15. rész

                               Chantal elszökik

 

Alvaro repülője lezuhan. Chantal ezen az éjszakán azt álmodja, hogy elveszíti Alvarot. Rossz érzése támad és ezért sír.

A repülő kigyúlladt, összeszedték a holttesteket, de nem tudtál azonosítani az összeégett testeket. Azonban egyel kevesebb volt, mint amennyi utast felvettek.

-Talán mindenki meghalt! 1 valaki hányzik, nem találtuk meg.

Keresték, de hiába.

Chantal reggel nagyon maga alatt volt. Kiment reggelizni.

Jose Maria: Csinálj nekem kávét!

Chantal: Csinálj magadnak!

Jose Maria ideges lett.

Jose Maria: Ellent mondasz?

Chantal: Nem fogok neked semmit sem csinálni!

Jose Maria: Amíg az én házamban laksz, addig azt kell csinálnod, amit mondok! Megértetted? Akkor most csinálj egy kávét!

Chantal: Nem fogok már sokáig itt lakni!

Ki akart szaladni a konyhából, de Jose Maria lefogta.

Jose Maria: Addig nem mész el innen, amíg nem csinálsz nekem egy kávét!

Lucia is felébredt.

Lucia: Miért veszekedtek?

Jose Maria: Az anyád nem csinál nekem kávét!

Chantal: Így méginkább nem fogok!

Jaqueline is kijött a veszekedésre.

Jose Maria: Mondd meg az ostoba kölyködnek, hogy csináljon nekem kávét!

Jaqueline: Majd én csinálok neked, de őt hagyd békén! Engedd el!

Kénytelen volt, de közben duzzogott magában.

Jose Maria: Tudtam, hogy ez lesz!

Bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a híradót. Bemondták, hogy a Kolumbiából erre tartó gép lezuhant, majd kigyulladt és az össze utas széjjel égett, a holttesteket meg nem lehet beazonosítani. Chantal kiborult és elkezdett hangosan sírni, amitől Jose Maria a falra mászott.

Chantal: Tudtam! Tudtam, hogy elvesztem!

Jose Maria: Ne nyavajogj már! Nem mész férjhez és kész!

Chantal: Ezt nem hiszem el, úgy éreztem! Nem fogok itt lakni, az biztos!

Jaqueline: Hagyd békén!

Chantal sírva szaladt a szobájába, Jaqueline utána ment, ahogy azt szokta.

Jose Maria: Ilyenkor mindig utána mész?

Jaqueline: Meg kell vígasztalni!

Jose Maria ettől mindig is ki volt.

Chantal: Meghalt Alvaro! Nekem semmi sem sikerül!

Keservesen zokogott.

Jaqueline: Majd eljön a te időd!

Chantal: Ja persze! Mindig ezt mondod!

Eltelt 2 nap, Chantal ki sem mozdult, bezárta magát a szobájába és sírt, miközben Alvarora gondolt. Jose Maria meg mindig kötekedett vele.

Jose Maria: Nem bírom elviselni a kölyködet!

Jaqueline: Szegénykém nagyon maga alatt van. Nem tudom miért bántod.

Jose Maria: Te semmit sem segítesz rajta, csak annyit, hogy hagyjam békén, hagy sírja ki magát!

Jaqueline: Én mondom neki, hogy járjon társaságba, de nem hallgat rám!

Jose Maria: Nem hallgat ez senkire, csak elpocsékolod az idődet, ha foglalkozol vele!

Már Brigittáék is tudták, hogy Alvaro meghalt.

Brigitta: Úgy látszik a szerencse mellettünk áll.

Rosalia: És még sokáig mellettünk lesz.

Brigitta: Ez a Chantal mindig is egy szerencsétlen volt.

 

Kolumbia, 1996

Alvaro nem halt meg a balesetben. Egy évbe tellett, hogy felépüljön. Chantalt elfelejtette, mert új mennyasszonya volt és őt készült feleségül venni.

Ricardo: Miért hagytad el Chantalt?

Alvaro: Mert már Lorenát szeretem és őt veszem feleségül. Különben is Chantal abban a tudatban van, hogy meghaltam. Lehet, hogy már neki is van valakije.

Ricardo: Te tudod!

 

Mexikóváros

Brigittáék újabb tervet agyaltak ki.

Brigitta: Eszembe jutott egy tök jó terv. Maci vagy Her Tomas valljon szerelmet a kis szeplős hülyének.

Maci: Én szívesen az ágyamba csalom.

Brigitta: Csinálj neki gyereket!

Maci: Rendben! Meglesz!

Maci vett egy virágcsokrot a virág árusnál, majd elvitte Chantalhoz. Mikor becsöngetett, Jose Maria nyitott neki ajtót.

Maci: Jó napot! Ezt Chantalnak hoztam!

Jose Maria: Rendben! Átadom neki.

Átvette, aztán meg ki akarta dobni az ablakon, de valami visszatartotta.

Jose Maria: Kidobjam ezt a szép virágot?

Végül úgy döntött, hogy kidobja.

Jose Maria: Nehogy már annak a kis hülyének ilyen szép virágot hozzanak.

Pont akkor nyitott be a felesége, amikor készült kidobni, ezért mégsem engedte el. Ideges lett, hogy rányitottak.

Jaqueline: Mit csinálsz?

Jose Maria: Kidobom ezt a virágot!

Jaqueline: Honnan van? Nehogy már kidobd ezt a szép csokrot!

Jose Maria: De muszáj!

Jaqueline: Add oda, hagy nézzem meg!

Jose Maria: De utána kidobjuk!

Jaqueline a kezébe vette, volt benne egy kis levél és ez volt ráírva: Chantalnak.

Jaqueline: Ezt kiviszem! Nehogy már az ablakon dobd ki!

Odavitte Chantalnak, aki épp Luciaval játszott, így egy kicsit jobb kedve lett.

Jaqueline: Ezt neked hozták, kicsikém!

Belenézett a levélbe, ez állt benne:

 

A világ legszebb szeplős lányának! Hogy megtudd ki vagyok, este 7-kor gyere a ház elé, kapsz mégegy ajándékot személyesen tőlem.

Jaqueline: Van egy titkos udvarlód!

Chantal: Biztos egy csapda, megint bántani akarnak!

Ezért megint sírni kezdett.

Jaqueline: Dehogy akarnak bántani!

Chantal: Nem kell! Én biztos nem megyek ki!

Jaqueline: Te tudod!

Chantal: Nekem nem kell ez a virág! Vidd innen!

Már este 7 óra van, Jaqueline benyit Chantalhoz, ismét a szobájában kuksolt.

Jaqueline: Nem mész ki? Ott áll egy férfi.

Chantal: Ha bántani fog? Nem fog senki megvédeni.

Jaqueline kiment, kíváncsi volt mit akart.

Maci: Jó estét! Chantal otthon van? Láthatom?

Jaqueline: Nem akar kijönni, mert fél. Én meg azt mondom, hogy jöjjön be!

Bekísérte Macit a konyhába, megkínálta teával. Amíg Maci a teát kortyolgatta, addig Jaqueline megpróbálta a szobából kirobbantani Chantalt.

Jaqueline: Nézd meg mi van a konyhában!

Chantal: Behívtad azt a férfit?

Rohant is a konyhába megnézni, Maci ott ült.

Maci: Szia, szépségem!

Chantal: Maga volt az, aki folyton zaklatott a szülős gondjaival!

Maci: Én csak jót akartam!

Chantal nem tudta, hogy Brigitta cinkosai, ők inkább sunyin gonoszkodtak.

Maci: Így is gyönyörű vagy!

Chantal nem volt a legjobb formájában, már pizsamában volt, mezítláb és kócosan. Macinak nem tetszett egyáltalán, csak a terv miatt csinálta. Egy arany dobozt adott át Chantalnak.

Maci: A legszebb nőnek!

Chantal: Nem kellenek az ostoba ajándékai!

Hozta a virágot.

Chantal: Ez sem kell!

Maci ideges lett. Felállt és közeledett Chantalhoz.

Maci: Imádom, hogy ilyen vagy! Így mégizgalmasabb, hogy ilyen elutasító vagy!

Egyre közelebb ment, megakarta csókolni, de Chantal ellökte magától.

Chantal: Mit képzel magáról? Egy undorító alak!

Maci: Holnap találkozhatnánk?

Chantal: Nem!

Maci: Szülinapom lesz és tartok egy bulit! Meghívlak téged is!

Chantal: Nem megyek el úgy sem!

Maci: Holnap találkozunk!

Maci Jose Mariaval akart beszélni, otthagyta Chantalt egyedül a konyhában és kereste Jose Mariat. Amúgy ő is tudott a tervről, Brigittáék mindenbe beavatták. Chantal sírva szaladt be a szobájába. Befeküdt az ágyba és a párnájába temette az arcát, úgy sírt. Az szinte el is ázott a könnyektől.

Maci Jose Mariaval beszélt.

Maci: Én Rosalia ismerőse vagyok.

Jose Maria: Tudsz mindent a tervről?

Maci: Igen, el kell csábítanom a lányodat!

Jose Maria ideges lett, hogy Maci azt mondja, hogy a lánya Chantal.

Jose Maria: Ide figyelj! Ő nem a lányom, ő csak egy fattyú! Tudok a tervről. Fel kell csinálnod, hogy legyen mégegy zabi gyereke.

Maci: De ezt nem lehet, utál engem!

Jose Maria: Te ne aggódj! Majd ráerőltetem! Akkor te küldted a virágot is.

Maci: Igen. Te vetted át.

Jose Maria: Pedig majdnem kidobtam, azt hittem tényleg udvarolsz neki.

Másnap reggel 7-kor Jose Maria berontott Chantalhoz, aki még aludt.

Jose Maria: Hoztam neked egy jó hírt!

Nem ébredt fel, ezért Jose Maria rángatni kezdte.

Chantal: Mit akarsz?

Jose Maria: Találtam neked egy jó férjet!

Chantal: Miről beszélsz?

Jose Maria: Férjhez fogsz menni Macihoz.

Chantal erről hallani sem akart.

Chantal: Te meghibbantál!

Jose Maria: Pedig azt teszed, amit én mondok! Megértetted?

Chantal: Képes vagy hozzákényszeríteni ahhoz az undorító féreghez?

Jose Maria: A te szavad nem ér semmit! Kezdem az esküvői előkészületeket!

Magára hagyta, Chantal elkezdett keservesen sírni.

A terv módosult. Maci feleségül veszi Chantalt, aztán rabszaolgájának tartja, gyereket csinál, aztán mikor terhes lesz, kidobja mint egy rongyot.

Chantal elpanaszolta az anyukájának.

Chantal: Azt akarja, hogy menjek hozzá ahhoz a Macihoz.

Jaqueline: Miért mennél hozzá? Nem kényszerítheti rád! Megakadályozom majd!

Eltelt 1 hónap, már mindenki az esküvőre készülődött, Maci folyton ajándékokkal bombázta Chantalt, aki az összeset elutasította.

Eljött az esküvő napja, Chantal egésznap sírt reggel óta pizsamában, mezítláb és kócosan. Már déli 12 óra volt, amikor Jose Maria berontott hozzá.

Jose Maria: Készülődjél! Így nem mehetsz férjhez!

Chantal viszont készült valamire, összeszedte magát pénzzel, hogy elszökhessen.

Chantal: Megyek!

Jose Maria: Figyelni foglak!

Délután 5-re már kész volt, a ruhát is felvette. A szemében szomorúság volt, ki is csordult egy könnycsepp, mert nem sikerült elszöknie.

Jose Maria: Mindjárt jön érted a kocsi, ami elvisz a templomba.

Jose Maria már látta a kocsit megjönni, ezért elment.

Jose Maria: Ott találkozunk!

Chantal viszont nem látta, ezért szökni akart. Hozta a bőrőndöket is, de amikor meglátta a kocsit, gyorsan visszavitte, majd beszállt. Útközben elkezdett hangosan zokogni, már nem bírta visszafolytani. A sofőr nem tudta mi van.

-Miért sír, kisasszony?

Chantal: Nem szeretem Macit és hozzákényszerítenek! Meg akartam szökni, de mindig figyeltek, így nem bírtam!

-Sajnálom, hogy nem sikerült elszöknie! Én egyenesen a templomhoz viszem, ahol férjhez megy!

Chantal könyörögni kezdett, hogy vigye egy pályaudvarra, hogy elszökhessen. A sofőr végül beleegyezett, mert Chantal sok pénzt ajánlott fel neki. Megvette az első induló vonatra a jegyet, majd felszállt. Továbbra is sírt, ott kellett hagynia a kislányát és az anyukáját.

A többiek ott várakoztak már.

Her Tomas: Hol lehet az az átkozott mennyasszony?

Végül megérkezett a kocsi Chantal nélkül. Mindenki nagyot nézett.

Jose Maria: Hol van Chantal?

Nagyon mérges volt.