12. rész

                      Újabb szerelem kialakulása

 

Valaki csöngetett, Jose Maria megy ajtót nyitni és Rosalia áll ott. Közeledett Jose Maria felé és elkezdtek csókolózni. Chantal meg pont arra ment, meglátta őket. Egyből felismerte Rosaliat. Ekkor ők gyorsan abbahagyták. Chantal meg felhúzta magát rajta.

Chantal: Megcsalod anyát ezzel a ribanccal?

Rosalia: Semmi közöd hozzá, te kis senki!

Chantal: De igen is van közöm hozzá!

Jose Maria: Ha el mered mondani, meghalsz!

Fenyegetőzött.

Rosalia: Most megyek, majd találkozunk! Úgysem hagyna minket ez a kis hülye!

Nagyképűen eltávozott, Jose Maria becsukta az ajtót, majd megfogta Chantalt és berángatta a szobába.

Jose Maria: Ostoba kölyök! Nehogy tönkretedd a házasságomat!

Chantal: Elmondom neki, mert utálsz engem!

Jose Maria: Csak anyádat szenvedtetnéd vele! Ha jót akarsz neki, akkor csöndbe maradsz! Megértetted?

Chantal: Nem hagyom, hogy hazugságban éljen!

Jose Maria: Akkor szenvedni fog! De ha elmondod neki, akkor gondoskodok róla, hogy szenvedjél, amíg élek!

Magára hagyta, Chantal keservesen sírt.

Másnap Chantal sétálgatott a parkban, meglátta Jose Mariat és Rosaliat csókolózni. Inkább visszafordult és magában sírdogált, nem nézett a lába elé, ezért megbotlott egy nagy kőbe. Hasra esett volna, ha nincs ott Alvaro, aki elkapta.

Alvaro: Hoppá!

Chantal ment volna tovább sírva.

Alvaro: Ne menj el!

Ekkor Chantal megállt, Alvaro közelebb ment hozzá.

Alvaro: Miért sírsz?

Chantal: Ez most hosszú!

Alvaro: Nem mondod el? Lehet tudnék segíteni!

Chantal: Nem fontos!

Ment volna tovább, de Alvaro lefogta.

Alvaro: Ne menj el! Ha tudok, akkor segítek.

Chantal: Az apám megcsalja egy ribanccal az anyámat!

Sírva mondta el.

Alvaro: Ezért sírsz?

Chantal: Igen.

Alvaro: Ezen lehet segíteni. Majd én beszélek vele!

Chantal: Ne! Csak bajba kerülök!

Alvaronak tetszett Chantal, de neki volt már barátnője.

Alvaro: Most hová készülsz?

Chantal: Nem tudom!

Alvaro: Mi lenne, ha meghívnálak ebédelni?

Chantal: Én nem megyek idegenekkel! Ne haragudj!

Alvaro nem akarta ráerőltetni, inkább ki akarta deríteni hol lakik.

Alvaro: Majd megismerjük egymást. De ha nem akarsz eljönni, akkor én nem fogom erőltetni.

Chantal: Azért köszi, hogy megpróbáltál segíteni.

Alvaro: Nincs mit és ha szükséged van rám, akkor hívj! Mindenben segítek.

Átadott neki egy névjegykártyát, a neve volt rajta, a telefonszáma és a címe.

Chantal: Köszönöm!

Alvaro: Neked bármikor, angyalkám!

Alvaro elment, biztos volt benne, hogy Chantal hívni fogja. Elment találkozni a barátnőjével, Brigittával, a szőke szilikon cicával.

Brigitta: Szia drágám!

Alvaro: Szia cica!

Megcsókolták egymást. Chantal hazament és tovább sírt, Lucia odament hozzá és megpuszilta.

Lucia: Miért sírsz?

Chantal: Nem fontos! Ne foglalkozz velem!

Lucia ment az oviba, ezt mondta:

Lucia: Az én anyukám mindig sír.

-Miért?

Lucia: Nem mondja el, de lakik nálunk egy gonosz bácsi, aki mindig bántja.

-Miért?

Lucia: Nem tudom.

Jose Maria felhozta Rosaliat a házba, mert Jaqueline épp nem volt otthon. Chantal viszont a szobájában gubbasztott, csak a hangjukat hallotta, ezért elkezdett sírni.

Chantal: Megint itt van!

Jose Maria: Érezd magad otthon, nincs itt a feleségem. Nyugodtan ellazulhatsz!

Rosalia: Menjünk tévézni!

Jose Maria: Hozom a kedvenc boromat, majd közben megisszuk.

Bekapcsolták a tévét, 2 pohárba öntöttek bort, majd elkezdtek vetkőzni és csókolózni. Chantal kijött a szobájából, kíváncsi volt mit csinálnak. Belopózott a nappaliba, ahol voltak. Épp szeretkeztek, Chantal mikor meglátta őket, sírva szaladt vissza a szobájába. Elővette Alvaro névjegykártyáját és gondolkozott, hogy felhívja-e.

Chantal: Felhívjam ilyen hülyeségért?

Végül eltette, nem hívta fel. Tovább sírt.

Rosalia és Jose Maria borozgattak és csókolgatták egymást, nagyon jól érezték magukat.

Nagyon elment az idő, már délután 4 óra volt. Jose Maria és Rosalia egészvégig tévéztek, Chantal meg elaludt. Mikor felébredt, akkor jutott eszébe, hogy el kell menni az óvodába Luciáért.

Chantal: Úristen! Már négy óra van? Nem mentem Luciáért!

Gyorsan felvette a cipőjét. Összefutott a házban Rosaliaval, aki épp mosdóba ment.

Rosalia: Te mit keresel itt?

Chantal: Nem lehetek a saját házamban?

Rosalia: Ez nem a te házad! Te csak egy betolakodó vagy!

Chantal: A betolakodó az te vagy!

Továbbment, nem akart leállni vitatkozni. Az oviban Lucia sírt, mert nem jött érte az anyukája. Voltak ott más gyerekek is, akikért még nem jöttek, de ők már megszokták, mert a szüleik sokáig dolgoztak.

Óvó néni: Ne sírj! Nem sokára itt lesz anyukád!

Lucia: Megint bántotta az a gonosz bácsi!

Aztán jött is, Lucia oda is rohant megölelni.

Másnap reggel Lucia ismét oviba ment. Chantal otthon fel akarta hívni Alvarot, rá is vette magát. Betárcsázta a számot, majd kicsöngött.

Brigitta Alvaronál aludt és még az ágyban lustálkodtak, mikor megcsörrent a telefon.

Brigitta: Drágám! Csörög a telefon!

Alvaro: Hagy csörögjön! Ha fontos neki, később is felhív!

Nem vették fel, ezért Chantal nyugtalan lett.

Chantal: A fenébe!

Reggelizni akart, kiment a konyhába. Jose Maria ott ült egy magában, ezért inkább visszament a szobájába. Jose Maria utána ment, mert látta kijönni.

Jose Maria: Félsz tőlem?

Chantal: Nem, csak nem akarok veled egy légtérben lenni.

Jose Maria: Gyere nyugodtan! Nem bántalak!

Chantal: Akkor sem!

Jose Maria: Jó, akkor ne gyere!

Chantal ismét a telefonhoz nyúlt, Alvarot hívta. Rosszkor, mert Alvaro épp zuhanyzott.

Brigitta: Drágám, már megint keres valaki!

Alvaro: Vedd fel, mondd neki, hogy visszahívom!

Brigitta felvette.

Brigitta: Haló, tessék!

Chantal meglepődött, hogy egy női hang szólt bele, ezért letette.

Brigitta: Hülye barom!

Alvaro: Ki volt az?

Brigitta: Biztos a szeretőd! Mert mikor beleszólta, ő rám csapta!

Alvaro: Nincs is semmilyen szeretőm! Mindjárt visszahívom.

Ahogy végzett a zuhanyzással és felöltözött vissza is hívta. Chantal azonnal felvette.

Alvaro: Ki vagy?

Chantal: Tudod, akinek segíteni akartál.

Alvaro örült, hogy felhívta.

Alvaro: Segítek szívesen!

Brigitta bement a másik telefonhoz és kihallgatta a beszélgetést. Féltékeny lett.

Chantal: Találkozhatnánk valahol?

Alvaro: 1 óra múlva a parkban jó lesz?

Chantal: Igen.

Letette.

Brigitta: Ki volt az?

Alvaro: Az egyik öreg néninek segítenem kell haza cipelni a szatyrokat a vásárlásból.

Brigitta nem hitte el, ezt gondolta magában:

Brigitta: Ekkora hazugot! Ez nem egy öreg néni volt, hanem egy kurva és az a szeretője. De majd titokban utánad megyek!

1 óra múlva találkoztak a parkban, Brigitta titokban Alvaro után ment és messziről nézte őket. Ismerős volt neki Chantal.

Brigitta: Olyan ismerős! Ki ez?

Gondolkodott egy kicsit.

Brigitta: Mostmár tudom! Az a kis mexikói, aki kilökött az ablakból, Carlos kis barátnője. Ezt nem hagyhatom, hisz tudom, hogy milyen!

Oda is rohant.

Brigitta: Még, hogy egy öregasszonynak segítesz! De vicces! Ha ha ha

Chantal is felismerte Brigittát.

Alvaro: Egyáltalán nem az van, amire gondolsz!

Brigitta: Ismerem ezt még a suliból, mindenkinek lenyúlta a pasiját! Az enyémet is le akarta, úgy sikerült neki, hogy kilökött az ablakon és széjjel törtem magam!

Chantal: Ez nem igaz, mert te akartál kilökni, csak neked nem sikerült, erre te megcsúsztál az ablakpárkányon és kiestél! Nem kell itt hazudoznod! Ja és nem vettem el senkinek sem a pasiját!

Brigitta: Carlos szépen elbánt veled, ahogy azt megérdemelted!

Alvaro valahogy Chantalnak hitt, ő sem tudta, hogy miért, pedig nem is ismerte.

Alvaro: Elég legyen! Brigitta! Azért segítek neki, mert az apja, aki utálja őt megcsalta az anyját!

Brigitta belevágott Alvaro szavába.

Brigitta: És szerinted hány családban van ez? Ez csak egy ürügy, hogy találkozhass Alvaroval! De ez most nem fog sikerülni kisanyám!

Alvaro: Ne vágj a szavamba! Nem szeretné, ha az anyukája szenvedne.

Brigitta: Ja persze! Tudod ki hiszi el ezt!

Alvaro: Én elhiszem!

Egyszercsak Brigitta rátámadott Chantalra, Alvaro szedte le róla.

Alvaro: Takarodj el!

Chantal ezért sírt, inkább ő akart elmenni.

Chantal: Majd én elmegyek!

Alvaro: Ő megy el!

Brigitta odébb állt, de nem ment el, hanem ott maradt leskelődni. Alvaro átölelte Chantalt.

Alvaro: Ne figyelj rá! Én neked hiszek, ő csak egy féltékeny cicababa.

Alvaro megcsókolta Chantalt, Brigitta meg ott megpukkant.