Feedek
Megosztás
Címkefelhő

37. rész A nyomozás

2011 március 27, vasárnap

                                  37. rész

                                A nyomozás

 

Argentina, 2008

Élt ott egy ember, aki szeretett volna többet megtudni Chantalról. Soha életében nem látta, még képen sem, csak hallott róla. Elhatározta, hogy most felkutatja. Még egy éve felbérelt egy nyomozót, hogy derítse ki neki a dolgokat róla, egy telefonszámot és egy pontos lakcímet. Ez az ember Jose Maria egyik rokona, kb 50 éves lehet most és Fernandeznek hívják. A nyomozó megérkezett egy évet útjából.

Fernandez: Mit sikerült kideríteni?

Nyomozó: Rendesen elfáradtam benne.

Fernandez: Mondj el mindent!

Nyomozó: Chantal Andere a neve, 1972 január 25-én született Mexikóvárosban. A szülei Jaqueline és Federik az Egyesült Államokban élnek, pontosan nem tudom, hogy hol. Egy házasságon kívül született gyerek, az anyja félre lépett. Állítólag többször is megcsalta a férjét azzal a Federikkel, mert 2 testvére van. Estefania és Daniel. Daniel 1962-ben született, Estefania 10 évvel később.

Fernandez: 82-ben?

Nyomozó: Dehogyis. Érdekes, de ő is 72-es. Ez a 3 gyerek egymástól külön nőttek fel különböző országokban. Chantal volt az, aki az anyjával volt. 1999-ben férjhez ment Los Angelesben, aztán tavaly is házasságot között valakivel Rómában. Ezért úgy feltételezem, hogy ott élhet a férjével. Ja és Estefania 30 éves korában elhunyt valami balesetben. Az első férjétől való válásáról nem találtam semmit. Voltam Los Angelesben is, de semmit sem mondtak a válásáról, azt állították nem vált el.

Fernandez: Biztos elvált, hisz ismét férjhez ment.

Nyomozó: Pontos címet nem tudok mondani, de valószínűleg Rómában lakik.

Fernandez: Akkor odamegyünk.

 

Los Angeles, 2009

Lucia a tengerparton sütteti magát. Valaki ráejtette a fagyiját, amikor épp napozott.

Lucia: Nem tudsz vigyázni?

Mikor ránézett, elállt a lélegzete olyan jól nézett ki az a pasi, aki ráejtette a fagyit.

Lucia: Semmi baj!

Elpirult.

Gabriel: Gabriel vagyok! Örülök, hogy összefuthattam egy ilyen szépséggel! Ha nem gond, akkor meghívnálak egy fagyira.

Lucia: Én meg szívesen elfogadom a meghívást.

Gabriel: Akkor mehetünk.

Luciának volt már barátja, a 17 éves Krisztián, aki a depresszió kezdetén volt. Pont összefutottak vele a fagyizóban. Meg is látta Luciát Gabriellel.

Krisztián: Nem szeret!

Közbe lépett.

Lucia: Szia Lucia!

Lucia: Szia Krisztián!

Gabriel: Ki ez?

Krisztián: Krisztián vagyok, Lucia pasija.

Gabriel meglepetten nézett Luciára.

Lucia: Gabriel egy régi jó barát csak, meghívott egy fagyira.

Krisztián: Tényleg?

Unott képpel nézett.

Krisztián: Most viszont hazajösz velem!

Kézen fogta Luciát és kirángatta onnan a kocsijába, majd elhajtottak. Gabriel csak utánuk bámult.

Krisztián: Hogy mersz más fiúkkal fagyizni?

Lucia: De ő csak egy barát, ne legyél már féltékeny! Vele legalább lehet nevetni!

Krisztián: Azt mondod, hogy velem nem lehet?

Lucia: Egyre depressziósabb vagy és ezt már nem bírom elviselni!

 

Róma, Olaszország

Nyomozó: Uram! Chantal Andere nem itt lakik! Soha sem lakott itt, csak itt házasodtak össze, a fene sem tudja, hogy miért.

Fernandez: Hol lakik?

Nyomozó: Holnap mondják meg. Megtaláltam a férje szüleit, de még nem tudtam velük beszélni, holnap találkozom velük. Szerintem ön is jöjjön el, mondja el mi céllal keresi Chantalt.

Fernandez: Szerelme vagyok belé, annak ellenére, hogy még egy képen sem láttam soha.

Nyomozó: Lehet, hogy egy bányarém.

Fernandez: Nem a külső számít!

Nyomozó: Lehet, hogy nagyon flegma!

Fernandez: Az nem számít, már a nevébe is szerelmes vagyok!

Nyomozó: Nem értem, hogy miért.

Másnap elmentek a cukrászdába, ahol megbeszélték a találkozót. Fernando jött el.

Fernando: Önök az argentínok?

Nyomozó: Igen.

Fernandez: Ön kicsoda?

Fernando: Fernando Nesta vagyok. Önök akarnak Chantalról többet megtudni?

Nyomozó: Igen. Igazából azt, hogy hol lakik.

Fernando: Önök is ismerik őt?

Fernandez: Persze! A rokonom, nagyon rég láttam őt.

Fernando: Milánóban laknak, de nem sokára elutaznak egy kis időre Los Angelesbe.

Fernandez: Elkérhetjük a címét és a telefonszámát?

Fernando: Persze, de mielőtt odamennek, telefonáljanak!

Fernandez: Nagyon szépen köszönjük.

 

Los Angeles

Chantal és Nesta megérkeztek, egy szállodába mentek.

Chantal: Holnap szerintem meglátogatom a lányomat. Ő már 20 éves.

Nesta: Rendben.

Chantal: Nem hagylak most a szállodában, mint a múltkor. Te is velem jösz!

Lucia ismét találkozott Gabriellel.

Gabriel: Szia!

Lucia: Szia!

Gabriel: Bemutatom a legjobb haveromat, Shuvjut!

Shuvju: Szia!

Lucia: Szia!

Gabriel: Jobb, ha megyünk, nehogy megint meglásson az a csontkollekció barátod!

Krisztiánnak vékony testalkata volt, vállig érő világos barna egyenes haja volt.

Lucia: Nem fog jönni, azt mondta ma nem mozdul ki.

Gabriel: Ha így van, akkor most meghívlak egy fagyira.

Shuvju: Azt hiszem én megyek, van egy kis elintézni valóm!

Gabriel: Akkor holnap találkozunk, Shuvju barátom!

Gabriel és Lucia beültek egy fagyizóba. Egész véletlenül Chantal és Nesta is ebbe a fagyizóba mentek. Chantal és Lucia elkezdték egymást bámulni.

Gabriel: Miért bámulod azt a nőt? Vagy a férfit bámulod?

Lucia: Ő az anyukám!

Odasétált hozzá.

Chantal: Lucia?

Lucia: Igen! Bocsáss meg, nem utállak már! Ne haragudj, miattam mentél el!

Chantal: Nem tudok rád haragudni!

Átölelték egymást, odasétált Gabriel is.

Lucia: Anya, új pasid van?

Nesta: A férje vagyok!

Lucia meglepődött, tudta, hogy nem vált el Davidtól.

Lucia: Megyek a mosdóba!

Odasúgta Chantalnak, hogy jöjjön utána.

Chantal: Én is megyek!

Lucia: Te nem váltál el Davidtól!

Chantal: Dehogynem!

Lucia: Egy szóval nem mondta David, és te sem!

Chantal: Pedig elváltunk! Az egy dolog, hogy te nem tudtál róla.

Lucia összezavarodott.

Lucia: Akkor tényleg nem tudtam róla. Bocsi! Mikor mentél hozzá ehhez a fazonhoz?

Chantal: Két éve és nem fazon! Van rendes neve, nevezd csak Sandronak!

Lucia: Oké! Legalább gazdag?

Chantal: Sokat keres a focival, nem kell dolgoznom mellette, mindenünk megvan. Ő csak edzésekre és meccsekre jár. A Milanban focizik.

Lucia: Mindig kifogod az ilyeneket, csak, hogy ne kelljen dolgoznod!

Chantal: Menjünk vissza!

Visszamentek, Nesta és Gabriel ott vártak.

Lucia: Menjünk szerintem! Szia anya!

Chantal: Holnap elmegyek hozzád!

Mikor Lucia hazament, ezt kérdezte Davidtól.

Lucia: Te elváltál anyától?

David: Nem. Miért?

Lucia: Szóval a férje vagy?

David: Igen, és egy darabig az is leszek, csak papíron!

Lucia: Akkor anyának két férje van!

David: Honnan tudod? Ki a másik férje?

Lucia: Valami milánói olasz fazonhoz ment hozzá. Valamilyen Sandro, a fene tudja hogy hívják!

David: Feljelentjük bigámiáért!

Lucia: Váljatok el és nem lehet belőle baj!

David: Megzsarolom, vagy kinyírjuk az olaszt!

Lucia: Semmi értelme, akkor meg az özvegye lesz, de továbbra is a férje vagy!

David: Deríts ki mindent arról az olaszról, hívd találkozóra. Chantal ne tudjon róla.

Lucia: Megint csak anya kerül bajba.

David: Épp az, hogy megmentjük, az olasz elválik tőle.

Nestát ismerte, csak nem tudta, hogy róla van szó.

David: Ő nem tudja ki vagyok! Inkább bízd rám!

Lucia: Oké!

Lucia felhívta Chantalt, találkozót beszélt meg vele másnapra. Ezután elment Krisztiánhoz, aki nem nyitott ajtót, pedig égett a villany. Lucia megcsörgette, de a telefont sem vette fel, ezért tovább dörömbölt.

Lucia: Krisztián, kérlek nyitsd ki!

Érdekes módon Gabriel és Shuvju is ebben a lakásban laktak. Shuvju volt csak otthon, mikor meghallotta Lucia  hangját a lépcsőházban, rohant is ki hozzá.

Shuvju: Szia Lucia!

Lucia: Szia! Nagyon aggódom, Krisztián nem nyit ajtót! Ég a villany és a telefont sem veszi fel. Félek, hogy valami hülyeséget csinált.

Shuvju: Fel kell törni a zárat, meg is nézem hogyan kell.

Mikor feltörték, Lucia berohant, de Krisztián sehol sem volt.

Lucia: Krisztián, szerelmem! Hol vagy?

Shuvju: Nincs otthon, elfelejtette lekapcsolni a villanyt.

Lucia benyitott a fürdőszobába, olyat látott, amitől majdnem elájult.

Lucia: Jesszusom! Ez tragédia!

Shuvju is bejött.

Shuvju: Úristen!

36. rész Új férj

2011 március 25, péntek

                                     36. rész 

                                      Új férj   

 

Az utcán Chantal és Nesta megcsókolták egymást. Chantal vetett véget neki.

Chantal: Ezt most miért?

Nesta: Mert szeretlek! Gyere vissza!

Visszamentek, ott folytatták a csókot, aztán tovább is mentek annál. Másnap reggel Chantal hamarabb ébredt fel, meztelen volt.

Chantal: Ez nevetséges!

Átment gyorsan a szobájába felöltözni.

Chantal: Végül nem is volt olyan rossz! Jobb mint a buzi David!

Délután ezt kérdezte Nestától.

Chantal: Ugye te nem szoktad férfiakkal?

Nesta: Bolond vagy? Miért kérdezel ilyeneket? Persze, hogy nem! Nem vagyok meleg!

Chantal: Akkor jó! Davidtól azért váltam el, mert ő biszex volt.

Nesta: E miatt ne aggódj! Biztos, hogy vissza akarsz menni Amerikába?

Chantal: Igen. Muszáj! Visszajövök, nem akarok már ott élni.

Nesta: Akkor hívd fel a szüleidet és mondd meg nekik, hogy jöjjenek ide.

Chantal: Csak nem tudom hány óra van az időeltolódás miatt. Lehet ott éjszaka közepe van.

Nesta: Azért próbáld meg, hátha nem.

Inkább akkor akarta, mikor Nesta edzésen van, meg is várta, Federik házát hívta, fel is vette.

Federik: Hello, ez itt Federik háza!

Chantal: Én vagyok az Chantal!

Federik majd kiugrott a bőréből, mikor meghallotta a hangját.

Federik: Hol vagy?

Izgatottan kérdezte.

Chantal: Anya ott van? Oda tudod neki adni?

Federik: Hát persze! Szólok neki! Tartsad!

Szólt neki, azonnal jött is.

Jaqueline: Hol vagy? Odamegyünk hozzád azonnal!

Chantal: Nem kell idejönni, én megyek oda, hogy elváljak Davidtól.

Jaqueline: Mikor jösz?

Chantal: Egy héten belűl, de Davidhoz megyek.

Jaqueline: Akkor mi is odamegyünk.

Eltelt egy hét. Chantal visszament Los Angelesbe, vitte magával Nestát is, az meg nem értette minek kell odamennie.

Nesta: Nem akarnak a szüleid idejönni?

Chantal: Jobb ha én megyek, különben is el kell intéznem pár dolgot.

Egy szállodába költöztek, Chantal gondolkozott hogyan rázhatná le Nestát, hogy elmehessen Davidhoz.

Chantal: Te mit akarsz csinálni itt?

Nesta: Nem tudom. Mit lehet itt csinálni?

Chantal: Maradj itt és olvasd a halas könyveidet, este jövök!

Nesta: Hová mész?

Chantal: Szüleimhez. Ugye nem sértődsz meg, hogy itt hagylak egyedül?

Nesta: Annak csak örülök, imádok egyedül lenni, legalább nyugodtan olvashatom a halas könyveimet.

Chantal elment Davidhoz, aki nagyon meglepődött.

David: Hol a fenében voltál?

Chantal: Semmi közöd hozzá! Azért jöttem vissza, hogy elváljunk.

David: Felőlem ott lehetsz ahol akarsz, de elválni nem fogok!

Chantal: Mi értelme van akkor, hogy házasok vagyunk, ha nem is élünk együtt?

David: Hogy ne menj hozzá máshoz!

Chantal: Ostoba vagy! Attól még összeköltözhetek valakivel, nem fontos a papír!

David: Takarodj el innen, utál téged mindenki, még a saját lányod is!

Chantal: Szeretném látni Luciát!

David: Nincs otthon. Egyáltalán nem hiányzol neki!

Chantal: Mikor jön haza?

David: Nem tudom, csavarog folyton!

Chantal: Nem figyelsz rá! Akkor megvárom.

David: Ahogy gondolod! Gyere be!

Bement, leült a nappaliba a kanapéra, David mellé telepedett.

David: Lesz itt egy party! Szeretném ha itt lennél!

Chantal: Erre nincs időm, nem érdekel a partytok!

Eltelt 3 nap, David semmiképp sem akart elválni, Chantal inkább nem gyötrődött vele.

Chantal: Szerintem holnap hazamehetünk.

Nesta: Szüleid?

Chantal: Itt maradnak.

Senkinek sem mondta el hol lakik, ismét eltűnt és senki sem tudta hol van.

 

Milánó, 2007

Nesta testvére Fernando látogatóba jött.

Fernando: Sziasztok!

Nesta: Szia!

Chantal: Nem akartok ma este elmenni bulizni? Mióta veled vagyok, soha nem voltunk.

Nesta: Én nem szeretek bulizni.

Chantal: Egyszer a kedvemért eljöhetnél.

Nesta: Részeg akarsz lenni? Inni akarsz?

Chantal: Dehogyis! Már megfogadtam magamnak, hogy nem leszek többé részeg. Volt egy kellemetlen élményem miatta, mert sokat ittam.

Nesta: Mi történt?

Chantal: Inkább nem beszélnék róla, nagyon rossz volt. Na akkor megyünk?

Nesta: Bulizni?

Chantal: Igen.

Nesta: Nem szeretek, inkább máshová vinnélek.

Chantal: Hová?

Nesta: Bárhová, csak ne bulizni.

Chantal: Döntsem el én?

Nesta: Igen.

Chantal: Akkor mondjuk…

Gondolkodott egy kicsit, majd eszébe jutott.

Chantal: Vigyél el vacsorázni!

Nesta: Ahogy akarod!

Fernando: Menjetek, én majd vigyázok a házra.

Chantal: Te is gyere!

3-an mentek egy étterembe vacsorázni. Mivel tél volt, így hazafelé elkezdett sűrűn havazni, ezért úgy döntöttek, hogy sétálnak még egy kicsit. Egyszercsak Chantal megbotlott valamiben.

Nesta: Nincs bajod?

Chantal: Dehogyis, valami a lábam közé akadt.

A lába alatt egy ember volt, emiatt botlott el.

Fernando: Te átestél egy halottan.

Nesta: Ez nem halott, csak részeg.

Chantal felállt.

Chantal: Szerintem menjünk haza!

Nesta megvizsgálta a földön fekvő részeg embert.

Fernando: Mit csinálsz?

Nesta: Bűzlik az alkoholtól és lélegzik!

Fernando: Ne foglalkozz vele, ki tudja mennyire veszélyes!

Nesta: Meg kell menteni az életét, itt csak megfagy.

Fernando: Mit akarsz csinálni?

Nesta: Haza hozni.

Chantal: Ne csináld már ezt! Inkább vidd be egy kórházba vagy nem tudom.

Chantalnak ismerős volt ez az ember, mintha látta volna valahol.

Chantal: Hasonlit valakire. Még Los Angelesben valakire. A melegbárban láttam bemenni még annak idején. De ez biztos nem az, legfeljebb csak hasonlít, nem hiszem, hogy pont ide jött volna.

Nesta: Hozzuk haza.

Fernando: Hagyd itt, lehet, hogy egy veszélyes ember. Nem tudhatod!

De Nesta ragaszkodott ahhoz, hogy hazahozza.

Fernando: Melyik szobába teszed? Mi van ha ránk támad? Szerencsére elhoztam a pisztolyomat, ha ránk támad le tudjuk lőni.

Chantal: Aztán mehetünk a börtönbe gyilkosságért!

Fernando: Elrejtjük a holttestet, senki nem fog rájönni.

Nesta: Remélem erre nem lesz szükség.

Fernando azt tervezte, hogy éjjel megöli és reggel meg azt hazudja, hogy rátámadott. Nesta berakta az egyik vendégszobába. Fernando éjjel felkelt, hozta a pisztolyt, már készült, de meggondolta magát, mégsem lőtte le.

Reggel Chantal lement reggelizni és az ember a hűtőben nézelődött. Fekete haja volt  és kék szeme, hasonlított Adamre.

Chantal: Éhes vagy?

Mikor az ember ránézett, akkor jött rá, hogy ez tényleg Adam.

Adam: Reggelizni azt kell! Te vagy Lucia anyja!

Chantal: Miről beszélsz?

Adam: Te vagy a mexikói, Lucia anyja és David felesége.

Chantal: Már elváltunk. Nem tűnt fel, hogy már régóta elköltöztem onnan?

Adam: De igen.

Később lejött Fernando is.

Fernando: Te beszélgetsz ezzel?

Chantal: Igen, ezt ismerem. Valóban az, akiről tegnap beszéltem.

Fernando: Tényleg?

Chantal: Ez meleg!

Fernando: Fúj! Dobjuk már ki!

Adam: Ne dobjatok ki!

Chantal: Legszívesebben én is kidobnám.

Aztán jött Nesta is, csinált neki reggelit.

Adam: Köszönöm, te nagyon rendes vagy!

Egyszercsak lesmárolta Nestát, aki ellökte magától Adamet.

Chantal: Takarodj innen, te mocskos buzi!

Nesta: Igazatok van! Ki kell dobnom!

Adam: Adjál nekem ruhát, te mexikói!

Nőnek akart öltözni.

Chantal: Tőlem kérsz ruhát?

Adam: Igen, tőled! Adjál szemceruzát is, mert az enyémet elhagytam. Ha adsz amiket kérek, akkor elmegyek és békén hagylak titeket.

Fernando: Adj neki szerintem!

Chantal: Rendben, gyere velem!

Felmentek a szobába.

Adam: Legjobb, ha szoknyát adsz meg egy dögös topot. Vagy inkább valami egyberuhát!

Chantal kutatott a szekrényben, azon gondolkozott melyik nem kell már neki. Egy rózsaszínt vett elő.

Chantal: Ez jó lesz?

Adam: Tökéletes! Akkor egy melltartót.

Azt is adott.

Adam: Szexi harisnya és hagy fessem ki magam. Át akarok öltözni. Ja és cipőt is kérek!

Chantal: Kimegyek.

Egyedül maradt Adam a szobában, nem ment rá a ruha, de egy kicsit belevágott, így már jó volt. A melltartót ki kellett tömnie, keresett hozzá anyagot. A szekrényből kivett pár tangát és azzal tömte ki.

Adam: Bejöhetsz! Szemfestéket kérek!

Adott neki, kifestette magát, mint egy nő.

Chantal: Most már eltakarodsz?

Elment, az utcán röhögtek rajta. Egy faágba beakadt a melltartója, ezért elszakadt és kiestek belőle a tangák, pont egy öreg néni táskájába, az meg síkitott.

2 hónappal később.

Nesta: Van számodra egy meglepetésem!

Chantal: Na, és mi lenne az?

Nesta: Mit szólnál ha összeházasodnánk?

Chantal ledöbbent, még el sem vált Davidtól.

Chantal: Remek ötlet!

Nesta: Vettem neked egy szép gyűrűt!

Felhúzta Chantal ujjára.

Chantal: Köszönöm!

Megcsókolták egymást. Pár héttel később Nesta ismét felhozta a témát.

Nesta: Hol legyen az esküvő?

Chantal: Itt. Miért?

Nesta: Valami különleges helyen legyen.

Chantal: Mondjuk a tengerparton.

Nesta: Majd meglátjuk.

Végül Rómában tartották meg.

Chantal: Miért pont Rómában?

Nesta: Szerettem volna a szülővárosomban megnősülni.

Chantal: Oké!

Közben azon gondolkozott, hogy mostmár két férje van.

35. rész Az újrakezdés

2011 március 23, szerda

                                   35. rész

                              Az újrakezdés

 

Los Angeles, 2005

Chantal azóta sem került elő, pedig már sok helyen is keresték, pl Stockholmban a nyelves klubban. A rendőrség is nyomozott, de hiába. Felkerült az eltűnt személyek listájára. A szülei Indianapolisban éltek Federik házában. Lucia gőzerővel készült a 16. születésnapjára, amit Amerikában nagy ünnepséget rendeznek erre az alkalomra, a gazdagok több millió dollárt költenek rá, hogy gyereküknek jó legyen a party. David pénzéből csinált partyt, híres embereket is meghívott, hogy lépjenek fel, rengeteg vendéget és persze Adamet, aki azóta jó barátja.

A középiskolában jobban érezte magát, nem csúfolták már és több barátja is volt. Sőt, Adam a legjobb barátja volt.

Adam: Nem hiányzik anyukád? Rendesen elbántál vele.

Lucia: Így járt! Nem tudja elfogadni a melegeket és a nagymamám sem. Ha tudná, hogy ki is a legjobb barátom.

Adam: Az iskolában csúfoltak is miatta, de itt már elfogadtak és ennek örülök.

Lucia: Nagypapát bírom, neki semmi baja a melegekkel.

Adam: Hát igen! Miért nem szereted anyukádat?

Lucia: Szeretem, de annyira nevetséges, ráadásul mexikói és azt akarja, hogy én is az legyek.

Adam: Nem ott születtél?

Lucia: Szerencsére nem, mert az anyám jó paszban volt és Indianapolisban élt nagypapámnál.

Adam: Én is ott születtem! Ez tök jó!

Lucia: Igen? Ezt jó tudni!

Adam: Menjünk el kocsikázni, elviszlek egy körre!

Lucia: Oké!

Beültek a kocsiba.

Lucia: Alig várom már, hogy én is vezessek! Nem sokára leteszem a vizsgát, a szülinapomra megkapom az autót és én is vezetni fogok.

Adam: Az jó!

Lucia: Sok-sok ajándékot kérek majd!

Adam: Meglesz! Volt már barátod?

Lucia: Igazán nem, de szeretnék már egy komoly kapcsolatot, szeretek valakit, de ő nem viszonozza és nem is fogja.

Elszomorodott.

 

Milánó, Olaszország

Nesta már 2002 óta itt él, a Milanban focizik, előtte a Lazioban focizott Rómában, de sajnos anyagi csődbe jutott a csapat, így el kellett adniuk Nestát. Viszont magányos volt, egyedül élt egy nagy házban. Elment egy étterembe ebédelni, természetesen valami halasat kért. Hívott egy pincért, egy ismerős arc jött oda hozzá, aki megkérdezte mit kér.

Nesta: Halászlevet, rántott halat rizzsel és hozzá egy tőkehalmájat olajban.

Ezután elgondolkodott, hogy honnan is volt ismerős.

Nesta: Hol láttam? Ki ez? Régebbről ismerhetem.

Mikor hozta neki az ételt, rá is kérdezett.

Nesta: Ki vagy, ha szabad tudnom? Olyan ismerős vagy!

Nem válaszolt, hanem csak elé tette a kaját és továbbment. Nesta furcsának találta.

Nesta: Miért nem válaszolt? Na mindegy!

Hívott egy másik pincért.

-Mit parancsol, uram? Mit hozhatok önnek?

Nesta: Semmit! Lenne egy kérdésem. Kik a kollégái?

-Miért érdekli? Amúgy kire gondol?

Nesta: A pincérnőre. Olyan ismerős nekem.

-Melyik? Kettő van.

Nesta: Ki a másik? Csak egyet látok itt.

-Igen, mert a másik nem dolgozik, váltják egymást. Egyszer az egyik, egyszer a másik, sosem dolgoznak egyszerre.

Nesta: Engem ez nem érdekel. Az érdekel ki ő és honnan jött.

-Miért nem kérdezi meg őt?

Nesta: Mert nem válaszol nekem.

-Na jó! Elmondom! Chantalnak hívják és külföldi.

Nesta: Melyik országból való?

-Ha jól tudom mexikói. Ismeri?

Nesta: Igen, még a nyelves klubból. Köszönöm!

A pincér továbbment. Nesta mikor végzett, odament Chantalhoz.

Nesta: Mit keresel te itt?

Chantal: Miért nem hagysz már békén, te Alessandro?

Nesta: Látom tudod a nevemet. A nyelves klubból ismerjük egymást.

Chantal: Igen, onnan! Miért érdekellek?

Azt hitte totál belé volt zúgva akkor a Nesta, ezért nem akarta látni.

Nesta: Mert ismerős voltál, és örülök neki, hogy újra találkoztunk.

Chantal: Figyelj csak! Nem akarlak látni, nekem nem kell több szerelem!

Nesta: Én nem akarok semmi olyat!

Chantal: Szerelmes voltál belém a nyelves klubban.

Nesta: Dehogyis, csak tetszettél, mert szép vagy! Mióta vagy itt?

Chantal: Egy éve, de egyedül élek, magányban.

Nesta: Én is egyedül, én már 3 éve itt lakom.

Chantal: Nyelves klubot ott hagytad?

Nesta: Igen, mert már nem érdekel. Folyton utazgattam miatta.

 

Los Angeles

Luciának nem sokára kezdődik a születésnapi partyja, már mindennel el volt készülődve. Gyönyörű ruhát viselt, a legdrágábbat. A vendégek is már ott voltak. Egy hatalmas koncertteremben tartották, mindenki táncolt és különböző előadások is voltak.

Néhány fekete bevándorló arra járt, nagyon szegények voltak. Fekete Afrikából menekültek el. Ezt beszélgették:

-Jézusom! Egy ilyen bulira mennyit költhetnek már?

-Mások meg éheznek, ránk senki nem gondol!

-Egy csomó pénzt elvernek egy ilyen bulira, hogy az elkénysztetett gyerekeiknek jó legyen!

-Hát ez az! Menjünk is innen!

 

Milánó, egy hónappal később

Nesta és Chantal egyre gyakrabban találkozgattak, de nem történt köztük semmi. Azonban Nestát kibeszélték.

-Tudtátok, hogy a Nestának van egy nője?

-Nem. Van neki?

-Akkor te még nem láttad. Folyton együtt van azzal a nővel. Érdekes, hogy még nem mondta.

-Ő nem mond semmit, mindig azt mondja senkinek semmi köze. Inkább meg sem kérdezem!

Chantalt kidobták az albérletből, mert nem fizetett, nem is akart, visszaakart menni Los Angelesbe, de még egy hónapig maradnia kellett.

Chantal: Na most hajléktalan lettem. Hová menjek?

Gondolkodott egy kicsit, aztán eszébe jutott. Becsöngetett Nestához, aki meglepődött, hogy este 8-kor Chantal eljött hozzá, akinek bőrőndök voltak a kezében.

Nesta: Hát te?

Chantal: Képzeld el, kiraktak az albérletből!

Nesta: Hogy hogy?

Chantal: Hát, mert nincs pénzem, nem tudom kifizetni. El kéne innen mennem, de még arra sincs pénzem.

Igazából volt neki, csak ki akarta fizettetni Nestával az utat és nála akart lakni egy hónapig, utált egyedül lenni.

Nesta: Maradj itt egy darabig, aztán majd meglátjuk. A másik szobában fogsz aludni. Pakolj le! Reggel találkozunk, jó éjszakát!

Chantal: Te nem vagy éhes?

Nesta: Én már ettem, de te mit kérsz?

Chantal: Bármit, ami van.

Nesta: Ide hozom.

Olajos tőke halmájas szendvicset csinált neki, Chantalnak nem ízlett.

Chantal: Nincs más?

Nesta: Most nincs. Edd meg ezt!

Nesta kiment, Chantal kidobta a szendvicset.

Chantal: Ilyen szart!

Másnap reggel Chantal dolgozni ment, este ment csak haza.

Nesta: Hol voltál ilyen sokáig?

Chantal: Dolgoztam, te is tudod.

Nesta: 6-ig szoktál lenni és már 10 óra van!

Chantal: Mi közöd hozzá?

Nesta: Az én házamban laksz, jogom van megkérdezni!

Chantal: Utána elmentünk valahová!

Nesta: Kivel? Férfi vagy nő volt?

Chantal: Mi bajod van? Nem mindegy? Nem lehet szeretőm? Férfi hiányom van!

Nesta ideges lett.

Nesta: Mi féle ribancot engedtem a házamba?

Chantal: Nem vagyok ribanc! Féltékeny vagy?

Nesta: Nem! Menj a szobádba!

Az volt, Chantal mikor bement a szobájába, nevetett magában, hangosan gondolkodott, amit Nesta is meghallott.

Chantal: Ez az! Féltékeny lett! Nincs is semmilyen szeretőm, több mint egy éve nem voltam senkivel! Pedig csak túlóráztam!

Nesta megkönnyebbült.

Nesta: Miért hazudott? Azt hiszi, hogy rá akarok mászni? Ki kéne innen raknom!

Kicsit később vacsoránál.

Chantal: Kijöttem, úgy unatkozom egyedül!

Nesta: Hazudtál, nincs senkid. Miért mondtad azt?

Chantal: Kíváncsi voltam mit szólsz hozzá és féltékeny lettél! Szeretsz!

Nesta: Dehogy szeretlek! Már nem olyan vagy, mint 98-ban!

Chantal: Már 2005 van! Haladj a korral, drágám!

Nesta: Akkor minden jobb volt!

Chantal: Nem volt jobb! Most jobb! Felejtsd el a múltat!

Nesta: Keresek neked egy albérletet és fizetem neked, csak ne lakj itt!

Chantal: Erre semmi szükség. Fizetsd az utamat Los Angelesbe, ott vannak a szüleim.

A férje volt ott, csak beadta Nestának, hogy elváltak. Nesta viszont nem akarta, hogy elmenjen.

Nesta: Rendben, de kérek valamit cserébe.

Chantal: Mit? Bármit megteszek!

Nesta: Biztos? Bármit megtennél nekem?

Chantal: Persze!

Nesta: Gondold át jól!

Chantal nem értette Nesta viselkedését, elkezdett félni tőle.

Chantal: Megteszek neked bármit!

Nesta: Akkor kezdj el vetkőzni!

Chantal: Perverz alak! Undorodom tőled! Nem hittem volna rólad! Azt hittem te más vagy, mint a többi férfi, de tévedtem! Nem hagyom, hogy mégegyszer megerőszakoljon bármelyik is! Inkább alszom az utcán!

Chantal kiszaladt az utcára, Nesta utána ment, hogy visszahozza. Utol is érte, mert ő gyorsabb volt Chantalnál. Megfogta a karját.

Chantal: Nem hagyom, hogy erőszakoskodj!

Nesta: Kérlek bocsáss meg! Én nem vagyok ilyen durva.

Hirtelen megcsókolták egymást.

34. rész A botrány

2011 március 21, hétfő

                                  34. rész

                                  A botrány

 

Chantal másnaposan ébredt fel, semmire sem emlékezett az éjszakából.

Chantal: Úristen! Mi történt velem? Elmentünk bulizni és aztán? Hogy kerültem haza? Jaj, Istenem nem emlékszem!

A pasira viszont emlékezett.

Chantal: Volt egy jó pasi, megcsókoltuk egymást és utána nem tudom.

Attól félt, hogy talán lefeküdt vele.

Chantal: Úristen! Csak nem feküdtem le vele?

Lucia a konyhában az előző napi esti képeket nézegette, Chantal kijött, de Lucia nem vette őt észre, leejtett egy képet, de az sem tűnt fel neki.

Chantal: Nagyon szarul vagyok.

Lucia: Mondtam, hogy ne igyál annyit! David ha megtudja, biztos, hogy kiveri a balhét.

Lucia eltette a képeket, mielőtt Chantal észrevenné.

Chantal: Mit csináltam azzal a pasassal tegnap este?

Lucia: Csókolóztatok és ő fogdosott téged. Figyeltelek, mert féltem, hogy lefekszel vele, de szerencsére időben hazahoztunk.

Chantal: Akkor jó, csak nagyon szarul vagyok!

Lucia: Rengeteget ittál! Najó, megyek!

Elment, Chantal visszafeküdt aludni. David kijött, talált az asztal alatt egy képet. Chantal és Jessica csókolóztak rajta, nagyon ledöbbent.

David: Jessica és Chantal? Nem! Ez nem lehet! Jessica az lenne? És  feleségem?

Gondolkodott egy kicsit.

David: Igen, azok! Jessica mindig panaszkodott a pasijaira és utálja őket. Furcsa! Chantalt meg utálják a pasik, de ő is őket, nem volt szerencsés náluk. El kell tőle válnom, hisz megcsal a saját húgommal. Most biztosan másnapos.

Bement hozzá.

David: Te megcsalsz engem!

Chantal: Dehogyis, csak szarul vagyok!

David: Megint ittál! Majd ha jobban leszel, sürgősen beszélnünk kell!

Chantal: Oké, de most hagyjál!

David kiment, a kezébe vette a telefont, felhívta Chantal anyját, hogy ezt megmondja. Felvette és David ezt mondta bele:

David: Az ön lánya, aki az én feleségem egy leszbi!

Lecsapta és mérgében eldobta a telefont.

David: Nem szeretett soha! Hazudott!

Jaqueline nem értette ezt. Most Federiknél lakott Indianapolisban.

Federik: Ki volt az?

Jaqueline: David.

Federik: Mit mondott, amiért ilyen ideges lettél?

Jaqueline: Azt, hogy Chantal leszbi, aztán lecsapta.

Federik nevetett.

Jaqueline: Mi a baj? Ez ilyen vicces?

Federik: Te is tudod, hogy nem az!

Jaqueline hívta Davidot, de nem vette fel.

Jaqueline: Magától nem talál ki ilyeneket! Biztos csinált valamit az a szégyentelen!

Federik: Ugyan már! Biztos, hogy nem az, attól, hogy egyszer megcsókolt egy lányt.

Jaqueline: Honnan tudod, hogy csak ennyiről van szó? Fel is hívom azt a szégyentelent és ha igaz, akkor kitagadom!

Federik: Ne legyél már ilyen nevetséges, ez már a 21. század!

Jaqueline felhívta Chantalt, de ő sem vette fel.

Jaqueline: Fel sem veszi! Szégyentelen!

David elment Jessicához.

Jessica: Szia, gyere be!

Bement, a kép is nála volt.

David: Ezt magyarázd meg!

Elővette a képet, megmutatta neki.

Jessica: Rájöttem, hogy a nőket szeretem!

David: Na és ő? Ő is rájött?

Jessica: Nem, ő nem az! Már eleve részegen jött el a meleg bárba és én pont férfinak voltam öltözve. Amúgy már régóta szerelmes vagyok belé, még régebben be is vallottam neki, azok után nem is akart látni. Gondoltam odamegyek hozzá, folyamatosan ivott, ezért azt hitte, hogy férfi vagyok meg stb. Utána levettem a mű szakállat és a kalapot, de annyira részeg volt, hogy fel se tűnt neki.

David: Történt köztetek valami?

Jessica: Nem, azt nem is hagynám! Tiszteletben tartom, hogy a feleséged. Csak csók volt, semmi több.

David: Annyi se legyen! Ne menj a közelébe, amíg el nem váltam! Ha megvolt, neked adom.

Jessica: Ő nem akar engem! Ugye nem utáltál meg?

David: Nem, mert be merted vallani, nem úgy mint egyesek! Elhiszem, hogy védeni akartad, de erre semmi szükség. Amúgy én biszex vagyok, szoktam férfiakkal is és nőkkel is. Na mentem! Szia!

Jessica: De hát én az igazat mondtam!

De David elment. Teniszezni ment Tommal.

David: Képzeld! Chantal megcsalt a saját húgommal.

Tom csak nézett, kiesett a teniszütő a kezéből.

David: Mi van? Mit kell úgy nézni? Most nem tudom bi vagy leszbi!

Tom: Szeret téged?

David: Dehogy szeret! Ha szexelünk neki semmi sem jó, nem is élvezi, mostanában meg nem is akarja! Mikor hozzám jött azt mondta szeret, de szerintem nem szívből jött neki. Meg sem bízott bennem amúgy sem. Ne mondd el senkinek.

De Tom még aznap továbbmondta, ezt nem bírta magában tartani és a nap végére eljutott Jeniferékhez is a hír.

Jenifer: Ezt nem gondoltam volna!

Carolina: Én sem, de szegény nem tehet róla! Hagyjuk őt békén!

Chantal este visszahívta az anyukáját.

Chantal: Szia! Miért hívtál?

Jaqueline: Azért, mert nem sokára megyek látogatóba.

Chantal: Annak örülök! Mikor jösz?

Jaqueline: Talán a jövő héten.

Később David hazajött, lepakolta a cuccait és Chantalt kereste.

David: Nagyon fontos lenne beszélnünk, gyere a szobába!

Chantal nem is tudott semmiről.

Chantal: Mi olyan nagyon fontos?

David: Mondj el mindent a tegnap éjszakáról! Egy páran láttak téged valaki mással csókolózni és valószínű le is feküdtél vele.

Chantal gondolkodott, bevallja-e. Úgy találta jónak, így nagyobb az esélye, hogy elváljanak, amit már régóta akart.

Chantal: Van egy szeretőm, nem akartam elmondani, de jobb ha tudsz róla.

Igazából nem volt semmilyen szeretője.

David: Megtudhatom a szeretőd nemét?

Chantal nem értette miért kérdezi ezt.

Chantal: Természetesen férfi.

David: Sajnállak, mert nem tudsz önmagad lenni, nem tudod felvállalni ami vagy. Ezért szenvedtél te régen is, amikor még nem ismertél.

Chantal: Te is tudod, hogy miért! De miért mondod, hogy nem tudom magam felvállalni? Nem értelek.

David: Jobb lesz, ha elválunk.

Chantal: Szerintem is, végre belátod! Nem szeretlek!

David: Nem is szerettél soha! Miért jöttél hozzám?

Chantal: Az elején még szerettelek és te is olyan jó voltál hozzám! Már nem tudok egy férfiban sem megbízni. Hozzád mentem, mert szerettél és sokat segítettél nekem. Szerettelek amúgy én is.

David: A szexet sem élvezted velem!

Chantal: Az elején igen, de utána unalmassá váltál!

David: Melyik nemhez vonzódsz?

Chantal: Mik ezek a hülye kérdések? Mi értelme van? Hülye vagy?

David: Én elmondom az igazat. Én mindkét nemhez vonzódom. Szoktam pasikkal is.

Chantal: Fúj! Mégjobban undorodom tőled és a leszbikus húgodtól is! Valami nem stimmel nálatok!

David: Veled nincs valami rendben!

A kezébe nyomta a képet, Chantal majdnem elájult, mikor meglátta.

Chantal: Úristen! De hát ez nem én vagyok!

David: Tagadod még mindig, mikor van rá bizonyíték?

Chantal: Ez egy hülye photoshop!

David: Nem az! Ez valós!

Chantal: Csak nehogy azt mondd, hogy te fényképezted! Biztos az a hülye Jessica szerkesztette! Ha én ilyet csinálnék, akkor elsűllyednék a szégyenben! Elválok tőled, mert homoszexualitással vádolsz, most vallottad be, hogy te fiúkkal is szoktad. Én viszont nem szoktam lányokkal! Egy féreghez mentem hozzá, undorodom tőled!

David már ideges volt.

David: Leszbi vagy!

Chantal: Te meg buzi!

David: A fogalmakkal sem vagy tisztában, aki mindkét nemet szereti, az nem buzi, hanem biszex!

Chantal: Ezért vagy gusztustalan, ez rosszabb, mint a buziság, mert nem tudod eldönteni melyiket szeresd!

David: Ne idegesíts tovább! Valdd be, hogy leszbi vagy! Ez a tegnap esti bulid!

Chantal: Én tegnap egy férfival voltam és nem ezzel!

David: Halál részeg is voltál, nem emlékszel semmire!

Chantal: Akkor a részegségem miatt volt, nem emlékszem rá, nem tudok róla!

Lucia hazajött, lelkiismeret furdalása volt, mert már szépen elterjedt.

Lucia: Mondanom kell nektek valamit!

David: Nekünk is neked! Kezdd te!

Lucia: Ti kezdjétek!

David: Az anyád és a húgom szeretők!

Lucia: Ez nem igaz, ezt akarom elmondani. Én leitattam és a meleg bárba csaltam Jessicához szándékosan. Azt akartam elérni, hogy együtt legyenek és fényképeket csináljunk a csókról. Le akartam járatni.

Chantal ideges lett, pofán vágta Luciát.

Chantal: Hogy tudtam ilyet szűlni? Ilyen hálátlant? Gyűlöllek mindkettőtöket!

Lucia: Én is téged és el is terjedt, hogy te és Jessica összefogtok házasodni!

Chantal: Nem is baj, mert innen elmegyek! Szégyeld magad Lucia!

Elment, bebújt a szekrénybe és ott sírt.

David: Ezt nem kellett volna!

Lucia: Már nagyon megbántam! Ne haragudj!

David: Te ugye nem ítéled el a melegeket?

Lucia: Persze, hogy nem! Ők is emberek!

Másnap reggel valaki csöngetett, Lucia nyitott ajtót. Jaqueline és Federik állt az ajtóban.

Federik: Gondoltuk meglepetést okozunk!

Lucia: Jó, hogy itt vagytok! Gyertek be!

Jaqueline: Chantal hol van?

David: Szólok neki!

De nem volt sehol és a cuccai sem voltak ott.

David: Örökre elment, még a válást sem várta meg.

33. rész A meleg bár

2011 március 20, vasárnap

                                  33. rész

                                A meleg bár

 

2003. január 29.

A meleg bárban ünnepelte 21. születésnapját Adam. A vörös hajú szeplős gyerek, akit mindenki kigúnyolt. Örlődött magában, főleg rájött, hogy őt a férfiak érdekli és minden jel erre mutatott. Ezért jött el a meleg bárba, mert itt biztosan elfogadják. Talált is magának partnert, akivel eltöltheti az éjszakát. Szeretett énekelni, különböző musicalekben szerepelt és ez tette őt boldoggá.

Ezen az este a leszbikus Jessica is ellátogatott, teljesen maga alatt volt, mert Chantal nem viszonozta a szerelmét, ráadásul nem is akarta őt látni.

Adam véletlenül leöntötte Jessica ruháját a piájávak.

Jessica: Héj!

Adam: Jaj, elnézést! Véletlen volt!

Jessica: Semmi gond!

Adam: Te hogy hogy nem bulizol?

Jessica: Szerelmi bánatom van, nem viszonozzák a szerelmemet, látni se akar, megvet engem!

Adam: Van már valakije?

Jessica: Van férje, de amióta bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé, azóta látni se akar, ebbe belepusztulok.

Adam: Hát az nem valami jó!

Jessica: Akkor jöttem rá, hogy engem a nők érdekelnek, amikor szerelmes lettem belé, bár eddig csak férfiakkal feküdtem le, de elég unalmasak voltak.

Adam: Én is sokat szenvedtem, még tizenéves koromban furcsa érzéseim támadtak, más voltam, mint a többi fiú. Ráadásul csúfoltak is, főleg a külsőm miatt is, ezen változtatnom kell, mármint ezen a külsőn.

Adam aztán ivott mégtöbbet, felszedett magának egy pasast és vele csinálta életében először. Aztán reggel fogta fel igazán, higy mi is történt: lefeküdt egy ismeretlennel. Kínosnak érezte ezt, részeg volt. Beválogatták a Hair féléves turnéjára, Németországban füvet szívott és életében először kipróbálta az ecstasyt, befestette a haját feketére és elment egy szexklubba. Irtó jól érezte magát ekkor.

Fél év után már fekete hajjal tért vissza és elkezdte magát festeni. Próbálta magát fent tartani, elköltözött a szüleitől Los Angelesbe. Nehéz volt, volt amikor nem tudta kifizetni a lakbért, a szülei gyakran kisegítették, de néha a mobilját is letiltották, és benzinre sem volt pénze.

Lucia egyre rosszabb volt, csak Davidot tisztelte, mindent megkapott tőle, csak egy szavába került. Chantalt viszont kinevette, volt amikor megalázta a haverjai előtt, így éjszakákat sírt át Lucia miatt.

2004-ben mégjobban eldurvult a helyzet, egyre rosszabb volt. Luciának középiskolát kellett választania és felvételizni. Nem volt valami jó tanuló, de David a pénzével bejutatta a legjobb középiskolába.

Adam már törzsvendég volt a melegbárban, minden este ott énekelt. Elég durván öltözött fel néha, volt amikor nőnek. Lucia és bandája el is mentek a meleg bárba, hogy megnézzék Adamet, ki is röhögték.

Lucia: Jézusom! Nem semmi ez!

Vanessa: Hányingerem van ettől az embertől!

Lucia: Nekem is! Van egy jó ötletem!

Melissa: Mi lenne az?

Lucia: Anyát ide kéne hozni, valamivel idecsalni, hogy itt bulizzon! Tudtátok, hogy szerelmes belé egy nő, aki folyton hívogatja? David húga.

Vanessa: Eddig is tudtuk, hogy gáz az anyád!

Lucia: El kéne terjeszteni, hogy összejött Jessicával! Igaz, hallani sem akar róla, de valahogy elintézzük!

Vanessa: Miért bánsz így szegény anyukáddal?

Lucia: Mert nevetséges és mexikói. Elegem van belőle. Számíthatok rátok vagy nem?

Vanessa: Persze, hogy segítünk. Mi legyen a terv?

Lucia: Először is otthon egy kicsit le kell itatni, hogy hajlandó legyen ide bejönni, aztán jöhet Jessica.

Vanessa: Menjünk akkor!

Lucia és Vanessa elmentek, a többiek ott maradtak, közben Melissa telefonált Jessicának.

Melissa: Szia! Hogy vagy?

Jessica: Megvagyok, nem szabad annyit Chantalra gondolnom.

Melissa: Van egy jó hírem! Ide jön mindjárt a melegbárba Lucia miatt.

Jessicának felcsillant a szeme.

Jessica: Komolyan? Ott van már?

Melissa: Még nincs, de negyed órán belűl itt lesz.

Jessica: Indulok azonnal.

Letette, majd készülődni kezdett izgatottan. Luciáék hazaértek, David nem volt otthon, a legjobb alkalom amit nem szabadott elhalasztani.

Lucia: Szia anya!

Chantal: Csak, hogy hazajöttél!

Lucia: David?

Chantal: Partyra ment, későn jön haza. Végre főztem chilis babot!

Nagy örömmel mondta, Lucia fapofával nézte az edényben lévő chilis babot.

Lucia: Most örülsz a fejednek?

Chantal: Miért beszélsz velem így?

Lucia: Na jó! Eszem belőle, de itt van az egyik barátnőm, behívom. Tálalj neki is!

Lucia kiment, Vanessa már türelmetlenül várt.

Lucia: Most jó kedve van, chilis babot főzőtt és ilyenkor mindig örül a fejének. Nem tud ellenállni a piának, könnyen túlzásba esik, de akkor együk meg a hülye chilis babját.

Vanessa: Menjünk!

Chantal már várta őket, nagyon jó kedve volt, piát is készített oda.

Chantal: Sziasztok! Üljetek le! Erre innunk kell, végre összetudtam szedni a chilis babra valókat.

Töltött mindhárom pohárba.

Vanessa: Ez már most nincs magánál.

Lucia: Ritka eset. Általában szar kedve van, de chilis bab látod boldoggá teszi. Könnyebb lesz, mint gondoltam.

Ittak és ettek chilis babot.

Lucia: Igyunk mégegy pohárral, anya!

Töltött neki, majd odasúgta Vanessának.

Lucia: Mi ne igyunk, csak tegyünk úgy.

Chantalt leitatták valamennyire, úgy, hogy még lábra tudjon állni.

Chantal: Buliznom kéne!

Lucia: Tudunk egy jó bulit!

Chantal: Komolyan?

Röhögcsélt és összevissza szédelgett, Luciából és Vanessából meg kitört a röhögés.

Chantal: Felveszek valami jó ruhát és mehetünk!

Bement a szobába válogatni.

Lucia: Kár, hogy David kidobta az összes nevetséges cuccát. Tudod mit?

Előhúzott a táskájából egy nagy mexikói zászlót.

Vanessa: Ez minek?

Lucia: Ez egy mexikói zászló, majd rátesszük.

Közben Jessica már odaért a melegbárba.

Jessica: Chantal?

Melissa: Még nincs itt. Egy kicsit be van csiccsentve, használd ki az alkalmat, csókold meg és ajánljad fel neki az ágyad! Egy kis kaland a női mosdóban.

Beszereltek oda egy rejtett kamerát.

Jessica: Rendben! Remélem összejön.

Hamarosan meg is érkeztek, Chantalt Lucia becsomagolta a mexikói zászlóba.

Vanessa: Ott van Jessica! Menjünk oda hozzá!

Chantal: Milyen Jessica? Jaj ne! Őt ne!

Nem akart menni.

Lucia: Jaj! Gyere már! Vele jót lehet bulizni!

Odahúzták és mégtöbbet itattak vele. Jessica beöltözött férfinak.

Jessica: Marha dögös vagy!

Chantal a részegségtől azt hitte, hogy egy férfi mondta neki, ezért tetszett neki és rámosolygott.

Chantal: Tetszik a zászlóm is?

Jessica: Szexi!

Chantal: Elmegyek WC-re!

Véletlenül a férfi mosdóba ment, összevissza szédelgett. Ott volt Adam is.

Adam: Azt hiszem eltévesztetted az irányt!

Chantal: De jó pasi vagy!

Adam: Mi ütött beléd? Én a fiúkat szeretem.

Chantal: Én is! Kérsz chilis babot?

Adamnek feltűnt a mexikói zászló.

Adam: Na most megyek! Keress magadnak egy szép hölgyet!

Chantal erre ideges lett.

Chantal: Én jó pasikat keresek! Már találtam is egyet, tetszik neki a zászlóm, megyek is hozzá!

Adam: Nem vagy magadnál, nyugi én is részegen végzem itt és nem emlékszem utána mi történt.

Chantal kiment Jessicához.

Chantal: Táncolunk?

Jessica: Örömmel! De előbb csókolj meg béby!

Chantal: Imádom az ilyen dögös pasikat!

Chantal megcsókolta Jessicát, aki viszonozta is és elöntötte a boldogság. Lucia és barátai meg lefényképezték őket. Jessica csókolózás közben ledobta magáról a mű szakállat és a férfias kalapot, amit Chantal észre sem vett.

Vanessa: Azt hiszi, hogy egy férfival csókolózik.

Lucia: Az a jó, csináljunk sok képet.

Adam elmesélte néhány transzinak, hogy mi történt.

Adam: Képzeld el, a férfi mosdóba bejött egy nő, részeg volt és mexikói zászló volt nála, chilis babról beszélt. Elkezdi nekem, hogy jó pasi vagyok. Mondom neki keressen magának egy jó csajt, ő erre ideges lett, mert ő jó pasikat keres. Nem értem! Heterók is jönnek ide?

-Előfordulnak, persze!

Aztán Adam észrevette Chantalt Jessicával.

Adam: Most egy nővel van.

-Mégsem hetero.

Adam: Nem hát! Lehet biszex.

-Szerintem is, de mit foglalkozunk vele? Engem csak a pasik érdekelnek!

Adam: Engem is! Szívjunk egy kis kokaint, lőjük be magunkat és szórakozzunk!

-Én rágyújtok egy füvesre. Kérsz?

Adam: Aha! Nekem van kokain porom. Kérsz?

-Ki nem hagynám!

David hazajött, de a felesége és a mostoha lánya sehol nem voltak, viszont egy üzenetet hagytak: Bulizni mentünk, majd jövünk! Van a hűtőben chilis bab.

David: Hihetetlen! Milyen buliba ment más megint? Remélem nem lesz megint részeg.

Közben a melegbárban még többet ivott, Jessica meg fogdosta, annyira leitta magát, hogy Jessica már le sem tudott vele feküdni, összevissza hányt, a chilis bab kijött belőle, így mindenki tudta, hogy azt evett vacsorára.

Jessica: Annyira részeg, hogy nem tudok vele szexelni, bár még nővel sosem csináltam! Vigyétek haza, nem kell ez nekem!

Hazavitték. Reggel másnaposan ébredt, rohadtul fájt a feje és semmire sem emlékezett az éjszakából.

32. rész Lucia lázadása

2011 március 19, szombat

                                 32. rész

                             Lucia lázadása

 

Chantal felpróbálta a ruhát, amit Jessica kiválasztott, ő segített felhúzni neki a cipzárt, ekkor elkezdte simogatni, Chantal meg nem értette.

Chantal: Mit csinálsz?

Jessica: Csak felhúztam a cipzárt.

Chantal: Úgy éreztem, mintha simogatnál.

Jessica: Biztosan hozzáért az ujjam hegye a bőrődhöz.

Fél évvel később.

David: Hétvégén elmegyünk a tengerpartra, Jessica is jön.

Lucia: Én viszont nem!

David: Miért?

Lucia: A barátaimmal akarok lenni!

David: Egyedül nem maradhatsz itt!

Lucia: Most találkozom Lauráékkal!

El is ment, David meg csak nézett maga elé. Aztán Chantal odajött.

David: Hétvégére elmegyünk a tengerpartra.

Chantal: Az jó lesz.

David: Egy gond van, Lucia nem akar jönni.

Chantal: Miért nem?

David: Azt mondta a barátaival akar lenni Lauráékkal. Mindenképp jönnie kell, még csak 12 éves.

Chantal: Hát igen!

Nagy hisztizve bár, de jött, aztán meg is nyugodott. Mikor megérkeztek, szállást kerestek, egy öt csillagos szállodába mentek.

David: Menjünk le a partra, aztán vacsorázunk. Vegyétek fel a fürdőruhát!

Jessica furcsán érezte magát Chantal jelenlétében, de még ő sem tudta, hogy miért. Aztán kettesben maradtak, mert David Luciával bement a hullámok közé, ők meg a parton maradtak.

Jessica: Ketten maradtunk! Mit csináljunk?

Chantal: Fürödjünk mi is!

Jessica: Á, nekem nincs kedvem! Bekennéd a hátam?

Odanyújtotta a napozó krémet.

Chantal: Persze!

Bekente, Jessica azt kérte, hogy masszírozgassa, amit Chantal megtett neki.

Jessica: Köszönöm! Utoljára a pasim kente be így nekem.

Chantal: Van barátod most?

Jessica: Nincs, mert a férfiak unalmasak.

Chantal: Nem akarsz férjhez menni soha?

Jessica: Nem.

Chantal: Jobb egyedül?

Jessica: Nem jó az sem. Nem tudom, hogy mi lenne a jó.

Chantal iránt érzett vonzalmat, de ezt még magának sem merte bevallani.

Chantal: Majd úgy is rájösz.

Jessica: Én valahogy nagyon kedvellek téged.

 

Stockholm, 2002

Eltelt egy év. Olekszandr és Estefania bulizni mentek egyik este, ahol többet ittak a kelleténél, mivel megünnepelták Estefania 30. születésnapját. Olekszandr beült részegen a volán mögé, nagyon gyorsan hajtott.

Estefania: Lassítanál, drágám?

Olekszandr: Nem tudok!

Estefania: Kérlek! Nagyon sokat ittál, kérlek álljunk meg!

Az út le volt fagyva, így is sűrűn havazott, Olekszandr nem sokat látott az útból, megcsúszott a kerék és pördült egyet az úton és pont arra jött egy kamion, ami szintén megcsúszott, egyenesen beléjük ütközött. Ő is részeg volt, mármint a kamion sofőrje. Olekszandr kocsija az árokba zuhant.

 

Los Angeles

Chantal is most ünnepli 30. születésnapját. David rendezett neki egy nagy partyt, mert szerinte a kerek számokat különösebben meg kell ünnepelni. Bár még most is kilógott a sorból, pedig megpróbált beilleszkedni és még most is próbálkozott, hogy meg tudjon felelni.

Jenifer: Szerintem sokat változott a mexikói. Nem gondolod?

Carolina: Érettebben viselkedik, már ideje lenne, egy 30 éves nő nem viselkedhet nevetségesen.

Jenifer: Jó úton halad, bár néha látszik rajta, hogy nagyon próbálkozik és olyankor nem megy neki, bár már annyira nem válik nevetségessé, ahogy eddig.

Carolina: Az ilyen nagy bulikon mindig leissza magát.

Most viszont sikerült visszafognia magát. Jessica mindig mellette volt.

Jessica: Nagyon jól érzem magam a társaságodban!

Chantal: Ennek örülök! Végre valaki tudja, hogy nem csak egy mexikói senki vagyok.

Jessica: Én szeretem a mexikóiakat, különösen téged! Hallom nagyon sok mindenen átmentél már.

Jessica már tudta mit akart, csak nem akarta nyilvánosságra hozni, félt, hogy Chantal megutálja.

Chantal: Ezt hogy érted?

Jessica: Mielőtt férjhez mentél volna a testvéremhez, a férfiak jól elbántak veled, nevetségessé tettek.

Chantal: Azt csak egy valaki tette, Lucia apja. A másik meg becsapott, elhitette velem, hogy meghalt az esküvőnk előtt, aztán pár év múlva felbukkant és bevallotta, hogy volt már valakije, ezért nem jött vissza hozzám. Utána megint szerelmes lettem, de kiderült, hogy ő a testvérem.

Jessica: David mesélte, hogy meg is erőszakoltak.

Chantal: Igen, igaz! Terhes lettem attól a féregtől, de elment a gyerek.

Egy könnycsepp hullott le Chantal szeméből.

Jessica: Jaj! Ne sírj! Tudom, hogy rossz volt! Hidd el nekem, hogy a férfiak mind hülyék, ezért vagyok én is inkább egyedül. De David nagyon jó, szerencséd van.

Chantal: Ne beszéljünk erről! Hagyjuk, ez már a múlthoz tartozik.

Jessica: A férfiak disznók! Nekem nem kellenek, utálom őket! Te nem gondoltad ezt, mikor ezek történtek veled?

Chantal csak bólógatott.

Jessica: Szóval gondoltál erre. És nem akartál mégis szerelmes lenni?

Chantal: Nem, mert csak szenvedést okozott nekem. Most kérdezted, hogy disznók-e a férfial szerintem, azt mondtam igen, de akkor hogy lehetnék beléjük szerelmes? Nem értelek!

Jessica: Nem csak férfiakba lehetsz szerelmes, hanem nőkbe is!

Chantal ledöbbent, nem gondolta volna, hogy valaki ezt is fogja neki mondani.

Chantal: Te bolond vagy!

Jessica: Miért?

Chantal: Azt nem bocsátanám meg magamnak! Te szerelmes vagy belém?

Jessica elszégyelte magát, mert igenis beleszeretett Chantalba és olyat érzett iránta, amit egyetlen férfi iránt soha.

Jessica: Igen! Beléd szerettem! Rájöttem, hogy engem a nők érdekelnek és ezt neked mondtam el először. Szeretnék veled szeretkezni!

Chantal: Én viszont nem! Azt hittem benned megbízhatok, de csalódtam! Nem árulom el senkinek, de ne keress többet!

Otthagyta, Jessica ideges lett magára.

Jessica: Ezt elszúrtam! A fenébe, soha nem lehetek boldog!

Odajött hozzá David.

David: Mi a baj? Chantal hová ment?

Jessica: Nem tudom, de nincs semmi baj.

Másnap Jessica felhívta Chantalt.

Jessica: Ne haragudj rám, kérlek!

Chantal: Nem haragszom!

Jessica: Legyen úgy minden, ahogy régen, jó?

Chantal: Nem, az nem lehet! Ne találkozzunk többé!

Letette.

Jessica: Szeretlek!

 

Stockholm

Olekszandr a baleset után egy fa alatt találta magát, és már reggel volt. Egy karcolás sem volt rajta.

Olekszandr: Estefania, drágám hol vagy?

Kereste, de nem volt sehol, aztán megtalálta a kocsi roncsot.

Olekszandr: Itt vagy drágám?

Meglátta, hogy Estefania a kocsi roncs alatt fekszik megfagyva véresen. Olekszandr kihúzta onnan, de már semmi életjelet nem adott.

Olekszandr: Istenem! Ez az én hibám, nem kellett volna innom!

Magához ölelte a holttestét és közben sírt.

 

Los Angeles, 2003

Lucia 14. születésnapjára készült, mikor még 2 hónap volt hátra, nagy bulit szeretett volna. Az osztálytársai továbbra is csúfolták, hogy mexikói, ő és Laura a nagyobbakkal barátkozott, a 18-20 évesekkel. Közöttük is volt egy fekete bárány, ő most jelenleg nem volt otthon. Ez egy rossz társaság volt, Lucia rászokott a cigire, de a szülei nem tudták. Most megint bandáztak.

Lucia: Az én osztálytársaim olyan gyerekesek!

Laura: Idétlen az összes, főleg a fiúk!

A bandában két 18 éves, egy 19 éves és három 20 éves volt, aki meg nem volt otthon az nem sokára betölti a 21-et. A 18 évesek Anna és Jack, a 19 éves Mark, a 20 évesek Vanessa, Melissa és Johni.

Vanessa: Kis nyavajások, ti vagytok a kívételek!

Lucia: Szerintük mexikói vagyok! Hülyék!

Melissa: Hogy lennél már, ha az is lennél akkor se lenne baj. Tisztára gyerekesek, ha ezért csúfolnak.

Lucia: Régen mindig sírtam, de már nem érdekel!

Laura: Jól teszed!

Este Lucia otthon az erkélyen rágyújtott, Chantal pont be nyitott a szobájába, érezte a cigi füstöt.

Chantal: Ki cigizett a lakásban? David, te voltál?

Kinézett az erkélyablakon, látta, hogy Lucia dohányzik.

Chantal: Te mióta cigizel?

Lucia megijedt, gyorsan eltaposta, majd eldobta.

Lucia: Nem olyan rég óta.

Chantal: Ki engedte meg neked?

Lucia: Nem kell nekem engedély!

Chantal: De igen is kell és ezt nem teheted!

Lucia: Én utállak téged, miattad csúfolnak az iskolában! Azt akarod, hogy én is olyan legyek, mint te, ilyen mexikói!

Chantal: Hogy mersz ilyet mondani az anyádnak?

Felpofozta Luciát.

Chantal: Nem mehetsz sehová az iskolán kívűl!

Lucia: Nekem egy mexikói nem fog parancsolgatni!

Chantal: Nem beszélhetsz így!

Lucia: Úgy beszélek veled, ahogy akarod, mert te egy ócska mexikói vagy!

Chantal bezárta Luciát a szobájába és sírni kezdett, mert azt gondolta Lucia lenézi őt.

31. rész Chantal próbálkozásai

2011 március 17, csütörtök

 

                                            31. rész

                          Chantal próbálkozásai

 

Davidék Johnékhoz mentek vacsorázni. David, Chantal és Lucia, Johnéknál: John, Silvia, Laura és Elena a nagyobbik lányuk, 15 éves. Chantalon meg fenn akadt a szemük, hogy feltudott öltözni az alkalomhoz illően. Leültek az asztalhoz, Chantal izgult, hogy ne rontson el semmit. Látszott rajta, hogy feszeng és túlzásba vitte, hogy elegánsan üljön le. Mindenki őt nézte, furcsának találták, ezért is kellemetlenül érezte magát.

Chantal: Ne nézzetek már így rám! Nem voltam jó?

Davidra nézett, tőle várta a választ, aki csak bólogatott, így Chantal elégedett volt magával.

Feltálalták a levest, egy kicsit forró volt, de neki láttak. Chantal nagyon odafigyelt, hogy szépen egyen, de véletlenül leette magát, ezért nagyon ideges lett.

Chantal: Leettem magam!

David: A szép ruhádat?

Silvia: Semmi baj mexikói, gyere és kapsz másik ruhát!

Silvia adott neki ruhát, átöltözött.

Silvia: Le ne edd!

Chantal: Nyugi, nem fogom!

A második hús volt, Chantal úgy fogta a kést és a villát, ahogy David mutatta neki. Azonban elkövetett egy nagy hibát: felvágta előre a húst.

John: A húst nem szabad előre felvágni!

Chantal kétségbeesett.

Chantal: De már késő, már felvágtam!

John: Mostmár mindegy, máskor figyelj oda!

Chantal: David, ezt nem mondtad, pedig nagyon jól tudod, hogy előre felvágom a húst gyerekkorom óta!

David: Nem figyeltem, hogy ezt szoktad! Anyukád ezt tanította neked?

Chantal: Azt mondta, hogy így könnyebb!

Silvia: A mexikóiak ezt szokták?

Chantal: Nem, csak én! Semmi köze Mexikóhoz!

Silvia: Jólvanna!

Ezután feltálalták a desszertet, Chantal túl gyorsan ette, mert ízlett neki.

Silvia: Nem szabad ilyen gyorsan enned! Nem látod, hogy mi sokkal lassabban esszük?

Chantal: Bocsánat!

Így ő is lassított a tempón. Mikor végeztek, beszálltak a limuzinba, Chantal sírni kezdett.

David: Most meg miért sírsz?

Chantal: Beégtem! Nem ismerem a ti étkezési szokásaitokat!

David: Még Lucia is felvágta előre a húst, biztos tőled tanulta. Lucia, máskor nem szabad, érted?

Lucia: Oké, de anya és a nagymama azt mondták, hogy így könnyebb.

David: Nem az a lényeg, hogy könnyebb legyen megenni. Te meg nyugodj meg, nem haragszik rád senki!

Chantal anyja, Jaqueline Federikkel jött Los Angelesbe. A karácsonyt ott töltik Davidéknál. Nem szóltak, meglepetést akarta szerezni. Csak David volt otthon.

David: De hát nem is szóltak, hogy jönnek!

Jaqueline: Úgy gondoltuk, hogy meglepünk titeket!

David: Jöjjenek be!

Federik: Chantal hol van?

David: Elment karácsonyi ajándékokat venni, Luci meg még iskolában van. Ez az utolsó tanítási nap 2000-ben.

Aztán Chantal hazajött az ajándékokkal.

David: Csak, hogy megjöttél! Van egy meglepetésem számodra!

Chantal: Na és mi?

David: Gyere velem!

Odakísérte a szüleihez.

 

Stockholm

Olekszandr és Estefania összeházasodtak, megtartották az esküvőt és a nyelves klub nagy bulit csinált nekik.

Olekszandr: Végre igent mondtál nekem!

Estefania: Egyszer mindennek eljön az ideje.

Olekszandr: Te többet vártál, mint Chantal Daviddal!

Megcsókolták egymást.

 

Los Angeles

December 24-e, a család együtt díszitik a fát. Amerikai szokás szerint 24-én díszitik fel a fát és 25-e reggelre kapják meg az ajándékokat a gyerekek a Mikulástól. Lucia már nem hitt benne, de a szokást megtartották. Az ajándékot nem vették elő. Leültek az asztalhoz vacsorázni. Másnap reggel meg kibontották az ajándékokat. Szilveszter éjszaka Chantal és David elmentek egy buliba. Lucia otthon maradt a nagyszüleivel. A buliban ott voltak a többiek is.

David: Mi nem szoktuk halálra inni magunkat, ez illetlenség! Csak mértékkel! Akárhányszor bulizni mentünk, te mindig részeg lettél! Figyelj oda!

Chantal: Rendben! Inkább nem iszom, nem tudnám abbahagyni!

David: Jól teszed!

De a kísértés ott volt, muszáj volt meginnia egy pohárral.

Chantal: Egy belefér, nehogy már ne igyak szilveszterkor!

Kicsit később úgy érezte mégegy pohárral meg kell innia.

Chantal: Kettőtől még nem lesz bajom!

Majd így tovább, míg nem berúgott. Szédelgett összevissza és röhögcsélt.

Jolanda: A mexikói már megint leitta magát!

Carolina: Mint mindig!

Szóltak Davidnak.

Jolanda: Minek hozod el a feleségedet, úgy is mindig leissza magát.

David ideges lett.

David: Megígérte, hogy nem iszik!

Carolina: Az ő ígéretei üres szavak! Ennyire azért ismerhetnéd! Múltkor találkozót beszéltünk meg és nem jött el. Arra fogta, hogy elfelejtette. Na persze!

Jolanda: Felelőtlen és megbízhatatlan!

David: Haza is viszem, nehogy botrányt csináljon megint! Pedig megígértem neki, hogy csinálok szülinapi partyt, de nem fogok most se, ahogy tavaly sem!

Carolina: Mindenki szülinapját tudjuk, csak az övét nem. Érdekes!

David: Amíg ezt csinálja, nem kap partyt!

Carolina: Megkérdezhetem, hogy mikor van neki?

Azt tervezték, hogy egy botrányos partyt csinálnak neki, ahol majd beég.

David: 72 január 25.

Carolina: Köszönöm!

David: Most viszont mennék!

David kereste Chantalt.

Carolina: Van egy jó tervem, csajok!

Jenifer: Na és mi?

Carolina: Csinálunk a mexikóinak egy szülinapi partyt, amin majd nevetségessé válik. Segítsünk neki megszervezni a lehető legrosszabbul.

Jenifer: Nem is olyan rossz ötlet! Mikor lesz neki?

Carolina: Január 25-én.

Jenifer: Akkor holnap el is kezdjük!

1 héttel később Jenifer és Carolina beszélgetnek.

Carolina: Szerinted hol legyen?

Jenifer: Gondolkozom!

Majd eszébe jutott.

Jenifer: Egy melegbárban!

Carolina: De annak mi értelme? Mindenki tudja, hogy van férje!

Jenifer: Az egy drogokkal teli hely. Mi lenne ha drogot kevernénk az italába?

Carolina: Nem is rossz ötlet!

Jenifer: Beszélni kéne vele erről a partyról. Fel is hívom.

Lucia sírva jött haza az iskolából.

Chantal: Mi van kicsim? Miért sírsz?

Lucia: Állandóan csúfolnak! Tegyél át egy másik iskolába!

Chantal: Azért csúfolnak mert mexikói vagy?

Lucia ideges lett.

Lucia: Én nem vagyok mexikói! Te miattad van!

Chantal: Miért lenne miattam?

Lucia felszaladt a szobájába, Chantal utána ment.

Lucia: Menjél ki! Nem akarlak látni! És intézd el, hogy másik iskolába mehessek! Csukd be az ajtót!

Megcsörrent a telefon, Chantal felvette.

Jenifer: Helló! Én vagyok az Jenifer! Lenne kedved találkozni?

Chantal: Felőlem!

Jenifer: Carolina is jön, egy kicsit beszélgetünk. A kávézóban találkozunk 1 óra múlva. Rendben?

Chantal: Jólvan, ott leszek!

Letette.

Chantal: Most meglátják, hogy megváltoztam!

Elegánsan öltözött fel, ahogy Jenifer és Carolina is.

Carolina: Nahát! Fel tudtál öltözni rendesen?

Chantal: Én nem az a mexikói senki vagyok, akinek ti hisztek!

Jenifer: De mégsem vagy vérbeli amerikai!

Chantal: Itt csak ez számít?

Jenifer: Megkaptad már az állampolgárságot?

Chantal: Nem! Nem ez a legfontosabb!

Carolina: Térjünk a lényegre! Szülinapi partyt akarunk neked rendezni.

Chantal: Nem kell, köszönöm! David majd segít.

Carolina: De amiért berúgtál szilveszterkor, nem rendez neked semmit, ezért mi felajánljuk a segítségünket.

Chantal: Hát nem tudom, nem nagyon bízom meg bennetek.

Jenifer: Miért?

Chantal: Hol lenne?

Jenifer: Egészen különleges helyre gondoltunk. Egy bárban.

Chantal: Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Mi a bár neve? Elmegyek és megnézem.

Nevet nem mondtak, mert benne volt a nevében, hogy melegbár, csak a címet adták meg. Este el is akart menni.

David: Hová mész ilyen késő este?

Chantal nem akarta elmondani, hogy egy bárt megy megnézni, kitalált valami mást.

Chantal: Csajos estét tartunk a lányokkal.

David: Rendben, menj csak!

Chantal nem nagyon boldogult Los Angeles belvárosában egyedül, ezért többször is kérdeznie kellett. Azt utca nevét mondta, majd egy bárt.

Chantal: Én egy bárt keresek, ami abban az utcában van.

Mindenki tudta, hogy meleg bár, akiket megkérdezett, csak Chantal nem, ezért leszbinek gondolták, de nem szóltak semmit. Aztán meg is találta, ki is volt nagy ló betűkkel írva, hogy melegbár, de Chantal nem nézett oda, csak látta a fényeket és kihallatszott a hangos zene. Ezért be is ment, erős volt bent a cigifüst.

Chantal: Ide akarnak nekem bulit szervezni?

Tele volt részeg homoszexuális férfiakkal és nőkkel. Utána láttam, hogy 2 férfi csókolózik, majd egymással csinálták drog hatása alatt.

Chantal: Tudtam, hogy rosszat akarnak! Ez egy meleg bár!

Tele volt transzfesztitával is, az egyik odament hozzá halál részegen, drogosan.

-Te transzfesztita vagy?

Chantal: Takarodj innen! Fúúj!

Ellökte onnan. Chantal kiakart menni, 2 lány elállta az útját, akik elkezdték tapizni.

Chantal: Engedjetek ki, ti szégyentelenek!

Félrelökte őket, majd elszaladt.

Másnap reggel reggeli közben:

David: Milyen volt a csajos este?

Chantal: Jó!

Kicsit szomorú volt, David észre is vette rajta.

David: Mi a baj, szerelmem?

Chantal: Kicsit fáradt vagyok, későn jöttem haza.

David: Mi legyen a születésnapi partyval? Szervezzek neked?

Chantal: Nem kell, inkább az anyukámmal töltöm és Luciával.

David: Velem nem?

Chantal: De veled is!

2001 január 25, Chantal 29. születésnapja. Családi összejövetelt szerveztek, nem hívtak meg senkit. Ők voltak ott: Chantal, David, Jaqueline, Federik, Lucia és Jessica David húga. Jessica nem élt társasági életet, így ritkán látták őt, elzárkózott és magányos volt. A pasikkal meg nem volt kibékülve, maximum 2 hónapig tartott egy kapcsolata, általában ő vetett véget ezeknek.

David drága ajándékokat vett Chantalnak. Jessicának szimpatikus volt Chantal, így találkozni és beszélgetni szeretett volna vele.

Jessica: Chantal, nem akarsz holnap eljönni velem vásárolni? Egyedül nem szeretek.

Chantal: Szívesen eljövök veled.

Másnap találkoztak is.

Jessica: Segíts válogatni, sohasem tudom eldönteni mi áll jól nekem és mi nem.

Chantal: Szívesen segítek.

Jessica: Majd én is segítek neked.

Chantal: Én nem veszek semmit.

Elmentek egy drága üzletbe, Jessica válogatott.

Jessica: Ezt fel kell próbálnom. Gyere a próbafülkéhez!

Odamentek, Jessica be is ment.

Jessica: Nem segítesz felhúzni? Egyedül nem bírom!

Bement segíteni.

Jessica: Jól áll?

Chantal: Ez nem kérdés! Ezt nekem is fel kell próbálnom!

Jessica: Segítek!

Chantal mikor átöltözött Jessica szeme odaragadt.

Chantal: Segíts felhúzni a cipzárt!

Jessica megtette és közben elkezdte simogatni Chantal testét.

30. rész A különcködő

2011 március 17, csütörtök

                                 30. rész

                              A különcködő

 

Los Angeles, 2000 nyara

Chantal nem tudott beilleszkedni a társadalomba, főként a viselkedése miatt. Ő viszont azt hitte, hogy azért nem fogadják be, mert mexikói, mindig megjegyzést tettek a származására. David már elég sokat intézkedett, hogy felesége kapja meg az amerikai állampolgárságot, de egyelőre úgy nézett ki, hogy elég messze van még ettől. Chantal meg már unta.

Luciának csak egy barátja volt az iskolában Laura személyében. A többiek kiközösítették és mexikóinak csúfolták, Lucia viszont ki volt ettől, mert ő nem tartotta magát annak. David és családja egy előkelő összejövetelre voltak hivatalosak, Chantalnak meg már hányingere volt, ha meghallotta az összejövetel és az ehhez hasonló szavakat. Viszont mindig azokat a ruhákat vette fel, amiket David előkészített neki, így már nem nézett ki nevetségesen.

David: Készülődj! Ma este hivatalosak vagyunk egy összejövetelre. Vettem neked egy ruhát, hogy ne lássák rajtad mindig ugyanazt.

Chantal: Én nem jövök! El akarok válni, nem szeretlek már!

David ledöbbent, ezt még soha nem említette.

David: Jövő héten lesz a szülinapom és most kereket ünneplek, 30 leszek.

Chantal: Fantasztikus!

Lehangolt és kedvetlen volt.

David: Mi a baj, kis mexikóim?

Chantal utálta, ha mexikóinak nevezik.

Chantal: Ki ne mondd mégegyszer, hogy mexikói! Direkt csinálod, tudod, hogy utálom, ha így hívnak.

David: Jólvan! Ne haragudj! Akkor készülődj!

Chantal: Adsz egy kis pénzt? Szeretnék vásárolni.

David: Persze! Csak annyiszor kérsz pénzt és nem tudom miket vásárolsz. Mindig ugyanazokban a ruhákban vagy.

Chantal: Honnan veszed, hogy ruhákat veszek?

David: Akkor úgy mondom, hogy nincsenek új dolgaid, hanem azokat látom, amiket tavaly is.

Chantal: És?

David: Hová teszed a pénzt?

Chantal: Most viszont várásolni megyek!

Indult volna, de David még feltartotta.

David: Még valami!

Chantal: Mi az?

David: Szeretnék egy gyereket. Hogy hogy még nincs, pedig sokszor csináltuk?

Chantal: Hogy őt is mexikóinak csúfolják az iskolában?

David: Akkor mostantól menjünk rá, hogy legyen gyerekünk.

Chantal: Rendben! Csak ha innen elköltözünk.

David: Majd meglátjuk!

Chantal most várásolni ment, idegesíteni akarta az összejövetelen a többieket. Nevetséges cuccokat várásolt, majd hazament.

David: Mit vettél?

Chantal: Nem mindegy?

Bement a szobába, David viszont nem értette a viselkedését.

David: Miért ilyen?

Majd benyitott a szobába, Chantal ott sírt az ágyon fekve, David odaült mellé, majd megsimogatta a fejét.

David: Miért sírsz?

Chantal: Itt utál mindenki, pedig nem csináltam semmit!

David megnézte miket vett, elég nevetségesnek találta.

David: Ezeket miért vetted?

Chantal: Ezeket fogom felvenni!

David: Hát jólvan! De miért nem jó, amit én adtam?

Chantal: Mert nem! Ha ezt nem vehetem fel, akkor nem jövök!

David: Vegyed akkor, nekem mindegy! Készülődjél!

Este indultak is, egy nagy udvarban volt, mindenki nagyon elegáns volt. Chantal kitűnt közülük a nevetséges öltözékével. Úgy nézett ki, mint aki a discóba megy. Mindenki őt nézte, egy kicsit kellemetlenül is érezte magát emiatt, de nem érdekelte.

Jenifer: A kis mexikói megint hozza a formáját!

Carolina: Hogy néz már ki? Remélem nem csinál valami botrányt.

Silvia: Menjünk köszönni neki.

Odamentek hozzá, bűzlött a parfümtől.

Silvia: Itt nem így kell felöltözni!

Chantal: És? Engem ez nem érdekel!

Ingerülten válaszolt.

Carolina: Téged semmi sem érdekel. Nem tudsz viselkedni sem!

Chantal: Nem érdekel!

Carolina: Legszívesebben felképelnélek! Menjünk innen!

Odébb álltak, Chantal örült, hogy sikerült felidegesítenie őket.

10 perc múlva odaállt Carolina mellé, bort töltött egy pohárba, majd úgy tett mintha véletlen öntené rá Carolina sárga selyemruhájára.

Chantal: Jaj, bocsánat!

Carolina nagyon mérges lett.

Carolina: Ilyen két bal kezest! Most miattad haza kell mennem!

El is rohant, Chantal meg mosolygott magában.

Jenifer: Tudjuk, hogy direkt csináltad!

Chantal: Nem fogom büntetlenül hagyni a sértéseket!

Jenifer: Senki sem szólt hozzád! Szólj anyádnak, hogy neveljen meg! Vagy ő is ilyen botrányos? Volt kitől örökölnöd!

Chantal: Pl ezeket abba lehet hagyni!

Jenifer: Anyád egy utcasarki szajha volt….

Mielőtt végig mondta volna Chantal felképelte az elegáns hölgyet.

Jenifer: Ezt hogy képzeled?

Chantal megfogta Jenifer haját, akinek szétjött a frizurája, elkezdte húzni.

Jenifer: Engedj el, te kis mexikói! Ezt még megbánod!

Chantal: Ne nevezz mégegyszer mégegyszer mexikóinak!

Jenifer nem hagyta magát, belerúgott Chantalba, hogy engedje el a haját, ezért Chantal rátámadott, így verekedés alakult ki. A mexikói rálökte az amerikait az asztalra, leborult minden róla: tányérok, poharak terítőstűl együtt, így az étel is kiömlött egyenesen az elegáns hölgy drága ruhájára.

Jenifer: Dobjátok ki!

Chantal el akart szaladni, de Jenifer férje lefogta őt.

-Hogy mertél ekkora botrányt csinálni?

Chantal: Állandóan provokál, lekurvázta az anyámat!

Jenifer felállt.

Jenifer: Kikaparom a szemedet, te kis mexikói!

Neki ment volna, de a férje nem engedte. Odajött David.

-Vidd haza a feleségedet, David!

David nem tudott vele mit csinálni, egyre botrányosabb volt a viselkedése.

-Ilyet nem engedhet meg magának! Kénytelenek leszünk kitiltani.

Chantal: Az nekem csak jó, úgy is gyűlölök itt lenni!

David: Gyere! Menjünk haza!

Hazamentek, David haragudott Chantalra, de inkább nem szólt hozzá.

Chantal: Váljunk el!

David nem reagált, így Chantal elismételte még sokszor, amíg fel nem húzta vele a férjét. Ingerülten válaszolt.

David: Nem válunk el!

Chantal: De miért? Szeretsz még?

David: Még egy éve sincs, hogy összeházasodtunk és te máris válni akarsz?

Chantal: Nem szeretlek!

David: Miért nem esel teherbe?

Chantal: Nem tudom, de nem is akarok már tőled gyereket!

David: Talán fogamzásgátlót szedsz? Ha megtudom, kivererem a balhét!

Chantal: Nem szedek semmit, ne vádolj már!

David: Ma a másik szobában alszom!

Chantal: Jobb is!

Külön aludtak. Reggel, amikor Chantal még aludt, kutatott egy kicsit, a matatásra felébredt.

Chantal: Mit csinálsz?

David: Keresem a tablettáidat, amiket szedsz, hogy ne lehessen gyerekünk!

Tovább túrkált, nem talált semmi ilyesmit.

Chantal: Te nem hiszel nekem?

David: Bezzeg ilyen marháktól akikkel csak egyszer voltál egyből teherbe esel pl Alekszandr!

Chantal: Nem voltam vele, ő megerőszakolt, én nem akartam!

David: Tőlem miért nem esel teherbe?

Chantal: Nem tudom. Csakis veled lehet a baj.

David: Velem nincs baj, hanem inkább veled!

2 héttel később kiderült, hogy Davidnak soha nem lehet gyereke, Chantal meg semmit sem szedett.

Chantal: Mondtam, hogy veled van a baj.

Megünnepelték David 30. születésnapját, nagy partyt rendezett a villában. Lucia és Laura játszottak, Chantal meg elbújt a szobájába, senki se kereste őt, nem hiányzott senkinek, sőt még észre sem vették, hogy nincs ott, vagy csak nem akarták észrevenni.

Chantal: Minek menjek le? Úgy sem hiányzom senkinek! Ez a hely nem nekem való. De mi lenne ha megváltoznék, nem lennék ilyen botrányos?

Egy kicsit elgondolkodott rajta.

Chantal: Ugyan már! Úgysem használna, hisz az ő szemükben csak egy kis bevándorló mexikói vagyok!

Elkezdett sírni.

Szeptemberben elkezdődött az iskola, Luciát elkezdték csúfolni, már 11 éves ötödikesek voltak.

-Kis mexikói! Ne menjünk a közelébe, mert fertőző!

Az egyik direkt hozzáért és beletörölte a másik gyerekbe, az meg a következőbe és így tovább. Lucia ezért elkezdett sírni.

Laura: Hagyjátok már őt békén! Egyáltalán nem fertőző!

-Kis bevándorló mexikói, mint az anyukája!

Kinevették, ezért Lucia mégjobban sírt. A tanár szólt rájuk, mikor bejött órára.

-Elég legyen! Miért kell valakit bántani, amiért nem Amerikában született?

Lucia: De én igenis Amerikában születtem, csak az anyukám nem!

Eltelt néhány hónap, már december volt, a karácsonyra készülődött mindenki.

Chantal: Nem válunk el?

David: Te még továbbra is ezt hajtogatod?

Chantal: Nem bírok itt élni! Nem szeret senki!

David: Arról csak te tehetsz!

Chantal: Hogy mexikói vagyok?

David: A botrányos viselkedésedért.

Chantal: De ők lenéznek, mert egy kis bevándorlónak tartanak.

David: Próbálj meg úri hölgyként viselkedni! Megtanítsalak?

Chantal: Megpróbálhatjuk.

David: Először a ruhatáradat nézzük át! Nem vehetsz fel nevetséges közönséges cuccokat.

Chantal: Én nem hordok közönséges ruhákat.

David: Úgy kell öltöznöd, mint az úrihölgyeknek! Segítek! Pakold ki a szekrényedet!

Kidobálta onnan az összes ruhát, David elkezdte válogatni. Csak egy párat tett ki, a többit kidobálta.

David: Azokat el is ajándékozhatod, semmi szükséged rájuk.

Chantal átnézte a selejtet, megtalálta benne a kedvenc virágos ruháját.

Chantal: Ezt nem dobom ki!

Magához ölelte a ruhát.

David: De az nem méltó egy úrihölgyhöz.

Chantal: Ezt nem fogom kidobni! A többi nem érdekel, de ezt nem!

David: Tartsd meg, de nem veheted fel!

David bepakolta az összeset a zsákba, elajándékozta a szegényeknek.

David: Most viszont felbővítjük a ruhatáradat! Veled megyek, válogathatsz, de én fogom eldönteni melyik ruha darab méltó hozzád, melyik nem.

A legdrágább üzletbe mentek, vettek egy csomó szép ruhát. Elrendezték a szekrénybe.

David: Ezek az alkalmi ruhák, összejövetelekre, családi gyűlésre vagy ha meghívnak valahová vacsorázni. Ezek meg az utcai ruhák, de elvárom, hogy otthon is csinos legyél! Adok egy könyvet, amiben a gazdagok ruháját mutatják be, majd belejösz és egyedül is fogsz tudni vásárolni.

Chantal: Oké, köszönöm!

David: Ma este Johnék meghívtak minket vacsorára, megtanítom neked hogyan kell étkezésnél viselkedni.

Chantal: Tudom én azt!

David: Nem baj, azért gyere az étkezőbe!

Az asztalhoz ültek, David mindent megmutatott neki, hogyan kell enni és inni és hogy kell ülni az asztalnál.

David: Fontos, hogy egyenes testtartásod legyen! Ha hús van, akkor az egyik kezedben a villa, másik kezedben a kés. Ha leves van, akkor tilos a szürcsölés. Nem illik otthagyni az ételt, inkább kérj kevesebbet, repetázni azt lehet.

Este elkészülődtek, Chantal viszont nem tudta mit vegyen fel.

David: Kész vagy már drágám?

Chantal: Segíts! Nem tudom mit vegyek fel!

Este 8-kor elegénsan mutatkoztak Johnék családja előtt, meglepődtek, hogy Chantal feltudott öltözni az alkalomhoz illően.

29. rész Egy régi ismerős

2011 március 13, vasárnap

                                                    29. rész

                             Egy régi ismerős

 

Chantal becsöngetett a régi házába, egy régi ismerős nyitott neki ajtót. Chantal inkább el szaladt volna, de az ismerős megfogta a kezét.

Chantal: Nem ide akartam, téves házszám!

Carlos: Én vagyok az Carlos Fernandez! Fel sem ismersz? Hogy derítetted ki, hogy itt lakom?

Chantal: Én nem ide akartam, eltévesztettem a házszámot.

Carlos: Aha persze!

Chantal erre nem számított, hogy Carlos lakik a régi házában.

Carlos: Mit keresel te itt? De jó téged látni 12 év után!

Chantal: Hagyjál már, te hazug dög!

Carlos: Mondd csak! Van férjed?

Chantal: Van! Neked feleséged?

Carlos: Nincs.

Chantal: Ennyi vagy!

Az amerikai hölgyek szépen eltévedtek, nem találtak szállodát, eddig 5 embert kérdeztek meg, de semelyik se beszélt angolul, nem értették mit mondanak.

Silvia: Ez szörnyű! Senki sem beszél angolul!

Jenifer: Felhívom azt a mexikóit, nem igaz, hogy csak így itt hagyott minket!

Megcsörrent Chantal telefonja, Carlos feltartotta, nem engedte, hogy elmenjen.

Chantal: Ezt fel kell vennem!

Carlos: Ki az?

Ki akarta venni a kezéből a telefont.

Chantal: Engedd el!

Carlos: Van gyereked?

Hazudott.

Chantal: Nincs! Elengednél?

Carlos: Akkor ígérd meg, hogy holnap eljösz!

Chantal: Eljövök!

Carlos: Reggel 9-re legyél itt! Megértetted? Add meg a számodat!

Chantal: Oké!

Ezután Chantal visszament, de a lányok már nem voltak ott, ezért felhívta őket.

Chantal: Hová mentetek?

Jolanda: Magunkra hagytál, ezért eltévedtünk!

Chantal: Hol vagytok?

Jolanda: Nem tudjuk.

 

Los Angeles

David a haverjaival teniszezett, Tommal és Johnnal.

Tom: Feleségeddel mi van?

David: Elutazott barátnőivel.

John: Az én feleségem is elutazott.

John felesége Silvia volt, Tom meg nőtlen.

John: Szerintem együtt mentek el, mert Silvia Mexikóba ment.

David: Ja igen!

Az iskolában:

Laura: Eljösz a szülinapi bulimra? Most leszek 10 éves.

Lucia: Persze, hogy eljövök. Mikor lesz?

Laura: Október 24-én. A tied mikor van?

Lucia: Március 15.

Laura: Akkor az még odébb van. Majd te us hívj meg!

Lucia: Nem szoktam nagy bulit rendezni.

Laura: Itt mindenki szokott.

Odajött Claudia is, egy másik osztálytárs.

Claudia: Lucia, te mexikói vagy?

Lucia: Honnan vetted ezt a baromságot?

Claudia: Az anyukád az az! A többiek mondták.

Lucia: Igen, de én nem ott születtem, hanem Amerikában, ahogy ti is. Apukám amerikai, csak az anyukám nem és itt élünk, ez a fontos.

Davidot tekintette apjának, de tudta, hogy nem ő az igazi apja, hanem csak mostoha.

Laura: Igen, ez így van!

Claudia: Már mindenki tudja, hogy mexikói vagy!

Lucia: Nem is igaz!

Claudia elment.

Lucia: Miért mondják ezt?

Laura: Nem tudom, ne foglalkozz velük!

 

Mexikóváros

Chantal kapott a fejére, amiért ott hagyta őket az utca közepén.

Jenifer: Mi az, hogy csak így itt hagysz minket egy idegen városban?

Chantal: Felidegesítettetek!

Jolanda: Nem mondtunk semmi rosszat! Mi idegesített fel ennyire, hogy el kellett szaladnod?

Chantal: Jöjjetek rá, én nem mondok semmit!

Jolanda: Te tudod!

Egy öt csillagos szállodába mentek, kényelmesen elhelyezkedtek. Másnap este a lányok egy kis bulira vágytak.

Silvia: El kéne menni bulizni, biztos van a közelben egy szórakozó hely.

Carolina: A mexikói biztos tudja. Kérdezzük meg és cserébe ő is eljöhet.

Meg is kérdezték, felhozták neki, hogy bulizni kéne menni, Chantal jó ötletnek tartotta.

Carolina: Tudsz valami szórakozóhelyet itt a közelben?

Chantal gondolkodott, majd eszébe is jutott.

Chantal: Volt itt valami, ha még működtetik. Elég rég voltam már itt. Megnézhetjük, hogy van-e még.

Silvia: Most halálra készülődünk és kiderül, hogy már megszűnt. Menj és nézd meg és ha műkődik, akkor szóljál!

Chantal: Nincs az olyan közel, de szerintem nem szűnt meg.

Jenifer: Jó, akkor készülődjünk! Valami dögös rucit vegyetek fel!

Attól féltek, hogy Chantal megint röhejesen öltözik fel.

Jolanda: Chantal, adjak neked valami jó ruhát?

Chantal: Köszi, de nekem is vannak.

A négy hölgy elegánsak voltak és egyben dögösek, Chantal megint kitűnt közülük.

Silvia: Már megint hogy öltözött fel?

Jolanda: Majd figyeld meg mennyi közönséges ember lesz majd ott.

Elindultak, taxival mentek oda. Mostmár Spanyol buli néven futott, a tulajdonosa a jó pasi, aki spanyol származású volt.

Silvia: Spanyol buli?

Chantal: Régen nem ez volt neve.

Jolanda: Menjünk be, jól fogunk szórakozni.

 

Stockholm

Danielnek már hiányzott Chantal.

Kitti: Min gondolkozol úgy, Daniel?

Daniel: Chantalon. Mit csinálhat most? Annyit szenvedett szegény, végül sikerült férjhez mennie.

Kitti: Hát igen, eléggé megszenvedett a boldogságért.

Daniel: Most végre rátalált a szerelem.

 

Mexikóváros

A lányok egy asztalnál ülnek és iszogatnak. Silviának feltűnik, hogy valaki nagyon figyeli őket. Az alak egyre közelebb megy hozzájuk.

Silvia: Chantal, te azt ismered ott?

Oda mutatott, ekkor Chantal hátranézett. Carlos volt ott, ezért nagyon ideges lett.

Chantal: Kimegyek a mosdóba!

Rohant, a többiek furcsának találták. Mikor ő elment, Carlos már nem figyelte őket.

Carolina: Ismeri azt a férfit, azért nézett ennyire.

Silvia: Vajon tényleg a mosdóba ment?

Carlos odajött az asztalukhoz.

Carlos: Hölgyeim! Valamelyikük jön velem táncolni?

Jenifer: Én szívesen megyek! Végre valaki beszél angolul!

Carlos: Hallottam, hogy angolul társalogtok.

Jenifer és Carlos táncoltak. A többiek sem maradtak ülve.

Carlos: Ismered Chantalt?

Jenifer: Milyen Chantal? Ismerek egy olyat.

Carlos: Chantal Andere és mexikói.

Közben Chantal a mosdóban sírt.

Chantal: Nem szabad sírnom!

A szemfestéke elkenődött, így lemosta az egészet, majd újra festette. Kiment és a szemével Carlost kereste, meglátta Jeniferrel táncolni.

Jenifer: Persze, hogy ismerem! Velünk van, de azt mondta mosdóba megy, azóta sem jött vissza. Te honnan ismered?

Carlos: Még középiskolából, jártunk is egy darabig.

Chantal leült inni, elhatározta, hogy ma este halál részeg lesz.

Chantal: Átkozott Carlos!

Carlos: Én vagyok a tulajdonos, itt mindenki jó pasinak hív.

Levette a felsőjét, hogy mutogathassa a kigyúrt testét és, hogy a csajok rátapadjanak. Chantal mikor már eleget ivott, odament Carloshoz.

Chantal: Hello Carlos! Táncolsz velem?

Carlos: Imádom a részeg csajokat!

Carlos és Chantal eltűntek a tömegben. Chantal túl sokat beszélt, olyat is elmondott, amit nem szeretett volna.

Chantal: Képzeld el, van egy lányunk!

Carlos azt hitte csak viccel, tudta, hogy sokat ivott.

Carlos: Ugyan már! Nincs nekem semmilyen lányom!

Chantal: De van! Luciának hívják. Terhes lettem tőled, te meg szépen kidobtál, te hazudozó dög!

A lányok Chantalt keresték, már indulni akartak a szállodába.

Jenifer: Elment egy pasassal táncolni.

Silvia: Eddig is tudtam, hogy nem közénk való!

Carolina: Ez csak egy kis bevándorló! Az USA-ba menekült, itt szörnyű volt az élete. Hát nem csodálom, itt nekem is az lenne.

Jenifer: Ismeri a tulajdonost, a múltban együtt voltak. Lehet ő Lucia apja, a kislányának.

Jolanda: Az ilyeneknél nem lehet tudni kikkel fekszik össze.

Chantal végül előkerült, de halál részeg volt.

Chantal: Menjünk haza!

Silvia: Sokat ittál! Mi ezt nem szoktuk!

Chantal: Jólvan, menjünk már!

Carlos elgondolkozott a dolgon, amit Chantal mondott neki.

Carlos: Az nem lehet, nekem nem lehet tőle gyerekem! Vagy mégis? Hisz nem védekeztünk és utána mikor kidobtam el is tűnt. Lehet szűlni ment, nem akarta, hogy tudjak róla. Na ennek majd utána járok.

Le is telt az egy hét. Ebben az egy hétben Chantal szörnyen viselkedett, de most végre tudott enni chilis babot. Szinte mindennap azt evett.

Silvia: Látszik, hogy innen valósi!

Jenifer: Hát ja!

Ezt meghallotta.

Chantal: Mi bajotok van?

Silvia: Semmi! Egyed csak a chilis babos szendvicset, te mexikói!

Chantal: Van nevem és úgy hívnak, hogy mexikói!

Silvia: Nem az vagy?

Carolina: Ne vesszetek össze! Mindjárt indul a gépünk!

28. rész Beilleszkedési nehézségek

2011 március 6, vasárnap

                                       28. rész

                          Beilleszkedési nehézségek

 

David és Chantal Rómába mentek nászútra. Miközben sétáltak a városban, egy régi ismerőssel találkoztak a nyelves klubból. Mindketten nézték őt, de nem köszöntek neki. Nesta volt az, aki hazament a nyelves klubból.

Nesta: Nem ismertek fel?

David: Dehogynem! Tudjuk nagyon jól, hogy ki vagy.

Nesta: Akkor miért nem köszöntetek?

Chantal: De mi köszöntünk! Igaz drágám?

David: Hogy ne!

Nesta: Mit csináltok ti itt?

David: Épp nászúton vagyunk itt. És te?

Nesta: Hazajöttem egy kis időre, aztán visszamegyek a nyelves klubba.

David: Örülök, hogy találkoztunk!

 

Los Angeles

A 4 barátnő megint együtt lógtak, most egy kávézóba ültek be. Nagyon elegánsak voltak.

Jolanda: Mi a véleményetek David feleségéről?

Igazi úrihölgyként viselkedtek.

Silvia: Ő csak bevándorló! Szerintetek be tud illeszkedni közénk?

Carolina: Nem hiszem, de azért adhatunk neki egy esélyt.

Jenifer: Majd meglátjuk. Nem hiszem, hogy egy mexikói be tud illeszkedni a mi társadalmunkba.

1 hónap múlva hazatértek nászútjukból. Lucia már nagyon várta őket, David ajándékot is vett neki. Egy gyönyörű barbi babát és egy szép ruhát.

Reggel az iskolabusz elvitte az iskolába, már ott is voltak barátai. Legjobb barátnője, Laura táncosnő akart lenni, így Lucia is.

Laura: Anya holnap beirat táncórára.

Lucia: Tényleg? Én is megkérem az enyémet, hogy irasson be. Ahová téged és járhatunk együtt.

Laura: Az jó lesz!

Lucia: Átjösz ma délután hozzánk? Jó nagy villában lakunk!

Laura: Először megkérdezem az anyukámat!

Lucia: Oké.

Silviáék elhívták magukkal Chantalt vásárolni, akinek nem volt nagy kedve menni. David beszélte rá.

David: Miért nem akarsz menni? Adok neked annyi pénzt, amennyit csak szeretnél, azt veszel amit akarsz.

Chantal: Hát rendben!

David: Mennyit kérsz?

Chantal: Hát te mennyit adsz?

David: 1 millió dollárt, csak nem költöd el az egészet.

Chantal: Köszi.

Aztán a lányok jöttek is érte. Silvia Laura anyukája volt, ő 32 éves, Carolina 31, Jenifer 34 és Jolanda 30.

David: Na már várnak rád! Menjél!

Chantal elég idétlenül öltözött fel: pink miniszoknya, sárga felső idétlen kék virágokkal díszítve, ami ráragasztható volt, fekete hosszú szárú csízma és idétlen nyaklánok. A többiek furán néztek rá.

Chantal: Mi az? Mi a gond?

Ők a legelegánsabb ruhákban voltak és a legdrágább ékszerekkel.

Chantal: Ne vegyetek fel ilyen drága ékszert, mert leszakítják onnan!

Nem tudták miért mondja ezt, itt soha nem történt velük ilyesmi, mert ez egy gazdag negyed volt. Chantal meg a cigány nő miatt mondta, aki megtámadta a ruháért és a nyakláncért.

Silvia: Itt nem történik ilyesmi! Menjünk tovább!

Indultak is, a négy elegáns nő szép kecsesen mentek, Chantal meg idétlenül, nem tudott járni a cipőjében, mert az még új volt és most volt rajta először.

Carolina: Kérdezhetek valamit?

Chantal: Igen.

Carolina: Mexikóban így járnak az emberek?

Chantal: Hogy?

Carolina: Ahogy te mész. Mintha nem tudnál járni.

Chantal: Nem, de ez a cipő most új és töri a lábam, meg kell szoknom.

Jenifer: Nekünk is sokszor van, de akkor sem szabad így elhagynunk magunkat!

Chantal: Jólvanna! Akkor hazamegyek másik cipőért.

Jenifer: Mostmár ne menj vissza!

Betértek az egyik legdrágább ruhaboltba. Chantal távolabb ment tőlük, addig ők kibeszélték.

Silvia: Hogy tudott David ilyet felszedni?

Jolanda: Neveletlen nagyon.

Chantal mindent felvásárolt, ami megtetszett neki, a többiek túlzásnak találták, ők csak 1-2 darabot vettek, de nem szóltak neki semmit.

Jolanda: Ti nem vagytok éhesek?

Carolina: De igen. Üljünk be valahová!

Beültek egy drága étterembe. A kinti részre mentek, hogy Silvia és Jolanda rá tudjon gyújtani. A többiek nem dohányoztak. Chantalt zavarta a cigi füst.

Chantal: Muszáj itt cigizni? Pont az orrom alá jön a füst.

Carolina: Meg kell szoknod, nagyon sokan cigiznek a társaságban.

Jött a pincér az asztalukhoz.

-Mit kérnek, hölgyeim?

Silvia: Húslevest, zöldséges rizst bécsi szelettel és egy nagy szelet csoki tortát. Ja meg egy nagy pohár colát.

Chantal: Itt van chilis bab?

-Itt nincsenek mexikói kaják!

Chantal: Miért nincsenek?

-Itt nem nagyon vannak mexikóiak!

Chantal: Akkor is lehetne chilis bab!

-Máshol lehet, hogy van!

Chantal: Itt miért nincsenek mexikóiak?

Ezt már nem lehetett bírni, már a pincér is ki volt, inkább továbbment.

Jenifer: Muszáj volt feltenni ezt a sok buta kérdést?

Chantal: Bocsánat! Nem akartam.

Mikor végeztek, Chantal másfele indult el.

Carolina: Arra megyünk!

Chantal: Én még beugrom a boltba, chilis babhoz valókat kell vennem.

Jenifer: Minek az?

Chantal: Vacsorára chilis babot csinálok.

Jolanda: Minek? Majd a szakácsok megcsinálják a vacsorát!

Chantal: Én magam akarom megcsinálni a chilis babot, amúgy is már nagyon rég ettem.

Silvia: Jó, akkor menj! Megvárunk!

Chantal bement a boltba, nagy szerencsétlenségére elfogyott a bab, nagyon ideges lett, amióta itt van, azóta sehogy sem akar összejönni, hogy chilis babot egyen. Nagy morcosan jött ki a boltból.

Jolanda: Miért nézel így?

Chantal: Nincsen bab! Amióta itt vagyok, azóta soha sem sikerül chilis babot ennem!

Jenifer: Van ilyen.

5 nap múlva a 4 hölgy ismét összejöttek, Chantalt is meghívták, mert beszélgetni szerettek volna.

Lucia és Laura délutánonként táncórára jártak.

Silvia: Mi lenne, ha szerveznénk egy kirándulást így öten? Kb egy hétre. Mit szóltok hozzá?

Jolanda: Egész jó ötlet!

Chantalnak nem volt kedve.

Chantal: Inkább itthon maradnék.

Silvia: Miért?

Chantal: Semmi kedvem elmenni.

Jenifer: Az utazás hozzátartozik a gazdagok életéhez.

Chantal: Ti a családotok nélkül utaztok?

Silvia: Csak néha. Ti hová akartok menni?

Carolina: Menjünk Mexikóvárosba!

Közben Chantalra nézett. Mikor kimondta, ekkor mindenki odavetette a pillantását.

Silvia: Jó ötlet! Chantal?

Chantal: De most minek?

Silvia: Nem vagy kíváncsi a hazádra?

Chantal: Nem véletlenül jöttem el onnan, bár már meghalt az az ember, aki miatt el kellett jönnöm.

Jenifer: Akkor már semmi sem akadályoz, hogy velünk gyere.

Végül nagy nehezen beleegyezett.

Chantal: Jólvan, de csak egy hétre.

David támogatta is, hogy menjen el a lányokkal. Két nap múlva indultak is.

Silvia: Milyen érzés hazatérni?

Chantal utálta ezt a kérdést, úgy érezte, hogy őt emiatt megkülönböztetik és lenézik, mert az amerikaiak ott a háta mögött mexikóinak hívták. Nem válaszolt Silvia kérdésére, inkább terelte a témát.

Chantal: Voltatok már itt? Gondolom már igen.

Carolina: Nagyon tévedsz! Mi dolgunk lett volna itt? Nincs itt semmi jó, csak miattad jöttünk ide.

Kicsit ilyen lenéző hangnemben mondta, Chantal meg is érezte.

Jenifer: Ha utazunk, akkor csak Nyugat- Európába megyünk, vagy más államokba az országon belűl.

Chantal elhúzott tőlük, ők meg lemaradtak mögötte, nem tudták mi van vele.

Silvia: Ennek meg mi baja van?

Jenifer: Nem tudom, de így eltévedünk. Kérdezzünk meg valakit, hogy merre találunk egy öt csillagos szállodát.

Közben Chantal elment a régi házához. Máshogy nézett ki, egy kicsit át lett alakítva, a színe is más volt. Becsöngetett és egy rég nem látott ismerős nyitott ajtót, Chantal inkább el akart szaladni, de az ismerős lefogta a kezét.