26. rész

                               Az eljegyzés

 

David elvitte Chantalt az orvoshoz, aki megvizsgálta őt.

Orvos: Gratulálok! Ön gyermeket vár!

Chantal a fejéhez kapott, tudta, hogy Alekszandrtól van. David kifejezetten ideges lett, tudta, hogy nem az övé, soha nem feküdt még le Chantallal.

Orvos: Nem is örülnek? Gyermekük lesz!

David: Ez nem az enyém! Soha nem voltunk együtt!

Chantal: Engem megerőszakoltak, ezért nem tartom meg!

David: Ki tette ezt veled?

Chantal: Alekszandr! Ettől féltem, mert nem jött meg!

David: És te el sem akartál jönni az orvoshoz! Na gyere! Menjünk!

Chantal: Én elvetetem!

David: Dehogyis! Menjünk már!

Beültek a kocsiba. Chantal sírt.

David: Feleségül veszlek és felneveljük a gyereket! Én leszek az apja!

Chantal: Tudnád így is szeretni, mikor tudod, hogy erőszakból született?

David: Nem ti tehettek róla, hanem az apja, az a féreg Alekszandr, aki ezt tette veled!

Chantal: Nekem nem kell ez a gyerek!

David: Nekem kell! Együtt felneveljük és Alekszandrnak nem kell róla tudni! Ez az első gyereked, el ne vetetsd! Lenne szíved hozzá?

Chantal: Nekem már van egy lányom, 9 éves!

David erről nem tudott.

David: Neki ki az apja?

Chantal: Egy hazug disznó, aki csak kihasznált, csak 16 éves voltam, iskolába jártam még.

David: Sajnálom! Na leszek neki is az apja! Hozzám jösz?

Chantal: Rendben! De csak a gyerek miatt!

A klubban is bejelentették.

Mjöllby: Hamarosan gyermek születik, ugyanis az egyik tagunk, Chantal gyereket vár! Gratulálok neki! Az apa David!

Úgy tettek, mintha David lenne az apja, ezért mindenki ezt hitte.

Alekszandr: Akár az enyém is lehetne! Csinálok egy DNS vizsgálatot!

Oda is ment hozzá, mikor egyedül volt.

Alekszandr: Csinálunk egy DNS vizsgálatot!

Chantal: Minek?

Alekszandr: Mert az enyém is lehetne! Emlékezz csak mi történt!

Chantal: Nem érdekel! Én biztos nem fogok csinálni!

Alekszandr: De csinálunk! Mert ha nem, akkor elveszem a gyerekedet! Meg akkor is, ha a DNS vizsgálat azt mutatja ki, hogy az enyém.

Chantal hisztizni kezdett ezért.

Chantal: Soha nem adom neked! Semmi közöd a gyerekemhez! Elszököm, hogy soha ne találhass rám!

Sírni kezdett, Alekszandr kirángatta a klubból.

Chantal: Feljelentelek bántalmazásért!

Alekszandr: Nem bántalak, te szerencsétlen!

Chantal: Akkor azért, hogy megerőszakoltál!

Alekszandr: Nincs bizonyítékod, azt fogom mondani, hogy te is akartad, csak meg akarsz vádolni. Most viszont megyünk az orvoshoz DNS vizsgálatra!

Chantal menekülni akart, de nem bírt, mert a kocsi elindult.

Alekszandr: Kapcsold be a biztonsági övet és maradj nyugton!

Engedelmeskedett, nem volt más választása. Mikor Alekszandr megállt a parkolóban, Chantal gyorsan kiszállt és elszaladt. Alekszandr ideges lett.

Alekszandr: Átkozott kis szajha!

Utána szaladt, a kocsit ott hagyta nyitva a kluccsal együtt. Egy cigány beült és elhajtott vele. Chantal felszállt egy buszra, amit az Alekszandr már lekésett.

Alekszandr: Ezt még megbánja! Biztos, hogy az enyém a gyerek!

Visszament, de a kocsi már nem volt ott.

Alekszandr: Átkozott tolvajok! Ez is a szajha miatt van!

Chantal visszament a klubba, átölelte Davidot.

Chantal: Védj meg az Alekszandrtól!

David: Megint bántott?

Chantal: DNS vizsgálatra akart vinni, de elszöktem! Így is el akarja venni a gyereket!

David: Emiatt ne aggódj, nem itt fogod megszűlni, nem fogja tudni hol vagy.

Eltelt 2 hét. Egyszercsak Alekszandr odament Chantalhoz, letérdelt elé és megpuszilta a hasát, majd ezt mondta:

Alekszandr: Már most szeretem a gyerekedet!

Elhatározta, hogy nagyon kedves lesz vele, persze csak érdekből.

Chantal: Soha nem fogod látni!

Kicsit később Chantal elejtette a cuccait, Alekszandr rohant is, hogy összeszedje, majd a kezébe adta.

Chantal: Köszönöm, de ezzel nem érsz el semmit!

Alekszandr: Én szívesen tettem.

David és Chantal már az esküvőjüket beszélték meg. Először az eljegyzést tartották meg, ezért a nyelves klub tartott nekik egy bulit. Ott Chantal egy kicsit sokat ivott. Mjöllby az ágyába akarta csalni. Megfogta a kezét és bekísérte a klub irodájába.

Chantal: Mit csinálunk?

Mjöllby: Igyunk még egy kicsit az eljegyzésetekre!

Töltött mindkét pohárba, ezután az egyiket Chantal kezébe adta, majd felültette őt az asztalra.

Mjöllby: Érezzük jól magunkat!

Mjöllby Chantal szoknyája alá bújt. Közben David őt kereste.

David: Chanti, hol vagy? Mennünk kéne már!

Alekszandr: Láttam a Mjöllbyvel elmenni! Azt hiszem az irodába mentek.

David ment is az iroda felé. Mjöllby még mindig Chantal szoknyája alatt volt. A bugyiját leszedte róla és az asztal alá dobta. Chantal halál részeg volt, élvezte a dolgot, amit a Mjöllby csinál ott.

Chantal: Mit csinálsz?

David mikor odaért, Chantal nevetését hallotta. Mjöllby közben másra készült, előkészítette az óvszert, de David közben benyitott.

David: Mi a fenét csinátok?

Mjöllby: Csak egy kicsit jól éreztük magunkat!

David: Leitattad Chantit! Mit akartál csinálni?

Mjöllby: Már részeg volt. Mikor ide bejöttem már itt volt. Mondom ha már ide jött, igyunk még egy kicsit!

David: Nem nagyon hiszek neked, de mindegy most. Most viszont hazavinném!

Mjöllby odament az asztalhoz, beljebb rúgta a bugyit, hogy David ne vegye észre.

David: Menjünk Chanti, nagyon leittad magad!

2 nap múlva az irodában Johanna megtaálja a bugyit az asztal alatt, felszedte, ekkor Mjöllby benyitott.

Mjöllby: Te mit csinálsz itt?

Johanna: Itt hagyta ezt a szeretőd!

Hozzá vágta a bugyit. Mjöllbynek szokása volt, hogy az irodába viszi a szeretőit. Ekkor eszébe jutott valami.

Mjöllby: Be kéne tenni a Nesta táskájába!

Johanna: Mit akarsz ezzel elérni?

Mjöllby: Idegesít az a halas zoknis csicska!  David féltékeny lesz, azt hazudom, hogy láttam Chantalt a Nestával. Először is fel kéne kelteni a figyelmét rá. Ez a te dolgod lesz. Ezt a bugyit meg kimossuk előtte.

Johanna: Te lefeküdtél azzal a szeplős ribanccal?

Mjöllby: Nem jutottunk el odáig, de majdnem. Halál részeg volt, de az a David benyitott és elvitte.

Johanna ment is Nestához.

Johanna: Mondanom kell valamit!

Nesta: Mondjad!

Johanna: Szerinted Chantal szép?

Nesta: Ha erről akarsz beszélni, akkor mehetsz is!

Johanna: Válaszolj!

Nesta: Jó, akkor igen!

Johanna: Járnál vele?

Nesta: Nem, mert már van valakije és férjhez megy.

Johanna: Ha szabad lenne?

Nesta: Nem tudom, alig beszélünk. Biztos nem mennék oda hozzá egy hello járunk? szöveggel!

Johanna: Amúgy ő érdeklődik felőled! Mindig rólad kérdez.

Nesta: Miket kérdez?

Johanna: Hogy van-e valakid. Azt mondtam neki, hogy nincs, mert szinte mindig egyedül vagy.

Ez nem volt igaz, de Nesta simán bevette. Chantalt egyáltalán nem érdekelte Nesta, szinte átnézett rajta.

Nesta: Tőlem csak annyit kérdezett, hogy miért voltam zokniban a strandon. Aztán megkérdeztem, hogy halak-e neki, ekkor otthagyott. Olyan furán nézett rám.

Johanna: Mert zavarba jött. Nekem elmesélte ezt és azt mondta el kellett jönnie onnan, mert marhára zavarba jött, nagyon tetszel neki. Nem meri neked elmondani.

Nesta: Akkor miért készül hozzámenni máshoz?

Johanna: Azt mondta képes lenne felbontani az eljegyzést, ha te igent mondanál neki.

Nesta ezt is elhitte.

Johanna: Te hány éves vagy?

Nesta: 22. Chantal mennyi?

Nestának még soha nem volt nője, nem vették észre őt, már szeretett volna valakit.

Johanna: Amennyi én.

Nesta: Biztos nem lenne velem, David való hozzá.

Johanna: Őt ez nem zavarja. Ezt is mondta.

Nesta: Akkor szólnál neki, hogy érdekel?

Johanna: Persze!

Johanna örült, hogy Nesta simán bevette. Már csak Chantalt kellett rávenni, ami már nehezebb volt.

Johanna: Nesta érdeklődik felőled.

Chantal: Akkor így járt, mert én már foglalt vagyok, hamarosan férjhez megyek és megszületik a gyermekünk.

Johanna: Ő már 1 éjszakának is örülne!

Chantal: Én nem fekszem le akárkivel. Ez nem fog menni.

Johanna: Megszeretne hívni vacsorára, legalább azt fogadd el! Nagy örömöt szereznél neki!

Chantal: De minek? Mi értelme?

Johanna: Megeszel egy finom vacsorát.

Chantal: Még átgondolom, de ez kizárólag baráti. Vacsorázni nem megyek, viszont szívesen elbeszélgetek vele a parkban. Legyen holnapután.

Délután David, Chantal és Lucia hármasban mentek a parkba.

David: Lucia! Én leszek az apukád és lesz egy kistesód!

Lucia: Végre! Olyan régóta várom a kistesómat! Össze is házasodtok?

Chantal: Igen! Hamarosan!

Lucia: Jaj de jó!

2 nap múlva a klubban.

Johanna: Ma randizol Chantallal a parkban. Ugye felkészültél?

Nesta: Nagyon izgulok! Remélem lesz közös témánk.

Johanna: Persze, hogy lesz.

Ott volt egy táska, amiben füzetek és könyvek voltak. Johanna közelebb ment hozzá.

Johanna: Ezt a táskát viszed magaddal?

Nesta: Persze! Ezeket megfogom neki mutatni.

Mikor Nesta elfordult, Johanna becsempészte a bugyit az egyik füzet közé.

Délután Nesta és Chantal találkoztak a parkban.

Chantal: Szia!

Nesta: Szia!

Elkezdtek sétálni.

Nesta: Komolyan érdekellek?

Chantal meglepődött, ő ilyet soha nem mondott senkinek.

Chantal: Csak barát vagy! Én férjhez megyek és hamarosan megszületik a gyerekünk! Los Angelesben fogunk lakni.

Nesta nagyon csalódott lett.

Nesta: De hát Johanna azt mondta, hogyha igent mondanék, akkor felbontanád az eljegyzésedet értem!

Chantal: Én ezt nem mondtam, megőrült ez a Johanna! Szarkavarás az egész!

Nesta beletörődött, elfogadta a barátságot. Leültek egy padra, Nesta meg akarta neki mutatni a füzeteit. Ott volt Rosalia, Johanna, Viki és Brigitta. Johanna hívta el őket, hogy botrányt csináljanak. Rosalia odament hozzájuk.

Rosalia: Mi van Daviddal? Állítólag a gyerekét várod!

Chantal: Igen, ez így van! Nesta csak egy barát!

Rosalia: Aha, persze!

Nesta kivette azt a füzetet, a bugyi kiesett belőle, amit Rosalia észre is vett.

Rosalia: Ez mi?

Chantal nem értette hogy került oda a bugyija, inkább letagadta.

Nesta: Ez kié?

Rosalia: Chantalé! Hisz tetszel neki és biztos, hogy közösültetek valamikor és a bugyija nálad maradt.

Chantal ideges lett erre.

Chantal: Ez nem igaz!

Rosalia csak nevetett, ezért Chantal felpofozta Rosaliát, verekedés alakult ki. Rosalia a fához lökte Chantalt, aki a földre esett, majd Rosalia hasba rúgta.