30. rész

                              A különcködő

 

Los Angeles, 2000 nyara

Chantal nem tudott beilleszkedni a társadalomba, főként a viselkedése miatt. Ő viszont azt hitte, hogy azért nem fogadják be, mert mexikói, mindig megjegyzést tettek a származására. David már elég sokat intézkedett, hogy felesége kapja meg az amerikai állampolgárságot, de egyelőre úgy nézett ki, hogy elég messze van még ettől. Chantal meg már unta.

Luciának csak egy barátja volt az iskolában Laura személyében. A többiek kiközösítették és mexikóinak csúfolták, Lucia viszont ki volt ettől, mert ő nem tartotta magát annak. David és családja egy előkelő összejövetelre voltak hivatalosak, Chantalnak meg már hányingere volt, ha meghallotta az összejövetel és az ehhez hasonló szavakat. Viszont mindig azokat a ruhákat vette fel, amiket David előkészített neki, így már nem nézett ki nevetségesen.

David: Készülődj! Ma este hivatalosak vagyunk egy összejövetelre. Vettem neked egy ruhát, hogy ne lássák rajtad mindig ugyanazt.

Chantal: Én nem jövök! El akarok válni, nem szeretlek már!

David ledöbbent, ezt még soha nem említette.

David: Jövő héten lesz a szülinapom és most kereket ünneplek, 30 leszek.

Chantal: Fantasztikus!

Lehangolt és kedvetlen volt.

David: Mi a baj, kis mexikóim?

Chantal utálta, ha mexikóinak nevezik.

Chantal: Ki ne mondd mégegyszer, hogy mexikói! Direkt csinálod, tudod, hogy utálom, ha így hívnak.

David: Jólvan! Ne haragudj! Akkor készülődj!

Chantal: Adsz egy kis pénzt? Szeretnék vásárolni.

David: Persze! Csak annyiszor kérsz pénzt és nem tudom miket vásárolsz. Mindig ugyanazokban a ruhákban vagy.

Chantal: Honnan veszed, hogy ruhákat veszek?

David: Akkor úgy mondom, hogy nincsenek új dolgaid, hanem azokat látom, amiket tavaly is.

Chantal: És?

David: Hová teszed a pénzt?

Chantal: Most viszont várásolni megyek!

Indult volna, de David még feltartotta.

David: Még valami!

Chantal: Mi az?

David: Szeretnék egy gyereket. Hogy hogy még nincs, pedig sokszor csináltuk?

Chantal: Hogy őt is mexikóinak csúfolják az iskolában?

David: Akkor mostantól menjünk rá, hogy legyen gyerekünk.

Chantal: Rendben! Csak ha innen elköltözünk.

David: Majd meglátjuk!

Chantal most várásolni ment, idegesíteni akarta az összejövetelen a többieket. Nevetséges cuccokat várásolt, majd hazament.

David: Mit vettél?

Chantal: Nem mindegy?

Bement a szobába, David viszont nem értette a viselkedését.

David: Miért ilyen?

Majd benyitott a szobába, Chantal ott sírt az ágyon fekve, David odaült mellé, majd megsimogatta a fejét.

David: Miért sírsz?

Chantal: Itt utál mindenki, pedig nem csináltam semmit!

David megnézte miket vett, elég nevetségesnek találta.

David: Ezeket miért vetted?

Chantal: Ezeket fogom felvenni!

David: Hát jólvan! De miért nem jó, amit én adtam?

Chantal: Mert nem! Ha ezt nem vehetem fel, akkor nem jövök!

David: Vegyed akkor, nekem mindegy! Készülődjél!

Este indultak is, egy nagy udvarban volt, mindenki nagyon elegáns volt. Chantal kitűnt közülük a nevetséges öltözékével. Úgy nézett ki, mint aki a discóba megy. Mindenki őt nézte, egy kicsit kellemetlenül is érezte magát emiatt, de nem érdekelte.

Jenifer: A kis mexikói megint hozza a formáját!

Carolina: Hogy néz már ki? Remélem nem csinál valami botrányt.

Silvia: Menjünk köszönni neki.

Odamentek hozzá, bűzlött a parfümtől.

Silvia: Itt nem így kell felöltözni!

Chantal: És? Engem ez nem érdekel!

Ingerülten válaszolt.

Carolina: Téged semmi sem érdekel. Nem tudsz viselkedni sem!

Chantal: Nem érdekel!

Carolina: Legszívesebben felképelnélek! Menjünk innen!

Odébb álltak, Chantal örült, hogy sikerült felidegesítenie őket.

10 perc múlva odaállt Carolina mellé, bort töltött egy pohárba, majd úgy tett mintha véletlen öntené rá Carolina sárga selyemruhájára.

Chantal: Jaj, bocsánat!

Carolina nagyon mérges lett.

Carolina: Ilyen két bal kezest! Most miattad haza kell mennem!

El is rohant, Chantal meg mosolygott magában.

Jenifer: Tudjuk, hogy direkt csináltad!

Chantal: Nem fogom büntetlenül hagyni a sértéseket!

Jenifer: Senki sem szólt hozzád! Szólj anyádnak, hogy neveljen meg! Vagy ő is ilyen botrányos? Volt kitől örökölnöd!

Chantal: Pl ezeket abba lehet hagyni!

Jenifer: Anyád egy utcasarki szajha volt….

Mielőtt végig mondta volna Chantal felképelte az elegáns hölgyet.

Jenifer: Ezt hogy képzeled?

Chantal megfogta Jenifer haját, akinek szétjött a frizurája, elkezdte húzni.

Jenifer: Engedj el, te kis mexikói! Ezt még megbánod!

Chantal: Ne nevezz mégegyszer mégegyszer mexikóinak!

Jenifer nem hagyta magát, belerúgott Chantalba, hogy engedje el a haját, ezért Chantal rátámadott, így verekedés alakult ki. A mexikói rálökte az amerikait az asztalra, leborult minden róla: tányérok, poharak terítőstűl együtt, így az étel is kiömlött egyenesen az elegáns hölgy drága ruhájára.

Jenifer: Dobjátok ki!

Chantal el akart szaladni, de Jenifer férje lefogta őt.

-Hogy mertél ekkora botrányt csinálni?

Chantal: Állandóan provokál, lekurvázta az anyámat!

Jenifer felállt.

Jenifer: Kikaparom a szemedet, te kis mexikói!

Neki ment volna, de a férje nem engedte. Odajött David.

-Vidd haza a feleségedet, David!

David nem tudott vele mit csinálni, egyre botrányosabb volt a viselkedése.

-Ilyet nem engedhet meg magának! Kénytelenek leszünk kitiltani.

Chantal: Az nekem csak jó, úgy is gyűlölök itt lenni!

David: Gyere! Menjünk haza!

Hazamentek, David haragudott Chantalra, de inkább nem szólt hozzá.

Chantal: Váljunk el!

David nem reagált, így Chantal elismételte még sokszor, amíg fel nem húzta vele a férjét. Ingerülten válaszolt.

David: Nem válunk el!

Chantal: De miért? Szeretsz még?

David: Még egy éve sincs, hogy összeházasodtunk és te máris válni akarsz?

Chantal: Nem szeretlek!

David: Miért nem esel teherbe?

Chantal: Nem tudom, de nem is akarok már tőled gyereket!

David: Talán fogamzásgátlót szedsz? Ha megtudom, kivererem a balhét!

Chantal: Nem szedek semmit, ne vádolj már!

David: Ma a másik szobában alszom!

Chantal: Jobb is!

Külön aludtak. Reggel, amikor Chantal még aludt, kutatott egy kicsit, a matatásra felébredt.

Chantal: Mit csinálsz?

David: Keresem a tablettáidat, amiket szedsz, hogy ne lehessen gyerekünk!

Tovább túrkált, nem talált semmi ilyesmit.

Chantal: Te nem hiszel nekem?

David: Bezzeg ilyen marháktól akikkel csak egyszer voltál egyből teherbe esel pl Alekszandr!

Chantal: Nem voltam vele, ő megerőszakolt, én nem akartam!

David: Tőlem miért nem esel teherbe?

Chantal: Nem tudom. Csakis veled lehet a baj.

David: Velem nincs baj, hanem inkább veled!

2 héttel később kiderült, hogy Davidnak soha nem lehet gyereke, Chantal meg semmit sem szedett.

Chantal: Mondtam, hogy veled van a baj.

Megünnepelték David 30. születésnapját, nagy partyt rendezett a villában. Lucia és Laura játszottak, Chantal meg elbújt a szobájába, senki se kereste őt, nem hiányzott senkinek, sőt még észre sem vették, hogy nincs ott, vagy csak nem akarták észrevenni.

Chantal: Minek menjek le? Úgy sem hiányzom senkinek! Ez a hely nem nekem való. De mi lenne ha megváltoznék, nem lennék ilyen botrányos?

Egy kicsit elgondolkodott rajta.

Chantal: Ugyan már! Úgysem használna, hisz az ő szemükben csak egy kis bevándorló mexikói vagyok!

Elkezdett sírni.

Szeptemberben elkezdődött az iskola, Luciát elkezdték csúfolni, már 11 éves ötödikesek voltak.

-Kis mexikói! Ne menjünk a közelébe, mert fertőző!

Az egyik direkt hozzáért és beletörölte a másik gyerekbe, az meg a következőbe és így tovább. Lucia ezért elkezdett sírni.

Laura: Hagyjátok már őt békén! Egyáltalán nem fertőző!

-Kis bevándorló mexikói, mint az anyukája!

Kinevették, ezért Lucia mégjobban sírt. A tanár szólt rájuk, mikor bejött órára.

-Elég legyen! Miért kell valakit bántani, amiért nem Amerikában született?

Lucia: De én igenis Amerikában születtem, csak az anyukám nem!

Eltelt néhány hónap, már december volt, a karácsonyra készülődött mindenki.

Chantal: Nem válunk el?

David: Te még továbbra is ezt hajtogatod?

Chantal: Nem bírok itt élni! Nem szeret senki!

David: Arról csak te tehetsz!

Chantal: Hogy mexikói vagyok?

David: A botrányos viselkedésedért.

Chantal: De ők lenéznek, mert egy kis bevándorlónak tartanak.

David: Próbálj meg úri hölgyként viselkedni! Megtanítsalak?

Chantal: Megpróbálhatjuk.

David: Először a ruhatáradat nézzük át! Nem vehetsz fel nevetséges közönséges cuccokat.

Chantal: Én nem hordok közönséges ruhákat.

David: Úgy kell öltöznöd, mint az úrihölgyeknek! Segítek! Pakold ki a szekrényedet!

Kidobálta onnan az összes ruhát, David elkezdte válogatni. Csak egy párat tett ki, a többit kidobálta.

David: Azokat el is ajándékozhatod, semmi szükséged rájuk.

Chantal átnézte a selejtet, megtalálta benne a kedvenc virágos ruháját.

Chantal: Ezt nem dobom ki!

Magához ölelte a ruhát.

David: De az nem méltó egy úrihölgyhöz.

Chantal: Ezt nem fogom kidobni! A többi nem érdekel, de ezt nem!

David: Tartsd meg, de nem veheted fel!

David bepakolta az összeset a zsákba, elajándékozta a szegényeknek.

David: Most viszont felbővítjük a ruhatáradat! Veled megyek, válogathatsz, de én fogom eldönteni melyik ruha darab méltó hozzád, melyik nem.

A legdrágább üzletbe mentek, vettek egy csomó szép ruhát. Elrendezték a szekrénybe.

David: Ezek az alkalmi ruhák, összejövetelekre, családi gyűlésre vagy ha meghívnak valahová vacsorázni. Ezek meg az utcai ruhák, de elvárom, hogy otthon is csinos legyél! Adok egy könyvet, amiben a gazdagok ruháját mutatják be, majd belejösz és egyedül is fogsz tudni vásárolni.

Chantal: Oké, köszönöm!

David: Ma este Johnék meghívtak minket vacsorára, megtanítom neked hogyan kell étkezésnél viselkedni.

Chantal: Tudom én azt!

David: Nem baj, azért gyere az étkezőbe!

Az asztalhoz ültek, David mindent megmutatott neki, hogyan kell enni és inni és hogy kell ülni az asztalnál.

David: Fontos, hogy egyenes testtartásod legyen! Ha hús van, akkor az egyik kezedben a villa, másik kezedben a kés. Ha leves van, akkor tilos a szürcsölés. Nem illik otthagyni az ételt, inkább kérj kevesebbet, repetázni azt lehet.

Este elkészülődtek, Chantal viszont nem tudta mit vegyen fel.

David: Kész vagy már drágám?

Chantal: Segíts! Nem tudom mit vegyek fel!

Este 8-kor elegénsan mutatkoztak Johnék családja előtt, meglepődtek, hogy Chantal feltudott öltözni az alkalomhoz illően.