21. rész

                       Mindenre fény derül

 

Daniel és Chantal beszélgetnek.

Chantal: Te ismered az anyukádat?

Daniel: 4 éves koromban elhagyott!

Chantal: Hogy hívják?

Daniel: Nem fontos! De én még mindig nem tudom milyen Chantal vagy, csak annyit, hogy Chantal.

Chantal: Chantal Andere.

Daniel: Érdekes! Az én anyám neve Jaqueline Andere.

Chantal ledöbbent.

Chantal: De hát az én anyámat is úgy hívják!

Most Daniel döbbent le.

Daniel: Ezt nem mondod komolyan?

Chantal: De igen! Nem hinném, hogy ugyanaz lenne, csak a nevük egyforma.

Daniel: Honnan tudod? És ha testvérek vagyunk?

Chantal: Azt nem hinném!

Daniel: Te mexikói vagy?

Chantal: Igen.

Daniel: Az én anyám is az volt, de én már olasznak vallom magam!

Chantal sírva szaladt el, Daniel meg nem értette.

Daniel: Mindig elmész a beszélgetés közepén, hogyha kínos a téma! Na mindegy!

Odajött Estefania nevetve.

Estefania: Már megint elszaladt?

Daniel: Igen.

Estefania: Mi baja volt?

Daniel: Figyelj! Lehetséges, hogy testvérek vagyunk!

Estefania nevetésben tört ki.

Estefania: Melyikőtök találta ki? Hogy hívják az anyádat?

Daniel: Jaqueline Andere.

Estefania: Mit vársz attól a nőtől? Egy ócska, aki eldobja a gyerekeit!

Daniel: Téged meg sem visel?

Estefania: Hogy testvérek vagyunk? Egyáltalán nem lep meg, mert az ikertestvéremre is későn találtam rá és még ki tudja hány testvérünk van. Neked ki az apád?

Daniel: Azt nem tudom! Hol van Jaqueline?

Estefania: Nem tudom és nem is érdekel.

Daniel: Engem viszont érdekel!

Broki a nappaliban ült, közben nézte az amerikai focit. Daniel leült mellé lehangoltan.

Broki: Történt valami Daniel?

Daniel: A szokásos! Chantal megint kiborult.

Broki: Jaj szegény, mindig van valami baja. Mi történt?

Daniel inkább nem akart erről beszélni.

Daniel: Nem mondta el. Jaqueline hol van?

Broki: Elment vásárolni, szerintem mindjárt jön.

Daniel: Addig én megpróbálom megvígasztalni Chantalt.

Először a konyhába vette az irányt, körülnézett a hűtőben. A kenyeret betette piritani, majd vajat kent rá, ezután tett a tetejére sonkát és uborkát. Teát is főzőtt hozzá, ezt mind egy tálcára tette és felvitte Chantalnak.

Daniel: Gondoltam éhes vagy!

Chantal a szoba sarkában ült a földön, magához ölelte a takarót. Daniel nem értette miért a földön ül, mikor ott volt a francia ágy, kanapé és a fotelek.

A takaróba temette az arcátt és úgy sírt. Daniel letette a tálcát az asztalra.

Daniel: Egyél valamit!

Továbbra is a takaróval takarta el az arcát, nem akarta Danielre nézni. Daniel ezért közelebb ment hozzá, leült ő is a földre és simogatta Chantal fejét, hátha megvígasztalódik.

Ezután felállt, hogy idehozza a piritóst, majd visszaült.

Daniel: Csináltam neked piritóst!

Chantal továbbra sem vette ki a takaróból a fejét.

Daniel: Türelmesnek kell lennem!

Ekkor valaki benyitott kopogás nélkül. Daniel nem nézett oda, így nem is tudta, hogy ki az.

Daniel: Kopogni kéne!

Jaqueline: Én vagyok az!

Akkor látta, hogy Chantalnak valami baja van.

Jaqueline: Mi történt az én kislányommal?

Daniel: Nem lehet vele beszélni, de nekem lenne egy fontos kérdésem.

Jaqueline azt hitte megakarja kérni Chantal kezét, ezért örült.

Jaqueline: Hát persze! Nagyon örülnék, ha feleségül vennéd a kislányomat!

Daniel: Nem erről van szó! Önnek hány gyereke van?

Jaqueline: Kettő, Chantal és Estefania. Miért érdekel?

Daniel: Nincs véletlen egy fia?

Volt neki, de ezt mindig is titokban akarta tartani. Őt is Danielnek hívták érdekes módon.

Jaqueline: Ugyan már! Ki mondta ezt?

Daniel: Az én anyám 4 éves koromban elhagyott, csak azért, hogy hozzámehessen egy nála 20 évvel idősebb férfihoz. Úgyanúgy hívják, mint önt.

Jaqueline felismerte ezt a történetet, ő is ugyanezt csinálta a fiával.

Közben Chantal kivette a takaróból a fejét, tiszta könny volt az arca és kisírt a szeme.

Jaqueline: Mi a baj, kicsim?

Chantal: Daniel tényleg a testvérem? Igazat mondj!

Estefania elment, udvarolt neki valaki, egy Olekszandr nevű fickó, Alekszandr öccse, 4 évvel volt nála fiatalabb. Olekszandr cigizett és drogozott, megkínálat Estefaniat, először csak cigivel.

Olekszandr: Cigizel?

Estefania: Én nem roncsolom a tüdőmet!

Olekszandr: Nem akarod kipróbálni?

Estefania: Nem!

Olekszandr: Zavar, ha én cigizek?

Estefania: Igen, mert rohadt cigi szagú a szád, ha csókolózunk.

Olekszandr: A tied meg eperillatú.

Epres rágó volt a szájában, Olekszandr ezt megérezte, azért mondta.

Olekszandr: Eljösz ma este bulizni? Ott lesznek a haverjaim is.

Estefania: Oké! Még mindig jobb, mint Jaqueline és Chantal fejét bámulni vacsora közben!

Olekszandr: Ők kik? Soha nem meséltél róluk!

Estefania: Az anyám és a testvérem! Hányingerem van tőlük! Najó, akkor én lépek és este itt találkozunk, hogy elmenjünk a buliba.

Olekszandr: 8-kor itt.

Közben Broki villájában.

Chantal: Igazat mondj! Daniel a testvérem vagy nem?

Jaqueline: Sajnálom, én el akartam mondani!

Chantal: Én meg beleszerettem és le is feküdtünk!

Jaqueline kiborult, hogy szexuális kapcsolat volt a gyerekei között.

Jaqueline: Istenem! Miért nem jöttem rá rögtön, hogy a fiam vagy? Mostmár mindegy! Ugye védekeztetek?

Daniel: Persze! Mindig használok óvszert, még a nemi betegségektől is véd. Én azt hiszem megyek is.

Daniel elhagyta a szobát. Chantal felállt a sarokból és a fürdőszobába ment. Jaqueline leült az ágyra, egy újságot vett a kezébe.

Estefania készülődött a bulira, egy kék miniszoknyát és hozzá egy arany színű csillogó topot, a parfümös üveget is magára öntötte. Mikor kiment, összefutott Daniellel, aki alaposan megbámulta, ezért Estefania flegmán odaszólt.

Estefania: Mit bámulsz? Tudom, hogy szép vagyok!

Daniel: Téged egyáltalán nem érdekel a dolog?

Estefania: Most, hogy tudom, hogy a testvérem vagy, mégjobban undorodom tőled! Mindannyian nevetségesek vagytok!

Daniel: Miért lennék nevetséges?

Estefania: Nekem van családom, de azok nem ti vagytok! Jaqueline egy ócska nő, nem kellettek neki a gyerekei, elpasszolta őket és eltitkolta mindenki elől. Chantal a kis nyafogós senki, meg sem tudja magát védeni, ha valami történik vele, nem néz szembe a problémával, hanem elszalad sírni. Te pedig egy szélhámos vagy! Ez a véleményem rólatok!

El is ment.

Chantal már 10 perce bent volt a fürdőszobában.

Jaqueline: Mikor jösz ki, kicsim?

Választ nem kapott, hiába kopogott folyamatosan, ezért benyitott. Chantal a fürdőkád elé kuporodva sírt.

Jaqueline: Miért sírsz ennyit, kislányom?

Chantal: Állandóan hazudsz nekem! Még hány gyereked van?

Jaqueline: Három.

Chantal: Persze! Majd csak felbukkan a következő! Danielnek ki az apja?

Jaqueline: Federik.

Chantal: Tud róla? Mert Estefaniáról nem tudott.

Jaqueline: Danielről tud, csak nem tudja, hogy az övé, azt hiszi, hogy a másiké. Nem mertem neki elmondani.

Chantal: De miért? Neki is folyton hazudozol!

Jaqueline: Mert neki volt már valakije, inkább nem mondtam el.

Chantal: Nem nagyon hiszek már neked!

Jaqueline: Sajnálom!

Chantal: Menjél ki! Egyedül akarok lenni!

Jaqueline kiment, ezért Chantal kijött a fürdőszobából. Már abbahagyta a sírást, leült az ágyra és újságot olvasott.

Estefania elment egy buliba Olekszandrval. Ott volt Alekszandr, Mjöllby, Viki és Johanna is.

Olekszandr: Gyere! Bemutatlak a haverjaimnak!

Odamentek Mjöllbyékhez.

Olekszandr: Ő a csajom!

Alekszandr ledöbbent, erre nem számított, de a többiek sem.

Alekszandr: Te ezzel a lotyóval jársz?

Estefania nem hagyta magát.

Estefania: Ki a lotyó? Mondjad mégegyszer?

Alekszandr: Te! Ki más lenne, te mexikói!

Estefania: Ne ide figyelj Alekszandr Mosztovoj! Nem tudod kivel beszélsz! Én nem a sírós Chantal vagyok, hanem Estefania. Unom már, hogy mindig azt hiszik, hogy az a kis senki vagyok, amiért egyformák vagyunk, de ezen változtatni fogok, máshogy fogok kinézni, mint őt!

Alekszandr: Olekszandr az öcsém és nem fogom hagyni, hogy ócska ringyókkal járjon!

Estefania: Válogatsd meg a szavaidat! Te nem ismersz engem! Elárulom neked, hogy életemben csak egy férfival feküdtem le, akibe szerelmes voltam, azt is tudnod kell, hogy Chantal nagyon kis érzékeny és úgy ismertem meg, hogy őt sem lehet olyan könnyen ágyba csalni. Csak olyanoknak adja oda magát, akiket szeret, csak sajnos a szerelem nem megy neki, mindig becsapják szegényt. Ha továbbra is sértegetni akarsz minket, akkor hozzám gyere és ne Chantalhoz! Én ellátom a bajod, ő nem! Róla le lehet szállni és jobban jársz, ha engem is békén hagysz! Megértetted? Chantal nem a szívem csücske, de megfogom védeni az ilyen férgektől!

Mjöllby: Ezt aztán jól megmondtad.

Estefania: Te is sértegettél a klubban és Chantalt is, tehát te sem vagy ennél jobb! Inkább bulizzunk és ne veszekedjünk!

Alekszandr: Ezzel a ribanccal nem bulizom!

Estefani begurult, felpofozta Alekszandrt.

Estefania: Engem ne merészelj leribancozni mégegyszer!

Alekszandr erősen szorította Estefania karját, ahogy a fagyizóban Chantaét.

Estefania: Engedj el!

Alekszandr: És ha nem?

Estefania: Ti meg mit bámultok? Ahelyett, hogy segítenétek!

Mérgesen kiabált a többiekre, akik csak álltak és néztek. Otthon Lucia rosszat álmodott, hogy az ablakában fekete alakok jelennek meg. Mikor felébredt, átszaladt Chantalhoz, vitte a párnáját és a takaróját.

Lucia: Félek!

Chantal: Mi a baj, kicsim?

Lucia: Árnyékok voltak az ablakomban!

Chantal: Rosszat álmodtál!

Másnap Estefania elment a fodrászhoz, lilára festette a haját és rövidebbre vágatta, hogy ne tévesszék össze Chantallal.

Eltelt 2 hét, Chantal kezdte elfogadni, hogy Daniel a testvére. Egyik nap sétálgatott egymagában a parkban, ahol annak idején Daniellel töltötte el az időt. Leült egy padra és a szép emlékeket felidézte. Egyszercsak valaki hátulról lefogta és letakarta a szemét, hogy ne lássa ki ő.

Chantal: Ki az?

Az alak nem válaszolt, hátulról megkötözte Chantal kezeit és újságpapírt nyomott a szájába, hogy ne tudjon kiabálni.