18. rész

                         Egy furcsa szerelem

 

Daniel és Estefania csókolóztak, Chantal pont akkor ért haza.

Chantal: Mit csináltok?

Mindketten Chantalra néztek, ő meg felismerte Danielt, akivel beszélt előző nap este az erkélyen.

Chantal: Te ezzel a tökfejjel csókolózol?

Estefania: Ő nem tökfej! Őt is kidobta az anyukája és ezért közel kerültünk egymáshoz.

Chantal: Sok mindenkit eldobtak!

Daniel: Megmutatom neked, hogy ki vagyok!

Közelebb ment Chantalhoz.

Chantal: Mit akarsz?

Daniel: Velem nem beszélhetsz akárhogy!

Ingerült volt, Chantal megijedt tőle.

Chantal: Hagyjál már minket békén! Takarodj el!

Estefania közbeavatkozott.

Estefania: Jaj Daniel! Ne szekáld már!

Daniel: Ő provokál!

Chantal: Hozzád sem szóltam! Békén lehet hagyni!

Daniel: Jólvan már, nyugi!

Chantal felment a szobájába és unatkozott. Aztán sétálni ment, reménykedett, hátha látja Fernando Josét. Helyette rábukkant a nyelves klubra. Benézett, hátha elűzi az unalmát.

Chantal: Jó napot!

Mjöllby: Jó napot! Miben segíthetek?

Chantal: Ez egy klub?

Mjöllby: Igen, itt egésznap társaságban vagy.

Chantal: Bárki csatlakozhat?

Mjöllby: Persze! Kell csinálnod egy nyelves könyvet, amit másnap reggel 8-ra be kell hozni, onnantól leszel tag.

Chantal elment a boltba megvenni az alapanyagokat a nyelves könyvhöz, itt megpillantotta Fernando Josét. Ekkor hirtelen nyugtalan lett, nem tudta mi történik vele.

Chantal: Istenem! De cuki!

Közelebb ment, közben bámulta. Fernando Josénak is feltűnt.

Fernando Jose: Te nagyon szép vagy!

Chantal zavarba jött és elpirult, ezért elszaladt, Fernando Jose utána ment.

Fernando Jose: Ne félj tőlem!

Megfogta a kezét, Chantal menekülni akart, de a férfi lefogta, hogy ne menjen el.

Chantal: Mit akarsz?

Fernando Jose: Oda vagy értem? Ugye? Előttem nem titkolod! Nagyon látszik rajtad, hogy tetszem neked.

Chantal: De én nem akarok semmit!

Félt a csalódástól, már kétszer is megesett vele. Elkezdett sírni, Fernando Jose nem értette.

Fernando Jose: Megbántottalak?

Chantal: Nem! Engedj el!

Elengedte, ekkor Chantal elszaladt. Sírva ért haza. Estefania és Daniel ott voltak a nappaliban, nem értették mi van Chantalal.

Daniel: Ezzel meg mi van?

Estefania: Nem tudom, ő érzékenyebb, mint én.

Danielt jobban érdekelte Chantal, mint Estefania. Nem a külső miatt, hanem amúgy is.

Daniel: Miért?

Estefania: Azt nem tudom. Pl a szerelemben is szerencsétlen.

Daniel: Na és te?

Estefania erről a kérdéstől zavarba jött, nem volt még senkije soha és kínosnak érezte ezt, ezért inkább utált róla beszélni.

Estefania: Ezt hagyjuk inkább!

Később Chantal kijött a nappaliba kisírt szemekkel.

Chantal: Elmennél Luciaért az iskolába? Én most nem vagyok olyan állapotban, hogy kimozduljak.

Estefania ment, Daniel nem ment utána, pedig Chantal arra várt, hogy ő is menjen.

Chantal: Te nem mész?

Daniel: Nem, mert érdekelsz! Teljesen felkeltetted az érdeklődésemet!

Chantal: Nem inkább Estefania?

Daniel: Nem! Te sokkal érdekesebb vagy! Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam veled tegnap!

Chantal: Nem felejtek, de nem haragszom!

Daniel: Ennyire a szívedre vetted?

Chantal: Igen!

Daniel közelebb lépett Chantalhoz, hogy megcsókolhassa, de Chantal nem engedte.

Chantal: Mit képzelsz?

Daniel: Ne haragudj!

Chantal: Azt hiszed olyan könnyen megy?

Daniel: Nem!

Chantal: Menj inkább haza!

Daniel: Rendben, de nem mondok le rólad, mert nagyon érdekelsz!

Hazament.

Livia: Csak, hogy hazajöttél, egésznap odaát voltál!

Daniel: Nem te akartad, hogy feleségül vegyem az egyiket?

Livia: Dehogynem, jól teszed, hogy társalogsz velük. Melyiket választottad?

Daniel: Chantalt. Ő nagyon érdekes! Estefania csak barát.

Livia: Melyik az a Chantal?

Daniel: Szerinted? Egyértelmű, hogy a szebbik és még különlegesebb is, mint a másik.

Chantalt nem érdekelte Daniel, de Estefania kezdett beleszeretni. Chantal bement a szobájába, a szokásos füzetébe írt Fernando Joséról és áradozott felőle.

Mikor Estefania hazahozta Luciát, a kislány első útja Chantal szobája volt.

Lucia: Szia, anya!

Chantal: Szia kicsikém! Milyen volt az iskola?

Lucia: Kaptam egy piros pontot!

Chantal: Na, ennek örülök!

Lucia egy kis aranyos puszit nyomott Chantal arcára.

Lucia: Nem adsz puszit?

Chantal: Dehogynem!

Ő is adott Luciának.

Egy gyerek csapat csöngetett be, hogy kihívják őt játszani. Broki nyitott ajtót.

-Csókolom! Lucia itthon van?

Broki: Sziasztok gyerekek! Szólok neki.

Lucia nem volt a szobájában, ezért Chantal szobájába kopogott be.

Chantal: Nyitva van!

Broki: Lucia! A barátaid várnak rád.

Chantal: Menj játszani!

Rohant is.

Broki: 6-ra itthon legyél!

Lucia: Rendben!

A gyerekek a játszótérre mentek, az egyik gyerekkel összebarátkozott. Anni-Frid unokájával, akir szintán Synninek hívtak a dédiről elnevezve. Osztálytársak voltak.

Synni: Neked van kistestvéred?

Lucia: Nincs, ezért sokszor unatkozom. Neked?

Synni: Nekem van, most 2 éves, olyan aranyos. Miért nem mondod meg anyukádnak, hogy szüljön neked egy kistesót?

Lucia: Igazad van! Mostmár mondani fogom!

Este hazajött, egyből Chantalhoz ment.

Lucia: Kérhetek tőled valamit, anya?

Chantal: Persze, kicsim!

Lucia: Szűlsz nekem egy kistesót?

Chantal erre a kérdésre nem számított.

Chantal: Nem tudok sajnos!

Lucia: De miért?

Chantal: Apuka nélkül nem születik gyerek.

Lucia: Nekem sincs apukám, mégis megszülettem.

Chantal: Neked is volt apukád, csak elhagyott engem.

Lucia: Tényleg? Keressek egy apukát, hogy szülessen kistesóm?

Chantal: Nem kell, nem tudok szűlni kistesót neked, sajnos!

Lucia szomorú lett, de közben azt tervezte, hogy apukát keres neki.

Másnap az iskolában az egyik gyerek apukájához odament.

Lucia: Leszel a kistesóm apukája?

Az ember csak nézett.

-Tessék?

Lucia: Anyukám azt mondta, hogy csak akkor lehet kistesóm, ha van mellette egy apuka. És én szeretnék egy kistesót.

Az ember csak nevetni tudott, az egyik felsős gyerek meghallotta.

-Majd én csinálok anyádnak egy gyereket!

Lucia: Tényleg? Akkor iskola után találkozzunk és elviszlek anyukámhoz.

A felsősök kinevették Luciát, ezért ő sírni kezdett.

Synni: Miért sírsz, Lucia?

Lucia: Kinevettek, mert kistesót szerettem volna!

Synni: Anyukád nem akar szűlni?

Lucia: Azt mondta apuka nélkül nem lehet, ezért én keresni akartam egy apukát a kistesómnak.

Synni: Azt csak akkor lehet, ha szerelmesek lesznek egymásba. Ezt nem tudtad?

Lucia: Egyszer úgy is szerelmesek lesznek.

Synni: Igazad van!

Chantal elment a nyelves klubba, vitte a nyelves könyvet. Mjöllby átnézte, majd felvette az adatait, beregisztrálta a klub tagok közé.

Mjöllby: Mától fogva tag vagy! Ott a bejárat.

Chantal bement, egy csomó ismeretlen sétálgatott az udvarban, csak nézelődött, miközben sétált és egyszercsak megpillantotta Fernando Josét, ekkor bebújt egy fa mögé.

Chantal: Jaj ne! Itt van! Csak ne vegyen észre!

Daniel átcsöngetett Estefaniához.

Daniel: Chantal?

Estefania: Miért keresed őt?

Daniel: Lényegtelen!

Estefania: Gyere be!

Bementek a nappaliba.

Johannáék észrevették Chantalt.

Johanna: Nézd! Egy új tag!

Viki: Menjünk oda hozzá!

Odamentek.

Johanna: Szia! Ki vagy?

Chantal rájuk nézett, felismerte Johannát és Vikit, ők is Chantalt.

Johanna: Chantal?

Chantal: Igen. Te Johanna, te meg Viki!

Viki: Mit keresel itt?

Chantal: Beléptem.

Fernando Jose észrevette Chantalt, oda is ment. Nem szólt semmit, csak rámosolygott, amitől Chantal elpirult. Vikiéknek is tetszett, Fernando Jose továbbment.

Viki: Láttad milyen jóképű?

Johanna: Aha. Chantal, neked is tetszett?

Látták, hogy zavarban volt és el pirult, inkább otthagyták.

Viki: Ez semmit sem változott, ugyanolyan kis szerencsétlen, mint amilyen volt.

Johanna: Carlos hogy átverte szegénykét!

Nevettek. Fernando Jose odament Chantalhoz, mert egyedül volt és kihaszbálta az alkalmat.

Fernando Jose: Te félsz tőlem?

Vállára tette a kezét. Chantal zavarba jött, amiért hozzászólt.

Chantal: Nem. Miért?

Fernando Jose: Úgy vettem észre, hogy kerülsz engem.

Chantal: Nem, dehogyis!

Remegett a hangja.

Fernando Jose: Legyünk barátok!

Chantal: Oké!

Mjöllby gyűlést tartott.

Mjöllby: Szombat este lesz egy nagy bál este 7-től egészen éjfélig. Mindenkit szerettel várok. Keressetek magatoknak párt.

Johanna lecsapta magának Fernando Josét.

Johanna: Leszel a párom a bálon?

Fernando Jose: Már van párom.

Johanna nem értette.

Johanna: Ki? Most lett csak vége a gyűlésnek.

Fernando Jose odaszaladt Chantalhoz.

Fernando Jose: Gyere el velem a bálba!

Johanna ideges lett.

Johanna: Mi a jó ebben a hülyében? Na mindegy!

Eljött a bál estéje. Chantal úgy döntött az utolsó, hogy nem megy el, hanem bezárkózik a szobába. Broki és Estefania viszont nem is tudták, hogy Chantal bálba ment volna. Fernando Jose meg csak várt.

Fernando Jose: Hihetetlen!

Daniel épp átment Chantalhoz, Fernando Jose meg becsöngetett.

Fernando Jose: Jó estét! Ugye itt lakik Chantal?

Broki: Ki keresi?

Fernando Jose: Mondja meg neki, hogy siessen, mert elkésünk a bálról.

Ideges volt egy kicsit. Broki bekopogott Chantalhoz, mivel nem kapott választ, ezért benyitott. Nem volt ott, de a villany égett, az erkélyajtó meg tárva nyitva.

 

Stockholm, 1998

A bál óta Chantal nem ment be a klubba, Fernando Jose elutazott a munkája miatt és csak most jött vissza. Azon gondolkozott hová mehetett Chantal a bál éjszakáján. Ezt az éjszakát senki nem felejtette el, mert csak reggel jött haza és Danielt sem látták. Csak ők tudják mi történt akkor. Chantal ráveszi magát, hogy bemenjen a klubba, akkor elég furcsa dolgot lát. Összefut Alvaroval.