klubból. Köszönöm!

A pincér továbbment. Nesta mikor végzett, odament Chantalhoz.

Nesta: Mit keresel te itt?

Chantal: Miért nem hagysz már békén, te Alessandro?

Nesta: Látom tudod a nevemet. A nyelves klubból ismerjük egymást.

Chantal: Igen, onnan! Miért érdekellek?

Azt hitte totál belé volt zúgva akkor a Nesta, ezért nem akarta látni.

Nesta: Mert ismerős voltál, és örülök neki, hogy újra találkoztunk.

Chantal: Figyelj csak! Nem akarlak látni, nekem nem kell több szerelem!

Nesta: Én nem akarok semmi olyat!

Chantal: Szerelmes voltál belém a nyelves klubban.

Nesta: Dehogyis, csak tetszettél, mert szép vagy! Mióta vagy itt?

Chantal: Egy éve, de egyedül élek, magányban.

Nesta: Én is egyedül, én már 3 éve itt lakom.

Chantal: Nyelves klubot ott hagytad?

Nesta: Igen, mert már nem érdekel. Folyton utazgattam miatta.

 

Los Angeles

Luciának nem sokára kezdődik a születésnapi partyja, már mindennel el volt készülődve. Gyönyörű ruhát viselt, a legdrágábbat. A vendégek is már ott voltak. Egy hatalmas koncertteremben tartották, mindenki táncolt és különböző előadások is voltak.

Néhány fekete bevándorló arra járt, nagyon szegények voltak. Fekete Afrikából menekültek el. Ezt beszélgették:

-Jézusom! Egy ilyen bulira mennyit költhetnek már?

-Mások meg éheznek, ránk senki nem gondol!

-Egy csomó pénzt elvernek egy ilyen bulira, hogy az elkénysztetett gyerekeiknek jó legyen!

-Hát ez az! Menjünk is innen!

 

Milánó, egy hónappal később

Nesta és Chantal egyre gyakrabban találkozgattak, de nem történt köztük semmi. Azonban Nestát kibeszélték.

-Tudtátok, hogy a Nestának van egy nője?

-Nem. Van neki?

-Akkor te még nem láttad. Folyton együtt van azzal a nővel. Érdekes, hogy még nem mondta.

-Ő nem mond semmit, mindig azt mondja senkinek semmi köze. Inkább meg sem kérdezem!

Chantalt kidobták az albérletből, mert nem fizetett, nem is akart, visszaakart menni Los Angelesbe, de még egy hónapig maradnia kellett.

Chantal: Na most hajléktalan lettem. Hová menjek?

Gondolkodott egy kicsit, aztán eszébe jutott. Becsöngetett Nestához, aki meglepődött, hogy este 8-kor Chantal eljött hozzá, akinek bőrőndök voltak a kezében.

Nesta: Hát te?

Chantal: Képzeld el, kiraktak az albérletből!

Nesta: Hogy hogy?

Chantal: Hát, mert nincs pénzem, nem tudom kifizetni. El kéne innen mennem, de még arra sincs pénzem.

Igazából volt neki, csak ki akarta fizettetni Nestával az utat és nála akart lakni egy hónapig, utált egyedül lenni.

Nesta: Maradj itt egy darabig, aztán majd meglátjuk. A másik szobában fogsz aludni. Pakolj le! Reggel találkozunk, jó éjszakát!

Chantal: Te nem vagy éhes?

Nesta: Én már ettem, de te mit kérsz?

Chantal: Bármit, ami van.

Nesta: Ide hozom.

Olajos tőke halmájas szendvicset csinált neki, Chantalnak nem ízlett.

Chantal: Nincs más?

Nesta: Most nincs. Edd meg ezt!

Nesta kiment, Chantal kidobta a szendvicset.

Chantal: Ilyen szart!

Másnap reggel Chantal dolgozni ment, este ment csak haza.

Nesta: Hol voltál ilyen sokáig?

Chantal: Dolgoztam, te is tudod.

Nesta: 6-ig szoktál lenni és már 10 óra van!

Chantal: Mi közöd hozzá?

Nesta: Az én házamban laksz, jogom van megkérdezni!

Chantal: Utána elmentünk valahová!

Nesta: Kivel? Férfi vagy nő volt?

Chantal: Mi bajod van? Nem mindegy? Nem lehet szeretőm? Férfi hiányom van!

Nesta ideges lett.

Nesta: Mi féle ribancot engedtem a házamba?

Chantal: Nem vagyok ribanc! Féltékeny vagy?

Nesta: Nem! Menj a szobádba!

Az volt, Chantal mikor bement a szobájába, nevetett magában, hangosan gondolkodott, amit Nesta is meghallott.

Chantal: Ez az! Féltékeny lett! Nincs is semmilyen szeretőm, több mint egy éve nem voltam senkivel! Pedig csak túlóráztam!

Nesta megkönnyebbült.

Nesta: Miért hazudott? Azt hiszi, hogy rá akarok mászni? Ki kéne innen raknom!

Kicsit később vacsoránál.

Chantal: Kijöttem, úgy unatkozom egyedül!

Nesta: Hazudtál, nincs senkid. Miért mondtad azt?

Chantal: Kíváncsi voltam mit szólsz hozzá és féltékeny lettél! Szeretsz!

Nesta: Dehogy szeretlek! Már nem olyan vagy, mint 98-ban!

Chantal: Már 2005 van! Haladj a korral, drágám!

Nesta: Akkor minden jobb volt!

Chantal: Nem volt jobb! Most jobb! Felejtsd el a múltat!

Nesta: Keresek neked egy albérletet és fizetem neked, csak ne lakj itt!

Chantal: Erre semmi szükség. Fizetsd az utamat Los Angelesbe, ott vannak a szüleim.

A férje volt ott, csak beadta Nestának, hogy elváltak. Nesta viszont nem akarta, hogy elmenjen.

Nesta: Rendben, de kérek valamit cserébe.

Chantal: Mit? Bármit megteszek!

Nesta: Biztos? Bármit megtennél nekem?

Chantal: Persze!

Nesta: Gondold át jól!

Chantal nem értette Nesta viselkedését, elkezdett félni tőle.

Chantal: Megteszek neked bármit!

Nesta: Akkor kezdj el vetkőzni!

Chantal: Perverz alak! Undorodom tőled! Nem hittem volna rólad! Azt hittem te más vagy, mint a többi férfi, de tévedtem! Nem hagyom, hogy mégegyszer megerőszakoljon bármelyik is! Inkább alszom az utcán!

Chantal kiszaladt az utcára, Nesta utána ment, hogy visszahozza. Utol is érte, mert ő gyorsabb volt Chantalnál. Megfogta a karját.

Chantal: Nem hagyom, hogy erőszakoskodj!

Nesta: Kérlek bocsáss meg! Én nem vagyok ilyen durva.

Hirtelen megcsókolták egymást.