16. rész

                                     Új élet

 

A kocsi Chantal nélkül ért a templomhoz, mindenki csodálkozott. Jose Maria nagyon mérges lett.

Jose Maria: Hol van Chantal?

A sofőr már kitalálta mit fog mondani.

-Meg kellett tankolnom! Megálltunk egy benzinkútnál és mikor bementem kifizetni, akkor mehetett el, mert mire kijöttem, már sehol nem volt.

Jaqueline: Ez a kényszerítés eredménye, Jose Maria!

-Én nem tudtam, hogy kényszerítve van! Ne haragudjanak!

Jose Maria: Ez nem az ön hibája! Elmehet, majd megkapja a pénzét!

Az esküvőt lefújták.

Jose Maria: Csak kerüljön elő! Esküszöm megfolytom!

Jaqueline: Ne merészeld bántani!

Lucia sírt.

Lucia: Elüldözted az anyukámat!

Jaqueline: Majd visszajön!

Reggel Chantal leszállt a vonatról, számára ismeretlen helyen volt, csak bolyongott mennyasszonyi ruhában, semmi sem volt nála. Pénze viszont volt, elment egy szállodába, aztán elment vásárolni, amikre szüksége volt: ruhák, törölköző, tusfürdő, sampon, fogkefe, fogkrém stb. Majd ennivalót is vett.

Fekhívta Federiket, elmondott neki mindent.

Federik: Gyere ide hozzám, itt biztonságban leszel!

Chantal: De ott is keresni fognak!

Federik: Gyere ide és megbeszéljük!

Chantal: Annyi pénzem nincsen, hogy repülő jegyet vegyek Amerikába.

Federik: Küldök neked pénzt, csak gyere ide minél hamarabb!

Chantal: Rendben!

Átöltözött, levette magáról a mennyasszonyi ruhát.

Vasárnap reggel elment templomba, ahol meglátta a saját hasonmását. Nem gyanított semmit, inkább a hasonmás, aki nézte őt. Estefanianak hívták, feketében volt, 2 oldalt befonott haj copfba kötve és egy ósdi szemüveg, ami eléggé elcsúfította. A mise után Estefania oda is ment Chantalhoz.

Estefania: Szia! Annyira hasonlítasz rám!

Chantal: Én nem vagyok olyan ronda, mint te!

Estefania: Te komolyan nem veszed észre a hasonlóságot?

Chantal: Nincs ikertestvérem, úgyhogy hagyjál!

Estefania: Nekem sincs, de azt mondják mindenkinek van egy hasonmása a világban.

Chantal: Jajj! Ne fárassz már!

Estefania: Mikor születtél?

Chantalt már idegesítette, amúgy neki is feltűnt a hasonlóság, csak nem gondolta komolyan.

Chantal: Te most azt hiszed egy napon születtünk? Ugyan már!

Estefania hazament, bezárkózott a szobájába, kibontotta a haját és levette a szemüvegét.

Estefania: Teljesen úgy nézek ki, mint ő! Én csak egy örökbefogadott gyerek vagyok, azt sem tudom kik az igazi szüleim és talán van egy ikertestvérem is.

Egy gazdag venezuelai család fogadta örökbe, 2 gyerekük volt még sajátjuként. Venezuelában nőttek fel és egy éve laknak itt egy nagy villában. 2 ikerlányuk Paula és Paulina. Paula mindig a legdrágább ruhákat vette magára, buliról bulira járt, szerette a férfiakat. Paulina az ellentéte. Megelégedett a túrkálós ruhákkal, utálta a bulikat és fogadalmat tett Estefaniaval együtt, hogy csak az esküvő után veszítik el a szüzességüket. Paulina nem volt elcsúfítva csak nagyon átlagos volt.

Estefania elhatározta, hogy felkeresi a családját! Elmesélte Paulinának, hogy a misén látott egy nőt, aki pontosan úgy néz ki, mint ő.

Estefania: Ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem az igazi szüleimet.

Paulina: Tudod hogy hívják őket?

Estefania: Apám az Federik, de 5 éves koromban betett egy árvaházba, ahol örökbefogadtatok.

Paulina: Segítsek megkeresni? Hol is születtél?

Estefania: Mexikóvárosban, de nem biztos, hogy ott vannak még.

Paulina: Odamegyünk és felkeressük őket. Először a hasonmásoddal kell beszélnünk, aki itt van.

Eltelt 1 hét, Chantal megkapta a pénzt, el is ment repülőjegyet venni Indianapolisba. Szerdán indul.

Vasárnap elment misére. Estefania és Paulina is elmentek, reménykedve, hogy látják Chantalt. A szemükkel keresve meg is találták.

Paulina: Nézz oda! Ott van!

Estefania: Tartsuk szemmel! Mindenképp beszélnem kell vele. Ki tudja meddig van itt. Nem beszélnél vele inkább te? Engem utál, olyan flegma volt a múltkor is.

Paulina: Oké!

Mise után Paulina direkt beleszaladt Chantalba, úgy tett mintha véletlen lett volna.

Paulina: Jaj! Elnézést!

Chantal: Nem gond!

Ment volna tovább, de Paulina feltartotta.

Paulina: Segítségre lenne szükségem!

Chantal: Mi lenne az? Szívesen segítek, ha tudok!

Paulina: Fontos lenne beszélni. Van egy lány, aki az igazi szüleit keresi.

Chantal: Ilyenben nem tudok segíteni!

Paulina: Gyere velem!

Odakísérte Estefaniahoz.

Chantal: Bebeszélte, hogy hasonlítok rá!

Ment volna tovább.

Estefania: Várj egy kicsit! Ezt nézd!

Levette a szemüveget és kibontotta a haját, így már feltűnőbb volt a hasonlóság. Chantalnak ekkor eszébe jutott valami.

Chantal: Te tényleg hasonlítasz rám!

Teljesen le volt döbbenve.

Chantal: Megadod a számod? Este felhívlak!

Estefania szívesen odaadta.

Estefania: Itt van, várom a hívásod! Estefania vagyok. Te?

Chantal: Én Chantal. Mikor is születtél és hol?

Estefania: 1972 január 25, Mexikóváros. Te?

Chantal szóhoz sem jutott, csak nézte Estefaniat.

Estefania: Talán te is ekkor születtél?

Egy hang nem jött ki a torkán, csak bólogatni tudott. El is szaladt. Mikor hazaért, keservesen zokogott. Paulina és Estefania sejtették, hogy mi lehet vele.

Paulina: Ez nagyon kiborult.

Estefania: Én is nagyon meglepődtem. Ő az ikertestvérem.

Paulina: Pontosan úgy nézel ki és 1 napon születettek ráadásul!

Chantal próbált hazatelefonálni. Jose Maria vette fel, ezért nem szólt bele, inkább letette. Másnap reggel ismét haza telefonált, most az anyukája vette fel.

Jaqueline: Te vagy az Chantak?

Chantal: Igen, én vagyok!

Jaqueline: Hová mentél? Nagyon aggódom érted!

Chantal: Menj Indianapolisba Federikhez Luciával, pakold be a cuccaimat is, ott találkozunk szerdán vagy csütörtökön! Meglepetésben lesz részed.

Jaqueline: Akkor megyek is a repülőjegyekért, Jose Maria meg nem fog tóla tudni.

Chantal: Oké, ott találkozunk!

Aztán Estefaniat hívta fel. Egy találkozót beszéltek meg.

Estefania: Már tuti, hogy ikrek vagyunk!

Chantal: Igen, tudom, csak az anyám eltitkolta előlem, semmit sem tudtam rólad! Megbíztam benne és most csalódnom kellett.

Elkezdett sírni, Estefania átölelte.

Estefania: Ennyire megbíztál az anyukádban?

Chantal: Ez annyira váratlanul ért. A lényeget nem mondtam el.

Estefania: Mi lenne az?

Chantal: Szerdán el kéne velem jönnöd Indianapolisba, Federikhez.

Estefania ledöbbent, tudta, hogy az apa Federik.

Estefania: Ő az apánk, ugye?

Chantal nem tudta azóta sem, hogy Federik az apja. Eszébe jutott Jose Maria szavai, amikor letagadta és kis fattyúnak nevezte őt.

Chantal: Ebben is hazudtak nekem. Elhitették, hogy Jose Maria az apám, aki utált és mindig letagadott engem.

Kicsordultak a könnyek a szeméből.

Elmesélte azt is, hogy hozzákényszerítette Macihoz, de az esküvő napján az utolsó pillanatban sikerült megszöknie.

Chantal: Ott kellett hagynom az anyukámat és a kislányomat!

Estefania: Neked van gyereked?

Chantal: Igen, de nehogy azt hidd, hogy van férjem. Az apja nem tud a létezéséről, mert becsapott engem. Akkor eltudsz jönni szerdán?

Estefania: Persze, nem hagylak cserben!

Pont ott volt Paula is, észrevette őket.

Paula: Szia! Téged klónoztak? Vagy duplán látok?

Meg volt lepődve.

Estefania: Egyik sem. Rátaláltam az ikertestvéremre.

Paula: Az tök jó! Na sziasztok!

Kicsit flegma volt.

Chantal: Ő ki? Nagyon hasonlított a másikra!

Estefania: Mert ők is ikrek. Velük nevelkedtem, ő már csak ilyen, ne vedd a szívedre. Veszek repülőjegyet és szerdán megyünk apánkhoz.

Chantal: Mindketten megjelenünk? Mit fog szólni?

Estefania: Miért ne?

Chantal: Öltözzünk teljesen ugyanúgy. Mivel arra számít, hogy egyedül megyek, te mész be helyettem először, kiváncsi vagyok feltűnik-e neki. Vegyünk egyforma ruhát.

Estefania: Akkor menjünk be egy ruha boltba, majd én fizetek.

1 különbség volt köztük: Estefanianak nem voltak szeplők a testén, ami Chantalról nem hiányozhatott. Mindenki tett már rá megjegyzést, jót és rosszat is.

Szerdán együtt készülődtek. Estefania észrevette Chantal szeplőit.

Estefania: Hú de szeplős vagy!

Chantal letakarta őket a kezével, nem szerette ha megjegyzést tesznek rá.

Estefania: Mi a baj?

Chantal: Vannak szeplőim! És? Zavar téged?

Kicsit ingerült volt.

Estefania: Engem nem zavarnak! Ne haragudj!

Teljesen ugyanúgy néztek ki, még a hajukat is ugyanúgy viselték. Olyan ruhát választottak, amiből Chantal szeplői kilátszottak.

Estefania: Siessünk! Nem akarom, hogy meglássanak így!

Mikor megérkeztek, Estefania ment be, Chantal kint maradt. Federik viszont semmit sem gyanított, ő még arról sem tudott, hogy 2 van belőlük.

Federik: Már vártalak, kislányom!

Átölelték egymást, puszilkodtak. Chantal bejött, Estefania mellé állt. Federik azt hitte duplán lát.

Federik: Egy kicsit megszédültem!

Leült a kanapéra.