Feedek
Megosztás
Címkefelhő

24. rész Az ajándék

2011 február 28, hétfő

24. rész

Az ajándék


Chantal megbotlik, ezért beleesik a medencébe, ahol David a karjaiban tartja és hirtelen megcsókolja. Daniel pont meglátja, ezért rohan is oda.

Daniel: Mit jelentsen ez, Chantal? Azt mondtad nem állsz vele szóba!

Chantal: Nem akartam! Ez az átkozott megcsókolt!

Kiszabadította magát David karjaiból, majd gyorsan kimászott a medencéből. Azonban a cipő nem volt rajta, ott úszott a vízben.

Daniel: Miért mentél be ruhástul?

Chantal elszaladt.

Daniel: Nem értelek téged! Van itt egy csomó nő, miért nem nekik udvarolsz?

David: Nem is a testvére vagy, hanem a barátja! Itt féltékenykedsz!

Csinált egy bukfencet a víz alatt.

Daniel: A testvére vagyok, csak Chantalnak egy csomó szerelmi csalódása volt, mindig becsapják a férfiak.

David: Ha a férfiaknál nem megy, próbálkozzon a nőknél!

Nevetett egyet, mert azt gondolta, hogy poénosat mondott.

Daniel: Hú de vicces! Ennél még az is jobb, ha vénlány marad! Most viszont kereshetem meg! Csak nehogy az Alekszandr…

Ezzel elhúzott. David kihalászta Chantal cipőit a medencéből, majd kimászott onnan, kezében a cipők. Pont szembe jött Estefania, meglátta a cipőket David kezében.

Estefania: Mit jelentsen ez?

David: Miről beszélsz?

Estefania: Kié ez a cipő? Miért van nálad? Van másik szeretőd?

David: Na szóval az a hölgy megbotlott, beleesett a medencébe, ezért odarohantam, de nem kért segítséget, rögtön ki is mászott és elment. Ekkor látom, hogy a cipőjét otthagyta, ezért most őt keresem.

Estefania: Szerinted ezt be fogom venni? Nagyon jól tudom kié ez a cipő!

Otthagyta Davidot, Chantalt kereste. Daniel pont szembe jött.

Estefania: Chantal hol van?

Daniel: Én is őt keresem! Elmentem mosdóba, mikor visszajöttem, addigra a föld nyelte el. Már akkor megnyugszom, hogyha meglátom Alekszandrt nélküle, de őt sem láttam sehol.

Estefania: A medencében van Valerijjel.

Valóban ott voltak, Daniel fellélegzett.

Eltelt 1 óra, már készülődtek az ebédhez, Chantal azóta sem került elő. Egyszercsak egy kutya szaladt be az egyik elroncsolódott kerítésen, ezért David ideges lett.

David: Húzzál haza, ide nem jöhetnek be kutyák!

Körülnézett, hátha ott van a gazdája, de sehol senki. A kutya beszaladt hátra a bokrok mögé.

David: A fenébe!

Utána ment, mikor a bokrokhoz ért, sírást hallott meg.

David: Nocsak! Valaki sír! Inkább őt keresem meg, minthogy azt a hülye kutyát!

Ment a hang után, benézett az egyik bokor mögé. Chantal volt, aki sír. Nagyon megijedt, amikor ránézett.

David: De miért? Mi bajod van?

Chantal elakart szaladni, de David lefogta.

David: Ne félj tőlem! Visszahoztam a cipődet, azért mezítláb mégsem rohangálhatsz.

De a lába tiszta sár volt, ahogy a ruhája is, mivel homokkal érintkezett és Chantal vizes volt. A keze is olyan lett, beletörölte a szeplőibe.

David: Jobb lenne, ha csokis lennél, szépen lenyalnám a szeplőidről!

Chantal: Undorító perverz disznó vagy!

David furcsálta, az eddigi csajainak bejött ez a szöveg. Mással próbálkozott.

David: Gyönyörűek a szemeid!

Mélyen belenézett kisírt szemeibe.

Chantal: Mit akarsz tőlem?

David: Gyönyörű vagy! Esküszöm beléd szerettem!

Chantal: Nem is ismersz!

David: Én hiszek abban, hogy szerelem első látásra.

Chantal: Én már sokszor csalódtam.

David: Bennem nem fogsz, abban biztos lehetsz!

Szorosan magához ölelte Chantalt. Egy csókot kezdeményezett, amit már Chantal is viszonzott. Kis idő után le akarta venni a ruháját, de ezt Chantal már nem hagyta.

Chantal: Nem fekszem le akárkivel!

Ismét el akart menni, de David elálta az utát.

David: Veszek neked másik ruhát, így nem jöhetsz ebédelni.

Bekísérte a villába.

David: Itt le tudsz zuhanyozni, addig én elmegyek ruháért, a cipőd meg itt van.

Kivette a zárból a kulcsot. Chantal bement zuhanyozni. David kivett egy aranyszínű hosszú ruhát a szekrényből, amit letett az ágyra. Ezután a fürdőszoba ajtó elé állt, majd óvatosan és lassan benyitott, hogy Chantal meg sem hallotta a víz folyásától. David levetkőzött, elhúzta a zuhanyzó ajtót és bemászott Chantalhoz.

Chantal: Hogy képzeled, hogy csak úgy rám törsz?

David: Látni szerettem volna a testedet!

Chantal: Undorító féreg, én elmegyek innen!

Elkezdett sírni.

David: Ne menj el! Nem leszek veled durva!

Chantal: De én nem akarom, nem is ismerlek!

David: Nem is zavarlak tovább, zuhanyozz csak!

David kiment, megtörölközött, majd felöltözött.

David: Meg fogom hódítani, ő nagyon különleges!

Chantal felvette az aranyszínű ruhát, ami drága volt és a legmárkásabb. Davidnak nagyon tetszett.

David: Gyönyörű vagy!

Már mindenki várta Davidot, hogy elkezdhessenek ebédelni.

David: Siessünk, már csak ránk várnak!

Mentek, mindenki rájuk nézett. Ki is beszélték a lányok.

Brigitta: Mi van most? Leváltotta a csaját?

Rosalia: Ráadásul ez a kis hülye! Honnan szedte ezt a drága ruhát?

Brigitta: Megvetette Daviddal!

Estefania: Ezért még kap ez a kis nyavajás!

Brigitta: Segítsünk eltávolítani az útból?

Estefania: Az jó lenne! Már ki nem állhatom!

Elkezdték az ebédet, utána meg felvágták a tortát. Majd folytatódott a buli. Daniel oda szaladt Chantalhoz.

Daniel: Halálra kerestelek! Azt hittem már hazamentél! Hol voltál?

Chantal: Az most nem fontos!

Daniel: A ruhádat is lecserélted!

Chantal: Mert beleestem a medencébe és David kölcsönadta.

Daniel: Hát jólvan! Jösz fürödni a medencében?

Chantal: Mehetünk!

Mentek, Brigittáék pont meglátták.

Brigitta: Menjünk mi is, majd a víz alá nyomjuk és majd megfullad!

Rosalia: Nem ilyen nyílvános helyen kéne csinálni!

Brigitta: Kérjük meg az Alekszandrt! Ő mindenre képes, ha a kis szeplős hülye bántalmazásáról van szó.

Megkeresték Alekszandrt, simán benne volt. Fürdőruhára öltöztek, mentek is a medencéhez. Volt egy kis furcsaság. Nesta zokniban fürdött, feltűnt mindenkinek.

Brigitta: Úristen! Ez zokniban fürdik!

Rosalia: Ilyen kreténeket is meghívott David?

Alekszandr: Ezek szerint! Inkább keressük meg a kis nyavajás mexikóit!

Ott volt a medencében, Daniel épp nem volt mellette.

Alekszandr: Egyedül maradt, a legjobb alkalom!

Odaszaladtak mindhárman, majd beugrottak a medencébe. Alekszandr hátulról odaúszott Chantalhoz, megfogta a szeplős vállait, ő hirtelen azt hitte, hogy Daniel az, de mikor hátranézett, nagyon megijedt.

Alekszandr: Ne félj! Nem bántalak!

Alekszandr mostmár erősebben fogta.

Chantal: Elengednél? Itt mindenki látja, nem bánthatsz!

Alekszandr: Te csak azt hiszed! Búcsúzz az életedtől!

Chantal: Kiabálni fogok!

Leakarta nyomni a víz alá. Chantal segítségért kiabált, de mikor már a víz alá került már nem bírt.

Rosalia: Látom sikerült!

Alekszandr: Igen, de nagyon nehéz itt tartani, ki akar jönni. Remélem nem látja senki meg senki!

Közben körülnézett, senki nem figyelt rájuk, így megnyugodott. Daniel visszaért, 2 szendvics volt a kezében.

Daniel: Chantal! Hol vagy?

Idegeskedett, közben észrevette Alekszandrt a medence szélén.

Daniel: Nem láttad Chantalt?

Alekszandr: Elment arra!

Jó messzire mutatott a bokrok felé.

Daniel: Ezt nem hiszem el! Miért ment volna el?

Alekszandr: Azt csak ő tudhatja!

Daniel észrevette, hogy a medence allján, Alekszandr lábainál valamilyen haj lebeg a vízben. Furcsának tartotta, olyan volt, mint Chantal haja.

Daniel: Az ott mi?

Odamutatott a hajra.

Alekszandr: Mi van?

Daniel: Chantal a víz alatt van!

Alekszandr: Te meghibbantál!

Chantal már nem ellenkezett, ezért Alekszandr kimászott a vízből és elment. Chantal a víz alatt volt, nem adott semmi életjelet.

Daniel: Úristen! Ez megölte!

Gyorsan kihúzta a medencéből, megnézte, hogy lélegzik-e. Nesta odajött.

Nesta: Megfulladt?

Daniel: Nagyon remélem, hogy nem. Nem tudom meddig lehetett a víz alatt.

Nesta: Kb negyedórája odament hozzá egy férfi, nem tudom mit csináltak, mert közben kimentem büfébe, mire visszamentem, a lány már nem volt vele, hanem másik 2 lánnyal beszélgetett.

Daniel: A víz alá nyomta. Kimentem én is a büfébe, összefutottam egy régi ismerőssel. Mikor visszajöttem, csak Alekszandr volt ott, és a víz alatt megláttam Chantal haját. Most viszont megyek, hívnom kell az orvost.

Feltűnt neki, hogy Nesta zokniban van. Karjába vette Chantalt és elvitte egy nyugisabb helyre.

David: Mi a gond?

Daniel elmesélte Alekszandr mit tett Chantallal. Hívtak orvost, tele ment a tüdeje vízzel. Mikor kiszedték belőle, utána már jobban lett, de közel volt ahhoz, hogy megfulladjon. Ha Daniel később ér oda, akkor már lehet nem élne.

 

A buli óta eltelt egy hét. Az egyik délután valaki csöngetett, Broki nyitott ajtót. Dominik állt ott, David inasa.

Dominik: Jó napot!

Egy nagy csomagott tartott a kezében.

Dominik: Chantalnak jött egy nagy ajándék csomag. Adja át neki!

Este kibontotta, a csomagolásán volt egy üdvözlő kártya, amibe ez volt írva: Egy titkos udvarlód küldi neked ezt, bontsd ki az ajándékot! Holnap este érted megyek és elviszlek vacsorázni.

23. rész Egy új udvarló

2011 február 26, szombat

                                     23. rész

                                 Egy új udvarló

 

Jaqueline és Daniel hazaértek.

Broki: Nagy baj van! Chantalt megerőszakolták!

Ledöbbentek mindketten, értetlenül egymásra néztek.

Jaqueline: Hogy tehették ezt a kislányommal? Ki volt az az átkozott?

Daniel: Biztos az a Moszkvás Alekszandr, aki múltkor is megverte.

Jaqueline: Ki az a Moszkvás Alekszandr?

Daniel: Állítólag valami klubos, nem láttam még soha.

Jaqueline: Megkeserüli!

Daniel: Esküszöm bemegyek a klubba és megleckéztetem és többet nem meri majd bántani Chantalt!

Jaqueline: Hol van most Chantal?

Broki: A szobájában.

Felszaladtak hozzá mindketten. Chantal az ágyban feküdt és keservesen sírt. Jaqueline odaszaladt hozzá és szorosan átölelte.

Jaqueline: Átkozott Alekszandr, hogy tehette ezt veled?

Daniel: Indulok is a klubba, megverem azt az Alekszandrt.

Rohant is.

Daniel: Ez a nyelves klub?

Mjöllby: Igen

Daniel: Be szeretnék lépni!

Mjöllby: Holnapra csinálnod kell egy nyelves könyvet. Most viszont felvenném az adataidat és utána be is mehetsz.

Mikor megvolt, rohant is be, csak nem tudta ki az Alekszandr. Fernando Josét fogta ki, hátha ő az.

Daniel: Alekszandr merre van?

Jött is , mert meghallotta.

Alekszandr: Én vagyok az!

Daniel: Megmondanád miért erőszakoltad meg szegény Chantalt?

Alekszandr: Ki a frász vagy te?

Daniel: Chantal bátyja és ha mégegyszer hozzá mersz érni, neked annyi!

Alekszandr: Most ijedjek meg?

Röhögött egyet.

Daniel: Meg ne lássalak a közelébe és Estefaniat is hagyd békén!

Alekszandr: Ő meg az öcsémmel jár, ráadásul most csalja is, ott flörtölget azzal a nagyképű Daviddal, aki most lépett be! Az egy felfújt hólyag!

Daniel: Leszarom! De hagyd őket békén, főleg Chantalt! Szegényke egésznap sír miattad! A múltkori esetről is tudok, ami a fagyizóban történt, odalökted egy asztalnak, beverte a fejét.

Alekszandr: A klubban is megvertem, adtam neki 3 pofont, levertem a földre és belenyomtam a fejét a földbe! Ja és azt nem mondta, hogy belenyomta a fagyit a képembe?

Daniel: Mert te szorítottad, nem engedted el! Figyelni foglak!

Alekszandr: Nagyon félek!

Daniel: Féljél is! Nem hagyom büntetlenül!

Chantal vígasztalhatatlan volt továbbra is. Végül lezuhanyzott, felöltözött rendesen utána, étvágya viszont nem volt, továbbra is gyengének érezte magát és hányingere is volt, ezért Broki orvost hívott hozzá. Az orvos megvizsgálta, Chantal elpanaszolta neki, hogy Alekszandr valami gyógyszert nyomott a szájába, amitől azonnal elaludt. Az orvos megmondta, hogy túl volt adagolva, ezért azt ajánlotta, hogy hánytassák meg Chantalt és azután talán jobban lesz.

Broki: Legjobb, ha ledugod az ujjad a torkodon!

Chantal: Rendben!

Közben a klubban Davidra tapadtak a csajok, mindenki őt szerette volna, David egyelőre nem választott közülük. Délután egy luxuslimuzin vitte haza, egy 5 csillagos luxus szállodába.

David: Borzalmasak ezek a nők! Mindegyik rám tapadt!

Dominik: Erre számíthatott, hiszen fiatal, jóképű és nagyon gazdag!

David: Mindegyiknek a pénzem kell, ki kéne fogni azt, aki önmagamért szeret.

Dominik: Szegénynek kellett volna kiadnia magát.

David: Ez hülyeség, legjobb ha önmagam vagyok!

Dominik: Igaza van!

David: 2 hét múlva lesz a szülinapom, egy hatalmas bulit fogok szervezni és meghívok mindenkit!

Dominik: Kezdjem az előkészületeket, uram?

David: Igen. Jó lenne! Rád bízom, csak jó buli legyen és nyitott, hogy bárki bejöhessen.

1 hét múlva David kiosztotta a meghívókat a klub tagoknak.

David: Nyugodtan elhívhatjátok az ismerősötöket. A buli egy hatalmas villa udvarában lesz, egésznap fog tartani. Hozzatok fürdőruhát is, mert lesz medence.

Nesta pont most lépett be a klubba.

Nesta: Sziasztok! Alessandro Nesta vagyok és Rómából jöttem!

David: Gyere el a szülinapi bulimra te is, hívd el a barátaidat is.

Átadott neki egy meghívót.

Nesta: Köszönöm!

David: Hozzál fürdőgatyát is, lesz medence.

Chantal azóta sem mozdult ki, nem bírta feldolgozni, amit Alekszandr tett vele, ezért Daniel minden délután átjött hozzá. Lucia viszont nem értette miért szomorú mindig. Mikor Daniel megjött, odaszaladt hozzá.

Daniel: Szia Lucia!

Nyári szünet volt, nem kellett iskolába menni.

Lucia: Anya olyan szomorú mindig. Miért?

Daniel: Bántotta valaki.

Lucia: Miért bántják mindig?

Daniel: Azért mert…

Nem tudott mit mondani neki, ő maga sem tudta miért utálja ennyire Alekszandr.

Daniel: Egy férfi szerelmes volt belé, de ő nem viszonozta, ezért bántotta.

Lucia elhitte.

A klubban Estefanianak sikerült felszednie Davidot, ezért a többiek irigyek voltak rá, otthagyta miatta Olekszandrt, aki Johannával vígasztalódott.

Olekszandr: Otthagyott ezért a felfújt hólyagért!

Johanna: Ez a David szerintem csak kihasználja a nőket.

David és Estefania elbújtak valahová.

David: Szeretlek! Te vagy a legkülönlegesebb lány itt a klubban! Te nem a pénzemre mész, de a többiek igen. Bár Rosalia is tele van, mégis annyira közönséges.

Estefania: A többiek fel sem érhetnek hozzám!

David: Persze, hogy nem!

Hosszú csókolózásba kezdtek, szép lassan megszabadultak a ruháiktól…

Ám de egy kellemetlen helyzetük volt, egy bokor mögött csinálták, Rosalia meg pont oda ment.

Rosalia: Mit jelentsen ez?

Elkezdett ő is vetkőzni, de Davidnak nem kellett.

David: Ne is kezdj vetkőzni, nem kellesz nekem! Gyere Estefania, öltözzünk fel és húzzunk el innen!

A buli előtt 2 nappal Daniel megemlíti Chantalnak a bulit, azt szerette volna, ha ő is eljön.

David: Lesz egy buli, szerintem te is gyere el!

Chantal: Hogy megint bánthasson?

Daniel: Veled leszek, nem fog merni hozzád érni! Különben is egy gazdag ember partyja lesz és azonnal kidobja, ha bánt téged. Eljösz akkor?

Chantal: Még átgondolom!

Daniel: Ki kéne már mozdulnod, ez így nem mehet tovább. Veszek neked egy ruhát, ott elegánsnak kell lenni. Gyere el velem és válasszuk ki.

Eljött a party napja, ami reggel 10-kor kezdődik. Daniel és Chantal együtt készülődnek. Estefania nagyon kicsípte magát, tetszeni akarta Davidnak, arra viszont nem számított, hogy Chantal is eljön, Daniellel viszont nem foglalkozott. Így külön mentek, Estefania hamarabb odaért. Hosszú piros kivágott ruha volt rajta. Erős smink, piros rúzs.

David: Nagyon csinos vagy!

Estefania: Csak neked!

Nyomott egy csókot a fehér gallérjára, ott maradt a rúzs nyom.

Daniel és Chantal is megérkeztek, David fogadta őket. Chantal szerényebben volt felöltözve, mint Estefania. Hosszú kék selyemruha volt rajta, kilátszottak a kis szeplői a vállán és a mellkasán. Davidnak odaragadtak a szemei. Feltűnt neki, hogy nagyon hasonlit Estefaniára, csak nem volt olyan erősen kifestve és a haja is más. Megjegyezte magának a szeplőket, Estefaniának nem voltak ilyenjei. Azt hitte Daniel a pasija, így inkább nem akart neki udvarolni.

David a buli alatt figyelte Chantalt, nem mozdult el Daniel mellől. Estefaniának feltűnt, hogy folyamatosan őket nézte, ezért féltékeny lett.

Estefania: Ugye milyen szép pár?

David: A lány nagyon hasonlit rád, szinte ugyanúgy néztek ki.

Estefania: Az ostoba ikertestvérem, ne foglalkozz vele, mert nagyon buta.

Davidnak nem tetszett, hogy ezt mondja róla.

David: Miért lenne buta?

Estefania: Tetszik neked?

David: Csak te tetszel!

Később David oda is ment Chantalékhoz.

David: Sziasztok! Jól érzitek magatokat a partymon?

Daniel: Persze! Köszönjük!

David: Igazán nincs mit!

Rámosolygott Chantalra, de ő inkább elfordította onnan a fejét.

David: Szép a barátnőd!

Daniel: Ő nem a barátnőm, hanem a testvérem. Nagyon vigyázok rá.

David azt gondolta, hogy így nagyon jó, még barátja sincs.

David: Akkor is nagyon szép!

Daniel: Hagyd ezt abba! Gyere Chantal! Ne is figyelj erre!

Elhúzta onnan.

Daniel: Ez az alak khasználja a nőket, ne is állj vele szóba!

Chantal: Nem is akartam!

Daniel: Mindjárt jövök, elmegyek mosdóba!

Daniel elment, addig Chantal egyedül ácsorgott a medence mellett, közben sétálgatott, de megbotlott valamibe és a medencébe zuhant. David meg pont arra úszott és a karjaiban tartotta Chantalt, aki nagyon meg volt ijedve.

David: Nyugodj meg, csak én vagyok!

Chantal: Megbotlottam és beleestem ide, ettől ijedtem meg.

David: Semmi baj!

Hirtelen megcsókolta Chantalt, Daniel visszajött a mosdóból és meglátta.

22. rész Egy úriember

2011 február 26, szombat

                                    22. rész

                                 Egy úri ember

 

Chantal leült egy padra, hogy felidézhesse a legszebb emlékeket. Valaki lefogta hátulról, betakarta a szemét, a kezét összekötözte hátul és a szájába újságpapírt tömött. Berángatta a kocsijába és elhajtott.

 

Los Angeles, USA

Egy hatalmas villában él egyetlen ember az inasával és egy pár cseléddel.

David úrfi nagyon gazdag családból származik, nem volt szüksége arra, hogy dolgozzon. 28 éves jóképű fiatal ember, rövidre nyírt sötét barna haj és barna szemek, olyan 183 cm magasság. Mindene megvolt, panaszra nem volt oka, nem is tette. Azonban valami mégis hiányzott az életéből, egy szép nő, aki a felesége lenne, meg persze gyerekek. Hűséges inasa Dominik névre hallgat, olyan 45 év körüli szakállas férfi. Vele mindent megoszthatott az úr. David még gyerekkorában vesztette el a szüleit, volt egy húga, Jessica. Egy 23 éves szőke hajú fiatal lány, egyetemre járt, úgy szintén egy hatalmas villában élt magányosan. A férfiak meg nem jöttek.

David villája:

David: Dominik, megvetted a mai újságot?

Dominik: Persze, uram!

Átnyújtotta az újságot az urának. David leült olvasni, ekkor egy érdekes dologra bukkant rá. A nyelves klubbot hirdették, hogy minél többen jöjjenek a világ minden tájáról.

David: El kell oda mennem, kiválasztom ott a leendő feleségemet, idehozom és megtartjuk az esküvőt.

Elmondta Dominiknak is.

Dominik: Ha nem lesz szerelmes?

David: Nem kell az, majd közben belé szeretek! A legmegfelelőbbet idehozom. Te is elkísérsz! Vedd meg a repülőjegyeket Stockholma!

Dominik: Igen, uram!

 

Stockholm, Svédország

A kocsi egy lepukkadt bérháznál állt meg. Az ember levette Chantal szeméről a kötést, szívrohamot kapott, mikor meglátta Alekszandrt, megszólalni viszont nem tudott. Alekszandr kiszállt a kocsiból, majd Chantalt elkezdte befelé rángatni a házba. Elővette a kulcsot, kinyitotta a lepukkadt ház ajtaját. Ez egy emeleti ház volt, odabent is elhanyagolódott, régi bútorok, beposhadt levegő és kosz. Alekszandr bezárta belűlről a házat, majd kivette Chantal szájából az újságpapírt, de a kezét még nem kötötte ki.

Chantal: Miért hoztál ide ebbe a lepukkadt házba?

Alekszandr: Mert itt most a magamévá teszlek! Menj be abba a szobába és kezdj el vetkőzni!

Chantal a kijárati ajtóhoz szaladt, de be volt zárva, ezért kétségbeesett és elkezdett sírni.

Alekszandr: Nem tudsz innen kimenni!

Gúnyosan nevetett, ezért Chantal mégjobban sírt.

Alekszandr: Elég legyen a bömbölésből! Befelé oda a szobába, ha nem akarod, hogy erőszakkal rángassalak be!

Kénytelen volt bemenni, leült a földre.

Alekszandr: Kezdj el vetkőzni!

Chantal kiszaladt a szobából.

Alekszandr: Hát ezt nem hiszem el!

Utána ment, visszarángatta és lefogta. Chantal csak megállás nélkül sírt.

Chantal: Miért csinálod ezt?

Alekszandr: Hogy megtanuld végre a leckét!

Chantal: Milyen leckét?

Odalökte keményen az ágyra, azután alsógatyára vetkőzött.

Chantal: Meg fogsz erőszakolni?

Alekszandr: Ha nem önszántadból teszed, akkor igen!

Chantal odakuporodott a falhoz, keservesen sírt. Alekszandr az alsógatyájától is megszabadult, közeledett Chantalhoz, elkezdte fogdosni, ő viszont remegett.

Alekszandr: Ne félj! Szabadulj meg a ruháidtól!

Chantal oldalt leugrott az ágyról, az ajtó felé szaladt, de közben megbotlott és hasra esett. Ekkor Alekszandr rámászott, összekötözte hátul a kezét ismét, levetkőztette alúl, majd az ágyra fektette. Újságpapírt nyomott a szájába, hogy ne ordítozzon. Rámászott és úgy csinálta, hogy Chantalnak fájjon. Mikor ez megvolt, visszaöltözött, kivett a fiókból valamit, kivette Chantal szájából az újságpapírt és beadta neki az altatót. Mivel egyszerre 3-at adott be neki, így azonnal hatott. Levette a kezéről a kötést, majd betakarta, hogy ne látszódjanak az alsó testrészei, a maradék ruháit meg berúgdosta az ágy alá. Magára hagyta az elkábult Chantalt, bezárta az ajtót és mivel már este volt, hazament. Valerijjel lakott együtt, béreltek maguknak mindketten egy szobát.

Valerij: Hol a fenében voltál ennyi ideig?

Olekszandr is ott lakott, ő is bérelt magának egy szobát.

Alekszandr: A klubban voltam, Mjöllynek segíteni kellett. Tudod, hogy én vagyok a főnők helyettes.

Elhitte simán, nem is gyanakodott. Kiesett a zsebéből a lepukkadt ház kulcsa, de nem vette észre. Bement a szobájába.

Broki villája:

Broki: Chantal még nem jött haza? Lucia már várja.

Estefania: Nem láttam!

Broki: Nagyon késő van már!

Estefania: Danielnél lehet!

Broki: Nem hiszem!

De Jaqueline átcsöngetett Danielhez, hátha ott van.

Daniel: Nincs itt, már délután elment. Azt mondta a parkba megy.

Elmentek a parkba, de potyára, elkezdtek aggódni érte.

 

Los Angeles

David és Dominik már a reptéren voltak.

David: Most Stockholmban is nyár van, remélem jó ott az idő.

Dominik: Ott mindig hidegebb van.

David: Nagyon kíváncsi leszek a nyelves klubra, egy szép kék szemű lányt szeretnék hazahozni.

Dominik: Legszebb a kék szem, ott gyakori szőke haj párosítással.

 

Stockholm

Reggel Valerij korábban kelt egy kicsivel, a nappaliban észrevett egy kulcsot az asztal alatt. Felismerte a régi lakás kulcsát, ahol még 5 éve lakott Alekszandrval.

Valerij: Mi lehet azzal a házzal? Alekszandr nem adta el?

Gondolt egyet és elment oda már reggel.

Alekszandr is oda akart menni reggel, hogy megnézze Chantalt, de a kulcsot sehol sem találta, ezért nem is kereste, elindult. Valerij hamarabb odaért, ő gyalog volt (Alekszandr kocsival).

Valerij mikor odaért, bement, nosztalgiázott egy kicsit a szobájában, ezután átment Alekszandr szobájába. Olyasmit látott, amire nem is számított. Chantal ott feküdt az ágyban.

Valerij: Te mit keresel itt?

Érezte, hogy baj van.

Alekszandr a pótkulcsot hozta el.

Valerij közelebb ment Chantalhoz, aki már ébren volt, de gyengének érezte magát, az arca könnyes volt.

Valerij: Alekszandr hozott ide téged?

Egy szót nem tudott kinyűgni, ezért csak bólógatott.

Valerij: Bántott téged?

Ismét bólogatott, Valerij már rájött, hogy Alekszandr nem a klubban volt előző nap délután, hanem bántalmazta Chantalt a lerobbant házban.

Valerij: Hazaviszlek, biztosan aggódnak érted!

Levette róla a takarót, igencsak meglepődött, hogy alul nem takarta semmi ruha a testét.

Valerij: Istenem! Mit tett veled?

Ezért betakarta és a karjába vette, hogy elvihesse. Már kint volt, amikor Alekszandr megjelent.

Alekszandr: Mit jelentsen ez, Valerij? Elviszed a mexikói lányt?

Valerij nagyon dühös volt Alekszandr-ra.

Valerij: Te megerőszakoltad őt!

Alekszandr: Szóval elmondta!

Valerij: Nem mondott semmit! Legalább lett volna benned annyi, hogy visszaöltözteted!

Alekszandr: Mit számít neki? Úgy is csak egy ócska ribanc!

Valerij: Nem az és állj el az útból, hogy hazavihessem!

Alekszandr a takaróját követelte, azt az ócska poros szakadt ágyneműt.

Alekszandr: Ugye nem gondolod komolyan, hogy elviszed a takarót?

Valerij: Meztelenül vigyem végig az utcán?

Alekszandr: Felőlem, de a takarót itt hagyod!

Valerij elhúzott, Alekszandrt igazából nem érdekelte a takaró.

Alekszandr: Szóval ő vette el a kulcsot! De honnan tudhatta?

Mostmár nem is volt miért bemennie, a klubba ment. Valerij hazavitte Chantalt, becsöngetett, Broki nyitott ajtót, aki meglepődött.

Broki: Mi történt vele?

Valerij: Megerőszakolták! Alul teljesen le volt vetkőztetve, ezzel a takaróval takarta le az illető.

Odajött Estefania.

Estefania: Mi történt a szerencsétlen ikertestvéremmel?

Broki: Megerőszakolták! Istenem! Hogy történhetett?

Valerij felvitte Chantalt a szobájába, lefektette az ágyra, levette róla az ócska takarót és az ottanival takarta be.

Valerij: Most mennem kell, de délután visszajövök meglátogatni.

Ment a klubba, Alekszandrhoz vágta a takarót.

Valerij: Itt az ócska takaród!

Alekszandr: Kell a halálnak!

De azért betette a kocsijába.

Rosalia. Brigitta, Maci és Her Tomas csatlakoztak a nyelves klubba, fogalmuk sem volt, hogy Chantal Stockholmban tartózkodik.

Néhány órával később a klub előtt megjelenik egy luxus limuzin. Mindenki csak bámulta.

Mjöllby: Ki lehet ez?

Egy öltönyös úriember szállt ki belőle, azonnal megtetszett a lányoknak. Pont akkor ért be Estefania a klubba, össze is futottak. (Amúgy közben ő is csatlakozott).

David: Szia csinibaba! Ez a nyelves klub?

Estefania mikor ránézett, majdnem elolvadt, ezt gondolta magában:

Estefania: De cuki pasi! Ez kell nekem!

Aztán válaszolt Davidnak.

Estefania: Igen, ez a klub! Bekísérlek!

Miközben David bemutatkozott a klubban, addig Valerij elmesélte Fernando Josénak és Alvaronak, hogy Alekszandr megerőszakolta Chantalt. Alvaro behúzott Alekszandrnak.

Alvaro: Hogy merészelted? Te mocskos féreg!

Alekszandr: Mi a franc bajod van?

Alvaro: Megerőszakoltad Chantalt!

Verekedtek, Mjöllby szakította meg.

Mjöllby: Ezt majd kint intézzétek el!

Jaqueline és Daniel is hazaértek.

Broki: Jó, hogy itt vagytok! Chantalt megerőszakolták!

21. rész Mindenre fény derül

2011 február 23, szerda

                                21. rész

                       Mindenre fény derül

 

Daniel és Chantal beszélgetnek.

Chantal: Te ismered az anyukádat?

Daniel: 4 éves koromban elhagyott!

Chantal: Hogy hívják?

Daniel: Nem fontos! De én még mindig nem tudom milyen Chantal vagy, csak annyit, hogy Chantal.

Chantal: Chantal Andere.

Daniel: Érdekes! Az én anyám neve Jaqueline Andere.

Chantal ledöbbent.

Chantal: De hát az én anyámat is úgy hívják!

Most Daniel döbbent le.

Daniel: Ezt nem mondod komolyan?

Chantal: De igen! Nem hinném, hogy ugyanaz lenne, csak a nevük egyforma.

Daniel: Honnan tudod? És ha testvérek vagyunk?

Chantal: Azt nem hinném!

Daniel: Te mexikói vagy?

Chantal: Igen.

Daniel: Az én anyám is az volt, de én már olasznak vallom magam!

Chantal sírva szaladt el, Daniel meg nem értette.

Daniel: Mindig elmész a beszélgetés közepén, hogyha kínos a téma! Na mindegy!

Odajött Estefania nevetve.

Estefania: Már megint elszaladt?

Daniel: Igen.

Estefania: Mi baja volt?

Daniel: Figyelj! Lehetséges, hogy testvérek vagyunk!

Estefania nevetésben tört ki.

Estefania: Melyikőtök találta ki? Hogy hívják az anyádat?

Daniel: Jaqueline Andere.

Estefania: Mit vársz attól a nőtől? Egy ócska, aki eldobja a gyerekeit!

Daniel: Téged meg sem visel?

Estefania: Hogy testvérek vagyunk? Egyáltalán nem lep meg, mert az ikertestvéremre is későn találtam rá és még ki tudja hány testvérünk van. Neked ki az apád?

Daniel: Azt nem tudom! Hol van Jaqueline?

Estefania: Nem tudom és nem is érdekel.

Daniel: Engem viszont érdekel!

Broki a nappaliban ült, közben nézte az amerikai focit. Daniel leült mellé lehangoltan.

Broki: Történt valami Daniel?

Daniel: A szokásos! Chantal megint kiborult.

Broki: Jaj szegény, mindig van valami baja. Mi történt?

Daniel inkább nem akart erről beszélni.

Daniel: Nem mondta el. Jaqueline hol van?

Broki: Elment vásárolni, szerintem mindjárt jön.

Daniel: Addig én megpróbálom megvígasztalni Chantalt.

Először a konyhába vette az irányt, körülnézett a hűtőben. A kenyeret betette piritani, majd vajat kent rá, ezután tett a tetejére sonkát és uborkát. Teát is főzőtt hozzá, ezt mind egy tálcára tette és felvitte Chantalnak.

Daniel: Gondoltam éhes vagy!

Chantal a szoba sarkában ült a földön, magához ölelte a takarót. Daniel nem értette miért a földön ül, mikor ott volt a francia ágy, kanapé és a fotelek.

A takaróba temette az arcátt és úgy sírt. Daniel letette a tálcát az asztalra.

Daniel: Egyél valamit!

Továbbra is a takaróval takarta el az arcát, nem akarta Danielre nézni. Daniel ezért közelebb ment hozzá, leült ő is a földre és simogatta Chantal fejét, hátha megvígasztalódik.

Ezután felállt, hogy idehozza a piritóst, majd visszaült.

Daniel: Csináltam neked piritóst!

Chantal továbbra sem vette ki a takaróból a fejét.

Daniel: Türelmesnek kell lennem!

Ekkor valaki benyitott kopogás nélkül. Daniel nem nézett oda, így nem is tudta, hogy ki az.

Daniel: Kopogni kéne!

Jaqueline: Én vagyok az!

Akkor látta, hogy Chantalnak valami baja van.

Jaqueline: Mi történt az én kislányommal?

Daniel: Nem lehet vele beszélni, de nekem lenne egy fontos kérdésem.

Jaqueline azt hitte megakarja kérni Chantal kezét, ezért örült.

Jaqueline: Hát persze! Nagyon örülnék, ha feleségül vennéd a kislányomat!

Daniel: Nem erről van szó! Önnek hány gyereke van?

Jaqueline: Kettő, Chantal és Estefania. Miért érdekel?

Daniel: Nincs véletlen egy fia?

Volt neki, de ezt mindig is titokban akarta tartani. Őt is Danielnek hívták érdekes módon.

Jaqueline: Ugyan már! Ki mondta ezt?

Daniel: Az én anyám 4 éves koromban elhagyott, csak azért, hogy hozzámehessen egy nála 20 évvel idősebb férfihoz. Úgyanúgy hívják, mint önt.

Jaqueline felismerte ezt a történetet, ő is ugyanezt csinálta a fiával.

Közben Chantal kivette a takaróból a fejét, tiszta könny volt az arca és kisírt a szeme.

Jaqueline: Mi a baj, kicsim?

Chantal: Daniel tényleg a testvérem? Igazat mondj!

Estefania elment, udvarolt neki valaki, egy Olekszandr nevű fickó, Alekszandr öccse, 4 évvel volt nála fiatalabb. Olekszandr cigizett és drogozott, megkínálat Estefaniat, először csak cigivel.

Olekszandr: Cigizel?

Estefania: Én nem roncsolom a tüdőmet!

Olekszandr: Nem akarod kipróbálni?

Estefania: Nem!

Olekszandr: Zavar, ha én cigizek?

Estefania: Igen, mert rohadt cigi szagú a szád, ha csókolózunk.

Olekszandr: A tied meg eperillatú.

Epres rágó volt a szájában, Olekszandr ezt megérezte, azért mondta.

Olekszandr: Eljösz ma este bulizni? Ott lesznek a haverjaim is.

Estefania: Oké! Még mindig jobb, mint Jaqueline és Chantal fejét bámulni vacsora közben!

Olekszandr: Ők kik? Soha nem meséltél róluk!

Estefania: Az anyám és a testvérem! Hányingerem van tőlük! Najó, akkor én lépek és este itt találkozunk, hogy elmenjünk a buliba.

Olekszandr: 8-kor itt.

Közben Broki villájában.

Chantal: Igazat mondj! Daniel a testvérem vagy nem?

Jaqueline: Sajnálom, én el akartam mondani!

Chantal: Én meg beleszerettem és le is feküdtünk!

Jaqueline kiborult, hogy szexuális kapcsolat volt a gyerekei között.

Jaqueline: Istenem! Miért nem jöttem rá rögtön, hogy a fiam vagy? Mostmár mindegy! Ugye védekeztetek?

Daniel: Persze! Mindig használok óvszert, még a nemi betegségektől is véd. Én azt hiszem megyek is.

Daniel elhagyta a szobát. Chantal felállt a sarokból és a fürdőszobába ment. Jaqueline leült az ágyra, egy újságot vett a kezébe.

Estefania készülődött a bulira, egy kék miniszoknyát és hozzá egy arany színű csillogó topot, a parfümös üveget is magára öntötte. Mikor kiment, összefutott Daniellel, aki alaposan megbámulta, ezért Estefania flegmán odaszólt.

Estefania: Mit bámulsz? Tudom, hogy szép vagyok!

Daniel: Téged egyáltalán nem érdekel a dolog?

Estefania: Most, hogy tudom, hogy a testvérem vagy, mégjobban undorodom tőled! Mindannyian nevetségesek vagytok!

Daniel: Miért lennék nevetséges?

Estefania: Nekem van családom, de azok nem ti vagytok! Jaqueline egy ócska nő, nem kellettek neki a gyerekei, elpasszolta őket és eltitkolta mindenki elől. Chantal a kis nyafogós senki, meg sem tudja magát védeni, ha valami történik vele, nem néz szembe a problémával, hanem elszalad sírni. Te pedig egy szélhámos vagy! Ez a véleményem rólatok!

El is ment.

Chantal már 10 perce bent volt a fürdőszobában.

Jaqueline: Mikor jösz ki, kicsim?

Választ nem kapott, hiába kopogott folyamatosan, ezért benyitott. Chantal a fürdőkád elé kuporodva sírt.

Jaqueline: Miért sírsz ennyit, kislányom?

Chantal: Állandóan hazudsz nekem! Még hány gyereked van?

Jaqueline: Három.

Chantal: Persze! Majd csak felbukkan a következő! Danielnek ki az apja?

Jaqueline: Federik.

Chantal: Tud róla? Mert Estefaniáról nem tudott.

Jaqueline: Danielről tud, csak nem tudja, hogy az övé, azt hiszi, hogy a másiké. Nem mertem neki elmondani.

Chantal: De miért? Neki is folyton hazudozol!

Jaqueline: Mert neki volt már valakije, inkább nem mondtam el.

Chantal: Nem nagyon hiszek már neked!

Jaqueline: Sajnálom!

Chantal: Menjél ki! Egyedül akarok lenni!

Jaqueline kiment, ezért Chantal kijött a fürdőszobából. Már abbahagyta a sírást, leült az ágyra és újságot olvasott.

Estefania elment egy buliba Olekszandrval. Ott volt Alekszandr, Mjöllby, Viki és Johanna is.

Olekszandr: Gyere! Bemutatlak a haverjaimnak!

Odamentek Mjöllbyékhez.

Olekszandr: Ő a csajom!

Alekszandr ledöbbent, erre nem számított, de a többiek sem.

Alekszandr: Te ezzel a lotyóval jársz?

Estefania nem hagyta magát.

Estefania: Ki a lotyó? Mondjad mégegyszer?

Alekszandr: Te! Ki más lenne, te mexikói!

Estefania: Ne ide figyelj Alekszandr Mosztovoj! Nem tudod kivel beszélsz! Én nem a sírós Chantal vagyok, hanem Estefania. Unom már, hogy mindig azt hiszik, hogy az a kis senki vagyok, amiért egyformák vagyunk, de ezen változtatni fogok, máshogy fogok kinézni, mint őt!

Alekszandr: Olekszandr az öcsém és nem fogom hagyni, hogy ócska ringyókkal járjon!

Estefania: Válogatsd meg a szavaidat! Te nem ismersz engem! Elárulom neked, hogy életemben csak egy férfival feküdtem le, akibe szerelmes voltam, azt is tudnod kell, hogy Chantal nagyon kis érzékeny és úgy ismertem meg, hogy őt sem lehet olyan könnyen ágyba csalni. Csak olyanoknak adja oda magát, akiket szeret, csak sajnos a szerelem nem megy neki, mindig becsapják szegényt. Ha továbbra is sértegetni akarsz minket, akkor hozzám gyere és ne Chantalhoz! Én ellátom a bajod, ő nem! Róla le lehet szállni és jobban jársz, ha engem is békén hagysz! Megértetted? Chantal nem a szívem csücske, de megfogom védeni az ilyen férgektől!

Mjöllby: Ezt aztán jól megmondtad.

Estefania: Te is sértegettél a klubban és Chantalt is, tehát te sem vagy ennél jobb! Inkább bulizzunk és ne veszekedjünk!

Alekszandr: Ezzel a ribanccal nem bulizom!

Estefani begurult, felpofozta Alekszandrt.

Estefania: Engem ne merészelj leribancozni mégegyszer!

Alekszandr erősen szorította Estefania karját, ahogy a fagyizóban Chantaét.

Estefania: Engedj el!

Alekszandr: És ha nem?

Estefania: Ti meg mit bámultok? Ahelyett, hogy segítenétek!

Mérgesen kiabált a többiekre, akik csak álltak és néztek. Otthon Lucia rosszat álmodott, hogy az ablakában fekete alakok jelennek meg. Mikor felébredt, átszaladt Chantalhoz, vitte a párnáját és a takaróját.

Lucia: Félek!

Chantal: Mi a baj, kicsim?

Lucia: Árnyékok voltak az ablakomban!

Chantal: Rosszat álmodtál!

Másnap Estefania elment a fodrászhoz, lilára festette a haját és rövidebbre vágatta, hogy ne tévesszék össze Chantallal.

Eltelt 2 hét, Chantal kezdte elfogadni, hogy Daniel a testvére. Egyik nap sétálgatott egymagában a parkban, ahol annak idején Daniellel töltötte el az időt. Leült egy padra és a szép emlékeket felidézte. Egyszercsak valaki hátulról lefogta és letakarta a szemét, hogy ne lássa ki ő.

Chantal: Ki az?

Az alak nem válaszolt, hátulról megkötözte Chantal kezeit és újságpapírt nyomott a szájába, hogy ne tudjon kiabálni.

20. rész Csalódások

2011 február 21, hétfő

                                      20. rész

                                    Csalódások

 

Chantal mégis bemegy a klubba, meglátja Estefaniat piros miniruhában csókolózni Alvaroval. Ki is akadt.

Chantal: Tehát ő tette! Ezt nem hiszem el!

Mielőtt észrevette volna valaki, lelépett. Mikor hazaért, elkezdett sírni

Chantal: Nem hiszem el, hogy ilyenre képes. Daniellel is lefeküdt, biztosan ő vérzett! Mert én biztos nem! Najó, visszamegyek, legalább tudni fogják, hogy ő csinálta ezt.

Visszament, Estefania ott volt még, jól érezte magát Fernando Joséval, Alvaroval és Valerijjel.

Chantal: Estefania!

Mind a 3 férfi hátranézett, meg voltak döbbenve.

Estefania: Azt mondtad nem jösz be!

Chantal: Máshogy alakult, de erre nem számítottam!

Estefania: Én sem, hogy itt megjelensz!

Alvaro: Mi folyik itt?

Fernando Jose: Marha jó vicc!

Chantal: Ez nem vicc! Nem tudtam semmiről, ez meg bejön helyettem!

Valerij: Ezért nem értettem!

Chantal: Estefania, menj haza!

Estefania: Majd elmondom miért csináltam!

Estefania elment, ekkor Chantal sírásban tört ki. Valerij átölelte.

Fernando Jose: Ez mi volt?

Alvaro: Nem tudtam, hogy van ikertestvére.

Fernando Jose: Én sem!

Estefania nem ment el. A többiek is látták és Chantalt is.

Viki: Teljesen egyformák!

Johanna: Soha sem mondta!

Alekszandr: Mindkettő szajha, direkt csinálták!

Mjöllby: Nálam csak az egyik tag, aki Chantal névre hallgat és nem a piros ruhás az.

Chantal még mindig sírt.

Chantal: Nem hiszem el, hogy a hátam mögött ilyeneket csinált, még a barátommal is lefeküdt, mert őt becsapta és azt hitte én vagyok!

Odajöttek a többiek is, Estefania meg átment Danielhez. Nem volt otthon, de Livia beengedte.

Alekszandr: Hülye kis mexikói kurva! Mindketten!

Valerij: Fogd be, csak a másik volt az, Chantal nem az!

Mjöllby: Ez felháborító!

Chantal: Én nem tudtam róla, a hátam mögött csinálta!

Valerij: A barátját is elcsábította a nevében.

Alekszandr: Te hiszel neki?

Valerij: Igen!

Chantal nem hagyta abba a sírást, egyre hangosabban bömbölt. Alekszandrt már idegesítette.

Alekszandr: Fogd be a pofád, te mexikói!

Valerij: Te fogd be, Alekszandr!

Alvaro: Tényleg fogd be, mert leverlek!

Alekszandr: Hülye állatok, ilyen szeretőt tartotok? Idióták!

Chantal: Nem vagyok senkinek a szeretője! Azt hiszel, amit akarsz, csak fogd be a szád!

Alekszandr: Velem nem beszélhetsz így, te szajha!

Olyan ideges volt már, hogy adott neki 3 erős pofont, majd lelökte a földre és az arcát a földbe nyomta. Chantal ottmaradt és csak sírt.

Mjöllby: Itt nem fordulhat ilyen elő! Mi az, hogy megvered?

Alekszandr: Felidegesít! Hülye mexikói kurva!

Johanna: Gyere Alekszandr, meghallgatom veled a klaunananát!

Ez már tetszett neki, ez volt a kedvenc száma, amitől a többiek falra másztak.

Valerij hazavitte Chantalt.

Chantal: Én nem jövök soha többé ide!

Valerij: Ez az Alekszandr nem normális, majd beszélek vele! Szia édes!

Elment. Chantal bement a szobájába sírni. Este Daniel hazaért, Estefania ott várta az ágyban.

Estefania: Szia drágám!

Danielnek csörgött a telefonja, Chantal volt, ezt most nem értette.

Daniel: Estefania vagy?

Chantal: Nem! Chantal vagyok, drágám!

Daniel: De Chantal itt van nálam!

Chantal: Estefania van nálad! Megyek is!

10 perc múlva jött is. Chantal rátámadott Estefaniara, rendesen megtépte, Daniel szedte le róla.

Estefania: Utállak, te kis hülye! Utáltam, hogy Daniel folyton csak utánad megy, ezért eljátszottam a szerepedet itt és a klubban is. Azt akartam, hogy a klubban azt higyjék, hogy egy szeszélyes ribanc vagy!

Chantal: Mostmár tudják, hogy te vagy! Magadat járattad le! Nagyot csalódtam benned!

Daniel: Miért csináltad?

Estefania: Mert szeretlek!

Daniel: Én meg gyűlöllek! Takarodj a házamból!

Estefania megakarta csókolni Danielt, de ő ellökte magától.

Daniel: Látni sem akarlak!

Estefania: Simán elhiszi mindenki, hogy én vagyok Chantal, ha azt mondom.

Daniel: A viselkedésedről rögtön rájönnek!

Chantal: Elhiszik, ha megmutatod a szeplőidet!

Estefania: Majd rajzolok! Na császtok!

Hazament. Chantal tovább sírt.

Daniel: Jólvan! Ne sírj! Csak téged szeretlek!

Chantal: Mindenkiben csalódok.

Daniel: Bennem nem fogsz.

Másnap reggel valaki csöngetett. Estefania nyitott ajtót, és az anyja volt ott. Estefania már szép ruhákat hordott, már nem nézett ki olyamn ósdin. Mikor anyukája meglátta azt hitte, hogy Chantal.

Jaqueline: Meglepetés!

Át akarta ölelni, de Estefania ellökte magától, majd elment.

Jaqueline: Mi ütött ebbe a lányba?

Ott volt Broki is, ő még nem tudott semmiről.

Broki: Nem tudom, mostanában furcsán viselkedik.

Oda szaladt Lucia a nagyihoz.

Jaqueline: Szia Lucia! De nagyot nőttél!

Lucia: Már másodikos vagyok.

Odajött Chantal is.

Jaqueline: De te az előbb elmentél! Át akartalak ölelni és ellöktél magadtól, aztán elhúztál!

Chantal: Én biztos nem, biztosan Estefania volt. Ha tudnád mit csinált velem!

Jaqueline: Mit csinált?

Chantal: Bement helyettem a klubba, mindenki azt hitte én vagyok és olyan dolgokat csinált, amiket én nem tennék. Amikor bementem, akkor meg lekurváztak. A másik meg az, hogy elhitette Daniellel, hogy én vagyok és lefeküdt vele.

Ismét sírt, főleg ha erre gondolt.

Jaqueline: Ki az a Daniel?

Chantal: Ő a barátom! Azt mondta azért csinálta, mert ő is szerelmes lett belé és idegesítette, hogy Daniel inkább engem akar.

Broki: Ezt nem gondoltam volna róla!

Chantal: Én sem! Csalódtam benne!

Chantal elvonult a szobájába, egyedül akart lenni. Estefania visszajött.

Jaqueline: Mit tettél szegény Chantallal?

Estefania: Csak felidegesít! Nem hiszem el, hogy Daniel ót szereti és engem csak barátnak tart.

Jaqueline: Ez nem ok arra, hogy ezt tedd vele!

Estefania: Mindenért sírt, már untam!

Jaqueline: Nem akarsz bocsánatot kérni tőle?

Estefania: Talán! De neked soha nem bocsátok meg!

Este Jaqueline bement Chantalhoz, aki szomorkodott továbbra is. Az ágyon feküdt és az egyik díszpárnát magához ölelte.

Jaqueline: Jobban vagy már?

Chantal: Képzeld el, Alvaro nem halt meg, most derült csak ki, mikor belépett a klubba. Azt mondta 1 évbe telt mire felépült és közben beleszeretett másba, akit feleségül vett. Aztán most azt állítja, hogy engem szeret és a feleségét már nem, azt akarja folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Jaqueline: Mit mondtál neki?

Közben leült az ágy szélére és megfogta Chantal kezét.

Chantal: Azt, hogy nem!

Jaqueline: De miért? Olyan rendes ember volt!

Chantal: Egy ilyen hazugnak? Nem is szeretem már, Danielt szeretem.

Jaqueline: Nem tudnál neki megbocsátani?

Chantal: Nem, mert 3 évig vissza se jött hozzám, csak véletlenül találkoztunk.

Valerij kikereste a klub könyvből Chantal címét és telefonszámát, kiírta és amikor hazaért, tárcsázta is a számot. Broki vette fel.

Valerij: Jó napot! Valerij vagyok, az egyik klubtag és Chantalt keresem. Én az egyik barátja vagyok.

Broki: Szólok neki Tartsa addig!

Bekopogott.

Chantal: Gyere be!

Broki: Az egyik barátod telefonon keres a klubból.

Chantal ment a telefonhoz és beleszólt.

Valerij: Tudnánk ma találkozni?

Chantal: Miért? Én már nem megyek vissza abba a klubba! Nem akarom, hogy megalázzanak!

Valerij: Tudod, hogy rám számíthatsz! Én a barátod vagyok. Mikor tudunk találkozni?

Chantal: Holnap jó lesz?

Valerij: Délelőtt jó lesz? Nem megyek be akkor a klubba.

Chantal: Rendben!

Másnap délelőtt találkoztak is egy cukrászdánál.

Valerij: Ha már itt vagyunk, meghívlak egy fagyira!

Chantal: Oké!

Egész véletlenül Alekszandr sem ment be a klubba, épp fagyizni készült, de pont meglátta Valerijt és Chantalt. Ezért odament az asztalukhoz.

Alekszandr: Sziasztok!

Valerij: Hello!

Chantal nem köszönt, Alekszandr ezt bunkóságnak tartotta.

Alekszandr: Köszönni azért illik, te kis mexikói!

Chantal: Milyen Alekszandr is vagy te?

Alekszandr: Hány férfival voltál az elmúlt 2 napban?

Valerij: Fejezzétek már be! Chantal nem egy ribanc, tehát ezt a kérdést fel sem kellett volna tenned!

Chantal: Alekszandr Moszkva vagy?

Alekszandr: Mosztovoj, te agybeteg!

Chantal: Az hasonlit a Moszkvához.

Alekszandr: Fogd be, te mexikói!

Chantal: Te Moszkva!

Alekszandr erre ideges lett.

Alekszandr Mit moszkvázol te?

Chantal: Neked szabad?

Alekszandr: Én nem moszkvázok, te mexikói kurva!

Chantal: Te meg itt kurvázol és mexikóizol!

Alekszandr: Hát nem mexikói vagy?

Chantal: De!

Alekszandr: Akkor meg?

Lökött egyet rajta, majd elkezdte szorítani a kaját

Chantal: Engedj már el te moszkvás Alekszandr!

Alekszandr: Mi az, hogy moszkvás?

Erősebben szorította, Chantalnak fájt.

Valerij: Engedd el, ha nem akarsz verekedni velem!

Alekszandr: Betojtam tőled, Valerij!

Chantal belenyomta Alekszandr arcába a fagyit, így elengedte, el akart szaladni, de Alekszandr lefogta. Valerij közbeavatkozott, Alekszandr ellökte onnan a Valerijt és Chantalt odalökte az egyik asztalra, ahol mások ültek izomból. Chantal a földön kötött ki és erősen beverte a fejét az asztalba. Valerij megakarta akadályozni ezt, de mire odaért már megtörtént. Chantal sírt.

-Mit képzel maga?

Alekszandr: Felidegesített ez a kis szajha!

-Akkor ne foglalkozzon vele!

Addig Chantal hazaszaladt sírva, Daniel ott várt rá.

Daniel: Megint bántottak abban az átkozott klubban?

Chantal: Nem ott voltam, hanem Valerijjel bementünk fagyizni, odajött hozzánk a moszkvás Alekszandr, aki folyton lekurvázott. Elkezdte szorítani a karomat erősen, nem akart elengedni, ezért én belenyomtam a fagyit az arcába, hogy elengedjen. El akartam szaladni, de ő lefogott és odalökött egy asztalhoz, leestem a földre, közben bevágtam a fejemet az asztalba.

Daniel: Ezt az Alekszandrt elintézem!

Chantal: Hagyjad! Csak mégjobban bántani fog.

Daniel: Nem mer majd bántani, ha megleckéztetem!

Chantal hirtelen témát váltott.

Chantal: Te ismered az anyukádat?

Daniel: 4 éves koromban eldobott magától.

Chantal: Hogy hívják?

Daniel: Nem fontos, de még nem tudom, hogy te milyen Chantal vagy, csak annyit, hogy Chantal.

Chantal: Chantal Andere.

Daniel: Érdekes! Az én anyám neve Jaqueline Andere.

Chantal ledöbbent

Chantal: De hát az én anyámnak is ez a neve!

Most Daniel döbbent le.

19. rész Kavarások

2011 február 20, vasárnap

                                 19. rész

                                Kavarások

 

Chantal meglátja Alvarot a klubban, össze is futnak.

Alvaro: Micsoda kellemes meglepetés!

Chantal szóhoz sem jutott, azt hitte szellemet lát.

Alvaro: Mi az?

Chantal: Te meghaltál, amikor a repülőbaleseted volt!

Alvaro: Annak mind 3 éve, látod, hogy nem haltam meg.

Chantal: Igen, látom!

Elkezdett sírni, majd hazaszaladt. Alekszandrnak egyáltalán nem tetszett, hogy nem tartja be a klub szabályait

Alekszandr: Mi az, hogy csak úgy elmegy? Be kell tartani a szabályokat! 1 évig be se tolta a képét!

Mjöllby is unta már.

Mjöllby: Aki nem tartja be a szabályokat, azt kirúgom! Holnap beszélek vele!

Otthon Estefania és Daniel beszélgettek, amikor Chantal sírva ért haza és a szobájába rohant.

Daniel: Már megint mi baja van?

Estefania: Tudod, hogy mindig ezt csinálja!

Daniel: Megnézem mi van vele!

Készült volna menni.

Estefania: Hagyjad! Ilyenkor nem akar látni senkit.

De Daniel akkor is felment hozzá. Estefania már unta, hogy Daniel csak barátként tekint rá és mindig Chantal után szaladgál. Elhatározta, hogy elhódítja és nem érdekli a fogadás, amit Paulinával tett. Estefania odament Chantal szobája elé, hogy hallgatózzon.

Daniel: Mi a baj? Miért sírsz?

Chantal: Miért foglalkozol egy ilyen kis síros senkivel, mint amilyen én vagyok?

Daniel: Te nem egy senki vagy! Tudd meg, hogy nagyon szeretlek! Elmondod miért sírsz?

Chantal: Mert becsaptak!

Daniel közelebb ment hozzá, hogy megcsókolhassa, Chantal most hagyta magát. Estefania egy kicsit benyitott, ideges lett, amint meglátta, hogy csókolóznak.

Estefania: Agyamra megy ez a kis hülye Chantal! Elmegyek a nyelves klubba!

Ekkor eszébe jutott egy remek ötlet. Elment egy ruha boltba, ribancos ruhákat vett. Otthon felvette őket, kibontotta a haját és levette az ósdi szemüveget. Iszonyatosan kifestette magát, egy rózsaszín extra mini szoknyát vett fel, hozzá egy fekete csipkés topot és aranyszínű tűsarkút. Kilopózott a házból, hogy ne vegye észre senki, de Broki meglátta, azt hitte, hogy Chantal.

Broki: Hová indulsz?

Estefania: Megyek a nyelves klubba.

Broki nem értette miért öltözött fel így.

Broki: Hogy hogy ilyen ruhákat vettél fel?

Estefania: Nem szeretem, hogy ilyen jó kislánynak néznek. Már nem leszek az az érzékeny síros. Na szia!

Elment, Broki le volt döbbenve. Estefania kereste a nyelves klubot, mikor megtalálta, magabiztosan besétált, majd hangosan nevetve köszönt.

Estefania: Sziasztok! Megjöttem!

Mindenki csodálkozva nézett rá, mert Chantal soha sem viselkedett így és nem öltözött így sem fel.

Johanna: Mi lett veled?

Estefania: Nem leszek már az az érzelgős hülye!

Alekszandr fel volt háborodva.

Alekszandr: Mit képzelsz, hogy felrúgod a szabályt? Reggel még sírva mentél el!

Estefania: Számomra nincsenek szabályok! Igaz, hogy reggel sírva mentem el, de közben elgondolkoztam és nem fogom hagyni, hogy egyesek sárba tapossanak!

Mjöllby: Beszélnem kell veled! Gyere a klub szobába!

Elvonultak a klubszobába.

Mjöllby: 1 évig nem toltad be ide a képed, fogod magad és elmész! Mit jelentsen ez? Ha mégegyszer előfordul, búcsúzhatsz a klubtól!

Estefania: Többé nem fordul elő!

Mjöllby: Mehetsz!

Estefania: Vajon melyik lehet az a férfi, aki rajong Chantalért és aki el akarta vinni a bálba?

Ekkor odament hozzá Fernando Jose.

Fernando Jose: De megváltoztál!

Estefania: Engem már senki nem csaphat be!

Fernando Jose az érzékeny Chantalt szerette.

Fernando Jose: Ki csapott be, drágám?

Estefania: Ne kérdezősködj!

Fernando Jose: Miért bújtál el a bál napján?

Estefania: Mert más férfival voltam és nem tartozom senkinek beszámolóval!

Fernando Jose szexinek tartotta, közelebb ment és lesmárolta, amit Estefania viszonzott is. A férfi bevitte az egyik klub szobába, mert szeretkezni akart, ezt Estefania visszautasította, mert Danielnek akarta akarta odaadni a szüzességét.

Estefania: Én nem egy ócska nő vagyok, aki bárki ágyába bemászik!

Fernando Jose: Azt tudom!

Miközben Estefania szórakozott a klubban, addig Chantal és Daniel szeretkeztek.

Daniel: Szeretlek!

Chantal továbbra is szomorú volt, kezdett beleszeretni Danielbe. Már délután 4 óra volt és Chantal nem ment Luciáért.

Chantal: Lucia! Nem mentem érte!

Daniel: Szólok Estefanianak, hogy menje el érte! Maradj itt!

Daniel felkapta az alsóját és a farmerját és félmeztelen ment ki a szobából. Estefania nem volt sehol.

Daniel: Estefania elment.

Chantal: Jólvan, akkor megyek én!

Gyorsan felöltözött és indult is. Daniel sajnálta, mert még szívesen simogatta volna még. Inkább hazament és elmesélte Kittynek és Liviának.

Livia: Na ez jó! Végre!

Daniel: Elárulok egy titkot! Ez már a második alkalom volt.

Estefania hazajött a klubból, gyorsan a szobájába rohant. Visszavette az ósdi cuccait.

Estefania: Már csak Danielt kéne elcsábítanom!

Este vacsoránál:

Estefania: Mit csináltál délután Daniellel? Az igazat mondd!

Chantal: Lefeküdtünk, azt hiszem belé szerettem!

Estefania ideges lett, de nem mutatta ki.

Estefania: Holnap mész a klubba?

Chantal: Kéne mennem!

Estefania: Mész vagy nem?

Chantal: Majd reggel eldöntöm!

Estefaniat már idegesítette.

Eljött a reggel, Chantal elvitte Luciát az iskolába, aztán hazament.

Estefania: Nem mész a klubba?

Chantal: Megyek, de előb reggelizek, különben is 9-kor nyit. Délután Daniellel leszek.

Estefania: Oké!

Chantal megreggelizett és indult is a klubba. Estefania gyorsan felvette a ribancos ruháit, 1 kiló sminket kent magára és átment Danielhez. Kitty nyitott ajtót.

Kitty: Daniel pont most akart átmenni hozzád!

Daniel: Szia, drágám!

Szájon puszilta, Estefania örült neki.

Estefania: Olyan jó volt tegnap!

Daniel: Meg akarod ismételni?

Estefania: Igen.

Daniel: Akkor irány a szoba.

Estefania félt, hisz ez lesz neki az első, ezért remegett.

Daniel: Csak nem félsz?

Estefania: Dehogyis!

Chantal amikor beért a klubba, mindenki furán nézett rá.

Chantal: Miért néztek így?

Alekszandr: Tegnap itt ringyóskodtál! Pl felhúztad a miniszoknyádat a férfiaknak, hogy lássák a tangádat!

Chantal nem értette, ő nem csinált ilyet.

Chantal: Miről beszélsz? Én reggel sírva fakadtam és nem is jöttem vissza. Nem volt rajtam miniszoknya.

Johanna: Mit játszod a hülyét? Fernando Joséval és Alvaroval is csókolóztál!

Chantal: Nem csókolnám meg azt a hazug Alvarot!

Alekszandr: Ez meghülyült!

Otthagyták, Chantal elsírta magát. A kezével takarta el az arcát, Valerij odament hozzá.

Valerij: Szerintem nagyon különleges lány vagy!

Chantal: Mit foglalkozol velem? Egy hülye ribanc vagyok!

Valerij: Nem vagy!

Arra gondolt, hogy talán Estefania volt, de inkább kiverte a fejéből, mert nem tudott róla ilyet elképzelni.

Chantal: Mutogattam a bugyimat! Szóba állsz egy ilyen ócska nővel?

Valerij: Szóba állok veled, egyáltalán nem vagy ócska. Lehet, hogy egy kicsit elszórakoztál, de nem bújtál innen senkivel ágyba.

Közben a többiek kibeszélték.

Viki: Most megjátsza magát, pedig azt mondta többé nem lesz az a kis érzelgős.

Johanna: Nem sikerült betartania! Ekkora hülyét!

Alekszandr: Egy szabályt megszegő szajha!

Viki: Az!

Fernando Jose: Csalódtam benne!

Alvaro: Nem ilyen volt, ha nincs az a baleset, akkor már a feleségem lenne.

Senki sem foglalkozott vele, csak a Valerij. Ő horoszkóp mániás volt, ezért szólt csak hozzá, mert vízöntő a horoszkópja, ahogy neki.

Daniel és Estefania szeretkeztek. Estefania vérzett, hisz mosz veszíti el a szüzességét, ezt csak a végén veszik észre.

Daniel: Te vérzel!

Estefania ledöbbent, erre nem számított.

Daniel: Mi az oka ennek?

Estefania már rájött mitől van ez, de nem mondhatta, mivel Daniel azt hitte ő Chantal. Gyorsan kitalált valamit.

Estefania: Azt hiszem megjött!

Gyorsan beszaladt a fürdőszobába. Daniel hitt neki.

Fernando Jose úgy érezte mésis szereti Chantalt, mert most a síros énje volt. Azonban arra gondolt, hogy csak játszadozik, inkább nem közeledett felé. Alvaro viszont beszélni akart vele.

Alvaro: Folytathatnánk ott, ahol abba hagytuk!

Chantal: Azt hiszed olyan könnyen megy?

Alvaro: Feleségül vettem valakit, de őt már nem szeretem.

Chantal: Ha életben maradtál miért nem jöttél el értem? Hagytad, hogy abban a hitben éljek, hogy meghaltál.

Alvaro: 1 évbe telt, mire felépültem, addigra beleszerettem másba! Sajnálom! Most viszont folytathatnánk!

Chantal: Én mást szeretek!

Alvaro: Én viszont téged!

Odajött Valerij, tetszett neki Chantal.

Valerij: Hello!

Chantal: Szia!

Alvaro: Ezzel jóban vagy?

Chantal: Igen, mert mikor mindenki lekurvázott, ő vigasztalt meg.

Alvaro féltékeny lett, de inkább nem szólt semmit.

Alvaro: Ó tényleg?

Chantal: Igen. Te meg becsaptál!

Elment Valerijjel.

Alvaro: Pukkanjon meg! Fenébe, hogy otthagytam!

A következő napokban Chantal nem ment be a klubba, mert Daniellel volt. Estefania ment be, vett több szexi ruhát. Másnap Chantal és Daniel a parkban sétálgattak, Chantalnak rossz kedve volt és hisztizett. Daniel nem értette mi baja van.

Daniel: Elmondanád, hogy mi a szar bajod van?

Chantal: Semmi!

Daniel ideges volt és kiabálni kezdett.

Daniel: Jaj, tudhatnám, hogy minden nő ilyen, ha menstruálnak!

Chantal nem értette miért mondja ezt, nem volt meg neki.

Chantal: Ezt meg honnan veszed? Nem ez a bajom, te igen hülye, mert meg sincs!

Daniel: Tegnap, mikor szexeltünk te elkezdtél vérezni és azt mondtad megjött.

Chantal nem értette, ő nem vérzett.

Chantal: Te hülye, én nem véreztem! Álmodtál!

Daniel: Saját szememmel láttam!

Chantal: Elvágtad magad, de nem is láttam vért.

Daniel: Te véreztél!

Chantal: Hazudsz!

Sírva szaladt el. 3 nap múlva már nem beszéltek róla, de nem tudták mi a franc történt. Chantal azt hitte Daniel álmodta, Daniel meg azt hitte, hogy Chantalnak kihagy az emlékezete. Egyik reggel Estefania megy a klubba. Később Danielnek el kell mennie, ezért Chantal úgy döntött benéz a klubba. Ekkor meglepetésben volt része, látta, hogy Estefania Alvaroval csókolózik piros miniruhában. Ki is akadt.

Chantal: Ezt nem hiszem el! Ő csinálta akkor!

18. rész Egy furcsa szerelem

2011 február 19, szombat

                                18. rész

                         Egy furcsa szerelem

 

Daniel és Estefania csókolóztak, Chantal pont akkor ért haza.

Chantal: Mit csináltok?

Mindketten Chantalra néztek, ő meg felismerte Danielt, akivel beszélt előző nap este az erkélyen.

Chantal: Te ezzel a tökfejjel csókolózol?

Estefania: Ő nem tökfej! Őt is kidobta az anyukája és ezért közel kerültünk egymáshoz.

Chantal: Sok mindenkit eldobtak!

Daniel: Megmutatom neked, hogy ki vagyok!

Közelebb ment Chantalhoz.

Chantal: Mit akarsz?

Daniel: Velem nem beszélhetsz akárhogy!

Ingerült volt, Chantal megijedt tőle.

Chantal: Hagyjál már minket békén! Takarodj el!

Estefania közbeavatkozott.

Estefania: Jaj Daniel! Ne szekáld már!

Daniel: Ő provokál!

Chantal: Hozzád sem szóltam! Békén lehet hagyni!

Daniel: Jólvan már, nyugi!

Chantal felment a szobájába és unatkozott. Aztán sétálni ment, reménykedett, hátha látja Fernando Josét. Helyette rábukkant a nyelves klubra. Benézett, hátha elűzi az unalmát.

Chantal: Jó napot!

Mjöllby: Jó napot! Miben segíthetek?

Chantal: Ez egy klub?

Mjöllby: Igen, itt egésznap társaságban vagy.

Chantal: Bárki csatlakozhat?

Mjöllby: Persze! Kell csinálnod egy nyelves könyvet, amit másnap reggel 8-ra be kell hozni, onnantól leszel tag.

Chantal elment a boltba megvenni az alapanyagokat a nyelves könyvhöz, itt megpillantotta Fernando Josét. Ekkor hirtelen nyugtalan lett, nem tudta mi történik vele.

Chantal: Istenem! De cuki!

Közelebb ment, közben bámulta. Fernando Josénak is feltűnt.

Fernando Jose: Te nagyon szép vagy!

Chantal zavarba jött és elpirult, ezért elszaladt, Fernando Jose utána ment.

Fernando Jose: Ne félj tőlem!

Megfogta a kezét, Chantal menekülni akart, de a férfi lefogta, hogy ne menjen el.

Chantal: Mit akarsz?

Fernando Jose: Oda vagy értem? Ugye? Előttem nem titkolod! Nagyon látszik rajtad, hogy tetszem neked.

Chantal: De én nem akarok semmit!

Félt a csalódástól, már kétszer is megesett vele. Elkezdett sírni, Fernando Jose nem értette.

Fernando Jose: Megbántottalak?

Chantal: Nem! Engedj el!

Elengedte, ekkor Chantal elszaladt. Sírva ért haza. Estefania és Daniel ott voltak a nappaliban, nem értették mi van Chantalal.

Daniel: Ezzel meg mi van?

Estefania: Nem tudom, ő érzékenyebb, mint én.

Danielt jobban érdekelte Chantal, mint Estefania. Nem a külső miatt, hanem amúgy is.

Daniel: Miért?

Estefania: Azt nem tudom. Pl a szerelemben is szerencsétlen.

Daniel: Na és te?

Estefania erről a kérdéstől zavarba jött, nem volt még senkije soha és kínosnak érezte ezt, ezért inkább utált róla beszélni.

Estefania: Ezt hagyjuk inkább!

Később Chantal kijött a nappaliba kisírt szemekkel.

Chantal: Elmennél Luciaért az iskolába? Én most nem vagyok olyan állapotban, hogy kimozduljak.

Estefania ment, Daniel nem ment utána, pedig Chantal arra várt, hogy ő is menjen.

Chantal: Te nem mész?

Daniel: Nem, mert érdekelsz! Teljesen felkeltetted az érdeklődésemet!

Chantal: Nem inkább Estefania?

Daniel: Nem! Te sokkal érdekesebb vagy! Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam veled tegnap!

Chantal: Nem felejtek, de nem haragszom!

Daniel: Ennyire a szívedre vetted?

Chantal: Igen!

Daniel közelebb lépett Chantalhoz, hogy megcsókolhassa, de Chantal nem engedte.

Chantal: Mit képzelsz?

Daniel: Ne haragudj!

Chantal: Azt hiszed olyan könnyen megy?

Daniel: Nem!

Chantal: Menj inkább haza!

Daniel: Rendben, de nem mondok le rólad, mert nagyon érdekelsz!

Hazament.

Livia: Csak, hogy hazajöttél, egésznap odaát voltál!

Daniel: Nem te akartad, hogy feleségül vegyem az egyiket?

Livia: Dehogynem, jól teszed, hogy társalogsz velük. Melyiket választottad?

Daniel: Chantalt. Ő nagyon érdekes! Estefania csak barát.

Livia: Melyik az a Chantal?

Daniel: Szerinted? Egyértelmű, hogy a szebbik és még különlegesebb is, mint a másik.

Chantalt nem érdekelte Daniel, de Estefania kezdett beleszeretni. Chantal bement a szobájába, a szokásos füzetébe írt Fernando Joséról és áradozott felőle.

Mikor Estefania hazahozta Luciát, a kislány első útja Chantal szobája volt.

Lucia: Szia, anya!

Chantal: Szia kicsikém! Milyen volt az iskola?

Lucia: Kaptam egy piros pontot!

Chantal: Na, ennek örülök!

Lucia egy kis aranyos puszit nyomott Chantal arcára.

Lucia: Nem adsz puszit?

Chantal: Dehogynem!

Ő is adott Luciának.

Egy gyerek csapat csöngetett be, hogy kihívják őt játszani. Broki nyitott ajtót.

-Csókolom! Lucia itthon van?

Broki: Sziasztok gyerekek! Szólok neki.

Lucia nem volt a szobájában, ezért Chantal szobájába kopogott be.

Chantal: Nyitva van!

Broki: Lucia! A barátaid várnak rád.

Chantal: Menj játszani!

Rohant is.

Broki: 6-ra itthon legyél!

Lucia: Rendben!

A gyerekek a játszótérre mentek, az egyik gyerekkel összebarátkozott. Anni-Frid unokájával, akir szintán Synninek hívtak a dédiről elnevezve. Osztálytársak voltak.

Synni: Neked van kistestvéred?

Lucia: Nincs, ezért sokszor unatkozom. Neked?

Synni: Nekem van, most 2 éves, olyan aranyos. Miért nem mondod meg anyukádnak, hogy szüljön neked egy kistesót?

Lucia: Igazad van! Mostmár mondani fogom!

Este hazajött, egyből Chantalhoz ment.

Lucia: Kérhetek tőled valamit, anya?

Chantal: Persze, kicsim!

Lucia: Szűlsz nekem egy kistesót?

Chantal erre a kérdésre nem számított.

Chantal: Nem tudok sajnos!

Lucia: De miért?

Chantal: Apuka nélkül nem születik gyerek.

Lucia: Nekem sincs apukám, mégis megszülettem.

Chantal: Neked is volt apukád, csak elhagyott engem.

Lucia: Tényleg? Keressek egy apukát, hogy szülessen kistesóm?

Chantal: Nem kell, nem tudok szűlni kistesót neked, sajnos!

Lucia szomorú lett, de közben azt tervezte, hogy apukát keres neki.

Másnap az iskolában az egyik gyerek apukájához odament.

Lucia: Leszel a kistesóm apukája?

Az ember csak nézett.

-Tessék?

Lucia: Anyukám azt mondta, hogy csak akkor lehet kistesóm, ha van mellette egy apuka. És én szeretnék egy kistesót.

Az ember csak nevetni tudott, az egyik felsős gyerek meghallotta.

-Majd én csinálok anyádnak egy gyereket!

Lucia: Tényleg? Akkor iskola után találkozzunk és elviszlek anyukámhoz.

A felsősök kinevették Luciát, ezért ő sírni kezdett.

Synni: Miért sírsz, Lucia?

Lucia: Kinevettek, mert kistesót szerettem volna!

Synni: Anyukád nem akar szűlni?

Lucia: Azt mondta apuka nélkül nem lehet, ezért én keresni akartam egy apukát a kistesómnak.

Synni: Azt csak akkor lehet, ha szerelmesek lesznek egymásba. Ezt nem tudtad?

Lucia: Egyszer úgy is szerelmesek lesznek.

Synni: Igazad van!

Chantal elment a nyelves klubba, vitte a nyelves könyvet. Mjöllby átnézte, majd felvette az adatait, beregisztrálta a klub tagok közé.

Mjöllby: Mától fogva tag vagy! Ott a bejárat.

Chantal bement, egy csomó ismeretlen sétálgatott az udvarban, csak nézelődött, miközben sétált és egyszercsak megpillantotta Fernando Josét, ekkor bebújt egy fa mögé.

Chantal: Jaj ne! Itt van! Csak ne vegyen észre!

Daniel átcsöngetett Estefaniához.

Daniel: Chantal?

Estefania: Miért keresed őt?

Daniel: Lényegtelen!

Estefania: Gyere be!

Bementek a nappaliba.

Johannáék észrevették Chantalt.

Johanna: Nézd! Egy új tag!

Viki: Menjünk oda hozzá!

Odamentek.

Johanna: Szia! Ki vagy?

Chantal rájuk nézett, felismerte Johannát és Vikit, ők is Chantalt.

Johanna: Chantal?

Chantal: Igen. Te Johanna, te meg Viki!

Viki: Mit keresel itt?

Chantal: Beléptem.

Fernando Jose észrevette Chantalt, oda is ment. Nem szólt semmit, csak rámosolygott, amitől Chantal elpirult. Vikiéknek is tetszett, Fernando Jose továbbment.

Viki: Láttad milyen jóképű?

Johanna: Aha. Chantal, neked is tetszett?

Látták, hogy zavarban volt és el pirult, inkább otthagyták.

Viki: Ez semmit sem változott, ugyanolyan kis szerencsétlen, mint amilyen volt.

Johanna: Carlos hogy átverte szegénykét!

Nevettek. Fernando Jose odament Chantalhoz, mert egyedül volt és kihaszbálta az alkalmat.

Fernando Jose: Te félsz tőlem?

Vállára tette a kezét. Chantal zavarba jött, amiért hozzászólt.

Chantal: Nem. Miért?

Fernando Jose: Úgy vettem észre, hogy kerülsz engem.

Chantal: Nem, dehogyis!

Remegett a hangja.

Fernando Jose: Legyünk barátok!

Chantal: Oké!

Mjöllby gyűlést tartott.

Mjöllby: Szombat este lesz egy nagy bál este 7-től egészen éjfélig. Mindenkit szerettel várok. Keressetek magatoknak párt.

Johanna lecsapta magának Fernando Josét.

Johanna: Leszel a párom a bálon?

Fernando Jose: Már van párom.

Johanna nem értette.

Johanna: Ki? Most lett csak vége a gyűlésnek.

Fernando Jose odaszaladt Chantalhoz.

Fernando Jose: Gyere el velem a bálba!

Johanna ideges lett.

Johanna: Mi a jó ebben a hülyében? Na mindegy!

Eljött a bál estéje. Chantal úgy döntött az utolsó, hogy nem megy el, hanem bezárkózik a szobába. Broki és Estefania viszont nem is tudták, hogy Chantal bálba ment volna. Fernando Jose meg csak várt.

Fernando Jose: Hihetetlen!

Daniel épp átment Chantalhoz, Fernando Jose meg becsöngetett.

Fernando Jose: Jó estét! Ugye itt lakik Chantal?

Broki: Ki keresi?

Fernando Jose: Mondja meg neki, hogy siessen, mert elkésünk a bálról.

Ideges volt egy kicsit. Broki bekopogott Chantalhoz, mivel nem kapott választ, ezért benyitott. Nem volt ott, de a villany égett, az erkélyajtó meg tárva nyitva.

 

Stockholm, 1998

A bál óta Chantal nem ment be a klubba, Fernando Jose elutazott a munkája miatt és csak most jött vissza. Azon gondolkozott hová mehetett Chantal a bál éjszakáján. Ezt az éjszakát senki nem felejtette el, mert csak reggel jött haza és Danielt sem látták. Csak ők tudják mi történt akkor. Chantal ráveszi magát, hogy bemenjen a klubba, akkor elég furcsa dolgot lát. Összefut Alvaroval.

17. rész A költözés

2011 február 17, csütörtök

                                   17. rész

                                  A költözés

 

Estefania és Chantal egymás mellett álltak, pontosan ugyanúgy néztek ki. Federik ezért azt hitte duplán lát, ezért leült a kanapéra.

Chantal: Mi a baj, Federik?

Federik elfordult, hogy ne lássa őket, már tudta, hogy nem duplán lát.

Federik: Ugye egyedül vagy?

Kérdezte remegő hangon.

Estefania: Ketten vagyunk! Nézz csak ide!

Federik remegett, nagy nehezen rájuk nézett.

Federik: Ti ikrek vagytok?

Ideges lett, ő erről nem tudott.

Chantal: Igen, 1 napon is születtünk.

Federik: Jaqueline egy szóval nem mondta volna!

Chantal: Előlem is eltitkolta, nagyot csalódtam benne!

Estefania: Én viszont örülök, hogy megtaláltalak titeket.

Federik: Melyikötők Chantal? A másikat hogy hívják? Jaqueline a szeretőm volt, neki már volt férje, teherbe ejtettem véletlenül. Amikor megszületett, vagyis ti, akkor ő azt mondta, hogy mivel neki férje van, nekem adja a kislányt, neveljem fel én. Estefanianak kereszteltem el, de elég csóró voltam, nem tudtam eltartani, ezért beadtam egy árvaházba. A másik, vagyok Chantal az anyjánál maradt, de én erről nem tudtam. Aztán ő idekerült, azt mondta, hogy őt az igazi anyja nevelte fel. Ezért akkor rendesen össze voltam zavarodva és rákérdeztem ezt a nőszemélyt, hogy mi is történt valójában. Ő meg azt hazudta, hogy ő visszafogadta a kislányt az árvaházból, én meg ezt elhittem! Egy hazug nőszemély, ráadásul mindenkivel lefekszik!

Chantalnak nem tetszett, hogy Federik rágalmazza az anyját.

Chantal: Ne beszélj így róla! Mindig is jó volt hozzám!

Federik: De hát téged is becsapott, nem mondta el az igazat!

Chantal: Mondtam, hogy csalódtam benne, de akkor sem beszélhetsz így róla!

Estefania: Én is haragszom rá, amiért eldobott magától!

Chantal: Jobb is, az a Jose Maria téged is utált volna és azt hitted volna, hogy ő az apánk.

Estefania visszavette fekete ruháját, az ósdi szemüvegét és copfba fonta a haját. Federik nem értette.

Federik: Te mit csináltál magaddal?

Estefania: Én mindig így öltözöm.

Federik: Én így érzem jól magam. Nagyon vallásos vagyok, mindig imádkozom és járok templomba rendszeresen.

Federik: Nekem mindegy, legalább tudom, hogy te vagy Estefania.

Pár nappal később megérkezett Jaqueline Luciával. Chantal elbújt, Estefania mutatkozott az ósdi kinézetével.

Jaqueline: Jézusom, mit csináltál magadból, lányom?

Estefania: Neked hány gyereked van?

Jaqueline: Hisz tudod, hogy te vagy az egyetlenkém!

Átakarta ölelni, de Estefania ellökte magától.

Jaqueline: Miért csinálod ezt, Chantal?

Estefania: Én nem Chantal vagyok, hanem Estefania és engem eldobtál magadtól, letagadsz!

Chantal előjött.

Chantal: Becsaptál, nem mondtad, hogy van ikertestvérem.

Luciát addig beküldték játszani. Jaqueline majdnem elájult.

Jaqueline: Hogy kerültél te ide?

Estefania: Nem kellettem neked!

Federik: Még nekem sem mondtad el, képes voltál hazudni még akkor is, amikor rákérdeztem.

Jaqueline: Ne haragudjatok! Nekem már volt férjem!

Chantal: Engem mégis hazavittél és a férjecskéd megkeserítette a napjaimat. Tudom, hogy élvezted!

Estefania: Ő ilyen anya, nem szereti a gyerekeit!

Jaqueline: Hallgassatok meg! Nem volt ilyen egyszerű! Mivel ketten voltatok, úgy gondoltam, hogy egyikőtök Federiknél marad, ő adott téged árvaházba.

Estefania: Örökbefogadtak és nagyon jó életem volt, talán jobb mint Chantalnak, aki melletted volt! Gyere! Meg sem érdemli, hogy foglalkozzunk vele!

Chantal hátrált, de Estefania kihúzta onnan, elmentek sétálni.

Chantal: De mégiscsak az anyukánk!

Estefania: Nem tudtam, hogy ilyen hazudós! Téged is átvert!

Chantal: Igazad van!

Estefania: Menjünk el innen!

Chantal: Luciának el kell kezdenie az iskolát még szeptemberben, már 7 éves.

Estefania beszélt Federikkel, hogy elmehessenek és, hogy tud-e nekik egy helyet, ahol vannak ismerősei.

Federik: Stockholmban lakik Broki. Hatalmas háza van, simán elfértek nála. Beszélek is vele.

Augusztusban mentek csak, addigra Broki talált Lucianak iskolát. Jaqueline sírt értük.

Federik: Sajnálom! Én megbocsátottam a hazugságaidat, de Estefania nem!

Jaqueline: És Chantal?

Federik: Nem tudom, de ő nagyon szeret téged még mindig, de csalódott benned! Tényleg? Mi van a fiaddal? Már rég nem meséltél róla.

Jaqueline: Nem szeretném, ha Chantal megtudná, hogy fiam is van és elhagytam azért, hogy hozzá mehessek Jose Mariahoz.

 

Stockholm

Livia és Kitty testvérek. Olaszországból telepedtek Svédországba már 2 éve. Fogadott testvérük Daniel, akit elhagytak a szülei.

Kitty: Sokat gondolsz anyukádra?

Daniel: Hallani sem akarok felőle, eldobott! Nem bocsátok meg neki soha!

Kitty: Apukád?

Daniel: Őt nem ismertem. Nem voltak együtt. 4 éves voltam, amikor anyám elhagyott, mert férjhez ment és ezért nem kellettem neki.

Chantal és Estefania megérkeztek, Brokinál szálltak meg, Kittiék szomszédjai voltak. Szeptemberben Lucia elsőbe ment.

Livia: Ám tudtad, hogy Broki szomszédunkhoz két egyforma lány költözött egy gyerekkel?

Daniel: Mit csináljak velük?

Livia: A szebbiket kifoghatnád feleségnek.

Daniel: Nem azt mondtad, hogy egyformák?

Livia: De, csak az egyik eléggé ósdin néz ki, szerintem ikrek.

Daniel: Nem szeretnek engem a nők.

Livia: Mert folyton bezárkózol!

 

Stockholm 1997

Danielt nem lehetett kirobbantani a házból.

Kitty: Egyszer sem néztél rá a lányokra?

Daniel: Nem érdekelnek Broki nagyképű unokahúgai!

Livia: Ha feleségül veszed az egyiket, kimászhatnánk ebből a csóróságból!

Daniel: Jólvan már!

Este Daniel kiült az erkélyre egy kicsit kikapcsolódni. Chantal pont akkor ült ki, mikor eddig nem tette. A két erkély pont szemben néztek egymással. Daniel zaklatott lett, amikor meglátta Chantalt. Nem látta tisztán, mert csak villanyfény volt, az sem volt valami erős.

Daniel: Jaj ne! Kijött!

Chantal is észrevette Danielt, csak bámulta. Danielt ez zavarta, ezért flegmán oda szólt neki.

Daniel: Nem láttál még férfit?

Chantal nem értette Daniel miért ilyen vele, kicsit rosszul esett neki.

Chantal: Tudod kivel beszélj így!

Daniel: Folyamatosan bámulsz!

Chantal: És?

Daniel: Zavarsz!

Chantal: Akkor menj be!

Daniel: Menj be te!

Danielnek furcsa érzése támadt, hevesebben dobogott a szíve.

Chantal: Én biztos nem fogok!

Daniel: Meglepetésben lesz részed!

Végül Daniel ment be, Chantal meg kiröhögte.

Chantal: Gyáva nyuszi!

Ezt még hallotta.

Daniel: Majd én megmutatom neki!

Kitty: Kinek és mit?

Daniel: Annak az elkényesztetett lánynak, hogy ki is valójában Daniel!

Másnap reggel átcsöngetett, Estefania nyitott ajtót.

Daniel: Jó reggelt! Nem veled beszéltem tegnap az erkélyen.

Estefania: Az én szobámban nincs erkély. A testvéremmel beszéltél.

Daniel: Kihívnád?

Estefania: Elvitte Luciát az iskolába. Mindjárt jön.

Daniel: Megvárhatom?

Estefania: Persze! Gyere be!

Leültek a kanapéra.

Daniel: Honnan jöttetek? Amerikaiak vagytok?

Estefania: Az apánk Amerikában él és neki az ismerőse Broki. Úgy gondoltuk jó lesz itt nekünk. Te?

Daniel: Mi olaszok vagyunk, de már jó ideje itt lakunk.

Estefania: Amúgy mi mexikóiak vagyunk.

Daniel: Az én anyám is mexikói, csak 4 éves koromban eldobott magától, így Olaszországba kerültem.

Estefania: Téged is kidobott az anyukád? Engem is és csak tavaly találtam rá és tudtam meg, hogy ikertestvérem is van.

Daniel: Akkor már van bennünk közös.

Estefania: Engem egy venezuelai család fogadott örökbe, ezért ott nőttem fel, de utána Mexikóba költöztünk és ott találtam rá az ikertestvéremre.

Daniel: Értem, én amúgy olasznak tartom magam. Nem szoktam ezt elmondani senkinek, nem tudom neked miért mondtam el.

Chantal elvitte Luciát az iskolába.

Lucia: Mikor jösz értem?

Chantal: 4-kor, legyél jó!

Haza felé menet egy férfi belé ütközött. Fernando Josénak hívták.

Fernando Jose: Elnézést!

Chantal: Semmi baj!

Ránézett a jóképű kigyúrt Fernando Joséra, aki rámosolygott.

Fernando Jose: Mi az?

Chantal zavarba jött, el is pirult. Fernando Jose aranyosnak tartotta.

Chantal: Semmi!

Közben Daniel és Estefania nagyon jól el voltak, egyre közelebb mentek egymáshoz.

Amikor Chantal hazaért, pont akkor kezdtek hosszú csókolózásba.

Chantal: Mit csinálsz, Estefania?

Ekkor mindketten Chantalra néztek.

16. rész Új élet

2011 február 15, kedd

                                   16. rész

                                     Új élet

 

A kocsi Chantal nélkül ért a templomhoz, mindenki csodálkozott. Jose Maria nagyon mérges lett.

Jose Maria: Hol van Chantal?

A sofőr már kitalálta mit fog mondani.

-Meg kellett tankolnom! Megálltunk egy benzinkútnál és mikor bementem kifizetni, akkor mehetett el, mert mire kijöttem, már sehol nem volt.

Jaqueline: Ez a kényszerítés eredménye, Jose Maria!

-Én nem tudtam, hogy kényszerítve van! Ne haragudjanak!

Jose Maria: Ez nem az ön hibája! Elmehet, majd megkapja a pénzét!

Az esküvőt lefújták.

Jose Maria: Csak kerüljön elő! Esküszöm megfolytom!

Jaqueline: Ne merészeld bántani!

Lucia sírt.

Lucia: Elüldözted az anyukámat!

Jaqueline: Majd visszajön!

Reggel Chantal leszállt a vonatról, számára ismeretlen helyen volt, csak bolyongott mennyasszonyi ruhában, semmi sem volt nála. Pénze viszont volt, elment egy szállodába, aztán elment vásárolni, amikre szüksége volt: ruhák, törölköző, tusfürdő, sampon, fogkefe, fogkrém stb. Majd ennivalót is vett.

Fekhívta Federiket, elmondott neki mindent.

Federik: Gyere ide hozzám, itt biztonságban leszel!

Chantal: De ott is keresni fognak!

Federik: Gyere ide és megbeszéljük!

Chantal: Annyi pénzem nincsen, hogy repülő jegyet vegyek Amerikába.

Federik: Küldök neked pénzt, csak gyere ide minél hamarabb!

Chantal: Rendben!

Átöltözött, levette magáról a mennyasszonyi ruhát.

Vasárnap reggel elment templomba, ahol meglátta a saját hasonmását. Nem gyanított semmit, inkább a hasonmás, aki nézte őt. Estefanianak hívták, feketében volt, 2 oldalt befonott haj copfba kötve és egy ósdi szemüveg, ami eléggé elcsúfította. A mise után Estefania oda is ment Chantalhoz.

Estefania: Szia! Annyira hasonlítasz rám!

Chantal: Én nem vagyok olyan ronda, mint te!

Estefania: Te komolyan nem veszed észre a hasonlóságot?

Chantal: Nincs ikertestvérem, úgyhogy hagyjál!

Estefania: Nekem sincs, de azt mondják mindenkinek van egy hasonmása a világban.

Chantal: Jajj! Ne fárassz már!

Estefania: Mikor születtél?

Chantalt már idegesítette, amúgy neki is feltűnt a hasonlóság, csak nem gondolta komolyan.

Chantal: Te most azt hiszed egy napon születtünk? Ugyan már!

Estefania hazament, bezárkózott a szobájába, kibontotta a haját és levette a szemüvegét.

Estefania: Teljesen úgy nézek ki, mint ő! Én csak egy örökbefogadott gyerek vagyok, azt sem tudom kik az igazi szüleim és talán van egy ikertestvérem is.

Egy gazdag venezuelai család fogadta örökbe, 2 gyerekük volt még sajátjuként. Venezuelában nőttek fel és egy éve laknak itt egy nagy villában. 2 ikerlányuk Paula és Paulina. Paula mindig a legdrágább ruhákat vette magára, buliról bulira járt, szerette a férfiakat. Paulina az ellentéte. Megelégedett a túrkálós ruhákkal, utálta a bulikat és fogadalmat tett Estefaniaval együtt, hogy csak az esküvő után veszítik el a szüzességüket. Paulina nem volt elcsúfítva csak nagyon átlagos volt.

Estefania elhatározta, hogy felkeresi a családját! Elmesélte Paulinának, hogy a misén látott egy nőt, aki pontosan úgy néz ki, mint ő.

Estefania: Ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem az igazi szüleimet.

Paulina: Tudod hogy hívják őket?

Estefania: Apám az Federik, de 5 éves koromban betett egy árvaházba, ahol örökbefogadtatok.

Paulina: Segítsek megkeresni? Hol is születtél?

Estefania: Mexikóvárosban, de nem biztos, hogy ott vannak még.

Paulina: Odamegyünk és felkeressük őket. Először a hasonmásoddal kell beszélnünk, aki itt van.

Eltelt 1 hét, Chantal megkapta a pénzt, el is ment repülőjegyet venni Indianapolisba. Szerdán indul.

Vasárnap elment misére. Estefania és Paulina is elmentek, reménykedve, hogy látják Chantalt. A szemükkel keresve meg is találták.

Paulina: Nézz oda! Ott van!

Estefania: Tartsuk szemmel! Mindenképp beszélnem kell vele. Ki tudja meddig van itt. Nem beszélnél vele inkább te? Engem utál, olyan flegma volt a múltkor is.

Paulina: Oké!

Mise után Paulina direkt beleszaladt Chantalba, úgy tett mintha véletlen lett volna.

Paulina: Jaj! Elnézést!

Chantal: Nem gond!

Ment volna tovább, de Paulina feltartotta.

Paulina: Segítségre lenne szükségem!

Chantal: Mi lenne az? Szívesen segítek, ha tudok!

Paulina: Fontos lenne beszélni. Van egy lány, aki az igazi szüleit keresi.

Chantal: Ilyenben nem tudok segíteni!

Paulina: Gyere velem!

Odakísérte Estefaniahoz.

Chantal: Bebeszélte, hogy hasonlítok rá!

Ment volna tovább.

Estefania: Várj egy kicsit! Ezt nézd!

Levette a szemüveget és kibontotta a haját, így már feltűnőbb volt a hasonlóság. Chantalnak ekkor eszébe jutott valami.

Chantal: Te tényleg hasonlítasz rám!

Teljesen le volt döbbenve.

Chantal: Megadod a számod? Este felhívlak!

Estefania szívesen odaadta.

Estefania: Itt van, várom a hívásod! Estefania vagyok. Te?

Chantal: Én Chantal. Mikor is születtél és hol?

Estefania: 1972 január 25, Mexikóváros. Te?

Chantal szóhoz sem jutott, csak nézte Estefaniat.

Estefania: Talán te is ekkor születtél?

Egy hang nem jött ki a torkán, csak bólogatni tudott. El is szaladt. Mikor hazaért, keservesen zokogott. Paulina és Estefania sejtették, hogy mi lehet vele.

Paulina: Ez nagyon kiborult.

Estefania: Én is nagyon meglepődtem. Ő az ikertestvérem.

Paulina: Pontosan úgy nézel ki és 1 napon születettek ráadásul!

Chantal próbált hazatelefonálni. Jose Maria vette fel, ezért nem szólt bele, inkább letette. Másnap reggel ismét haza telefonált, most az anyukája vette fel.

Jaqueline: Te vagy az Chantak?

Chantal: Igen, én vagyok!

Jaqueline: Hová mentél? Nagyon aggódom érted!

Chantal: Menj Indianapolisba Federikhez Luciával, pakold be a cuccaimat is, ott találkozunk szerdán vagy csütörtökön! Meglepetésben lesz részed.

Jaqueline: Akkor megyek is a repülőjegyekért, Jose Maria meg nem fog tóla tudni.

Chantal: Oké, ott találkozunk!

Aztán Estefaniat hívta fel. Egy találkozót beszéltek meg.

Estefania: Már tuti, hogy ikrek vagyunk!

Chantal: Igen, tudom, csak az anyám eltitkolta előlem, semmit sem tudtam rólad! Megbíztam benne és most csalódnom kellett.

Elkezdett sírni, Estefania átölelte.

Estefania: Ennyire megbíztál az anyukádban?

Chantal: Ez annyira váratlanul ért. A lényeget nem mondtam el.

Estefania: Mi lenne az?

Chantal: Szerdán el kéne velem jönnöd Indianapolisba, Federikhez.

Estefania ledöbbent, tudta, hogy az apa Federik.

Estefania: Ő az apánk, ugye?

Chantal nem tudta azóta sem, hogy Federik az apja. Eszébe jutott Jose Maria szavai, amikor letagadta és kis fattyúnak nevezte őt.

Chantal: Ebben is hazudtak nekem. Elhitették, hogy Jose Maria az apám, aki utált és mindig letagadott engem.

Kicsordultak a könnyek a szeméből.

Elmesélte azt is, hogy hozzákényszerítette Macihoz, de az esküvő napján az utolsó pillanatban sikerült megszöknie.

Chantal: Ott kellett hagynom az anyukámat és a kislányomat!

Estefania: Neked van gyereked?

Chantal: Igen, de nehogy azt hidd, hogy van férjem. Az apja nem tud a létezéséről, mert becsapott engem. Akkor eltudsz jönni szerdán?

Estefania: Persze, nem hagylak cserben!

Pont ott volt Paula is, észrevette őket.

Paula: Szia! Téged klónoztak? Vagy duplán látok?

Meg volt lepődve.

Estefania: Egyik sem. Rátaláltam az ikertestvéremre.

Paula: Az tök jó! Na sziasztok!

Kicsit flegma volt.

Chantal: Ő ki? Nagyon hasonlított a másikra!

Estefania: Mert ők is ikrek. Velük nevelkedtem, ő már csak ilyen, ne vedd a szívedre. Veszek repülőjegyet és szerdán megyünk apánkhoz.

Chantal: Mindketten megjelenünk? Mit fog szólni?

Estefania: Miért ne?

Chantal: Öltözzünk teljesen ugyanúgy. Mivel arra számít, hogy egyedül megyek, te mész be helyettem először, kiváncsi vagyok feltűnik-e neki. Vegyünk egyforma ruhát.

Estefania: Akkor menjünk be egy ruha boltba, majd én fizetek.

1 különbség volt köztük: Estefanianak nem voltak szeplők a testén, ami Chantalról nem hiányozhatott. Mindenki tett már rá megjegyzést, jót és rosszat is.

Szerdán együtt készülődtek. Estefania észrevette Chantal szeplőit.

Estefania: Hú de szeplős vagy!

Chantal letakarta őket a kezével, nem szerette ha megjegyzést tesznek rá.

Estefania: Mi a baj?

Chantal: Vannak szeplőim! És? Zavar téged?

Kicsit ingerült volt.

Estefania: Engem nem zavarnak! Ne haragudj!

Teljesen ugyanúgy néztek ki, még a hajukat is ugyanúgy viselték. Olyan ruhát választottak, amiből Chantal szeplői kilátszottak.

Estefania: Siessünk! Nem akarom, hogy meglássanak így!

Mikor megérkeztek, Estefania ment be, Chantal kint maradt. Federik viszont semmit sem gyanított, ő még arról sem tudott, hogy 2 van belőlük.

Federik: Már vártalak, kislányom!

Átölelték egymást, puszilkodtak. Chantal bejött, Estefania mellé állt. Federik azt hitte duplán lát.

Federik: Egy kicsit megszédültem!

Leült a kanapéra.

15. rész Chantal elszökik

2011 február 14, hétfő

                                    15. rész

                               Chantal elszökik

 

Alvaro repülője lezuhan. Chantal ezen az éjszakán azt álmodja, hogy elveszíti Alvarot. Rossz érzése támad és ezért sír.

A repülő kigyúlladt, összeszedték a holttesteket, de nem tudtál azonosítani az összeégett testeket. Azonban egyel kevesebb volt, mint amennyi utast felvettek.

-Talán mindenki meghalt! 1 valaki hányzik, nem találtuk meg.

Keresték, de hiába.

Chantal reggel nagyon maga alatt volt. Kiment reggelizni.

Jose Maria: Csinálj nekem kávét!

Chantal: Csinálj magadnak!

Jose Maria ideges lett.

Jose Maria: Ellent mondasz?

Chantal: Nem fogok neked semmit sem csinálni!

Jose Maria: Amíg az én házamban laksz, addig azt kell csinálnod, amit mondok! Megértetted? Akkor most csinálj egy kávét!

Chantal: Nem fogok már sokáig itt lakni!

Ki akart szaladni a konyhából, de Jose Maria lefogta.

Jose Maria: Addig nem mész el innen, amíg nem csinálsz nekem egy kávét!

Lucia is felébredt.

Lucia: Miért veszekedtek?

Jose Maria: Az anyád nem csinál nekem kávét!

Chantal: Így méginkább nem fogok!

Jaqueline is kijött a veszekedésre.

Jose Maria: Mondd meg az ostoba kölyködnek, hogy csináljon nekem kávét!

Jaqueline: Majd én csinálok neked, de őt hagyd békén! Engedd el!

Kénytelen volt, de közben duzzogott magában.

Jose Maria: Tudtam, hogy ez lesz!

Bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a híradót. Bemondták, hogy a Kolumbiából erre tartó gép lezuhant, majd kigyulladt és az össze utas széjjel égett, a holttesteket meg nem lehet beazonosítani. Chantal kiborult és elkezdett hangosan sírni, amitől Jose Maria a falra mászott.

Chantal: Tudtam! Tudtam, hogy elvesztem!

Jose Maria: Ne nyavajogj már! Nem mész férjhez és kész!

Chantal: Ezt nem hiszem el, úgy éreztem! Nem fogok itt lakni, az biztos!

Jaqueline: Hagyd békén!

Chantal sírva szaladt a szobájába, Jaqueline utána ment, ahogy azt szokta.

Jose Maria: Ilyenkor mindig utána mész?

Jaqueline: Meg kell vígasztalni!

Jose Maria ettől mindig is ki volt.

Chantal: Meghalt Alvaro! Nekem semmi sem sikerül!

Keservesen zokogott.

Jaqueline: Majd eljön a te időd!

Chantal: Ja persze! Mindig ezt mondod!

Eltelt 2 nap, Chantal ki sem mozdult, bezárta magát a szobájába és sírt, miközben Alvarora gondolt. Jose Maria meg mindig kötekedett vele.

Jose Maria: Nem bírom elviselni a kölyködet!

Jaqueline: Szegénykém nagyon maga alatt van. Nem tudom miért bántod.

Jose Maria: Te semmit sem segítesz rajta, csak annyit, hogy hagyjam békén, hagy sírja ki magát!

Jaqueline: Én mondom neki, hogy járjon társaságba, de nem hallgat rám!

Jose Maria: Nem hallgat ez senkire, csak elpocsékolod az idődet, ha foglalkozol vele!

Már Brigittáék is tudták, hogy Alvaro meghalt.

Brigitta: Úgy látszik a szerencse mellettünk áll.

Rosalia: És még sokáig mellettünk lesz.

Brigitta: Ez a Chantal mindig is egy szerencsétlen volt.

 

Kolumbia, 1996

Alvaro nem halt meg a balesetben. Egy évbe tellett, hogy felépüljön. Chantalt elfelejtette, mert új mennyasszonya volt és őt készült feleségül venni.

Ricardo: Miért hagytad el Chantalt?

Alvaro: Mert már Lorenát szeretem és őt veszem feleségül. Különben is Chantal abban a tudatban van, hogy meghaltam. Lehet, hogy már neki is van valakije.

Ricardo: Te tudod!

 

Mexikóváros

Brigittáék újabb tervet agyaltak ki.

Brigitta: Eszembe jutott egy tök jó terv. Maci vagy Her Tomas valljon szerelmet a kis szeplős hülyének.

Maci: Én szívesen az ágyamba csalom.

Brigitta: Csinálj neki gyereket!

Maci: Rendben! Meglesz!

Maci vett egy virágcsokrot a virág árusnál, majd elvitte Chantalhoz. Mikor becsöngetett, Jose Maria nyitott neki ajtót.

Maci: Jó napot! Ezt Chantalnak hoztam!

Jose Maria: Rendben! Átadom neki.

Átvette, aztán meg ki akarta dobni az ablakon, de valami visszatartotta.

Jose Maria: Kidobjam ezt a szép virágot?

Végül úgy döntött, hogy kidobja.

Jose Maria: Nehogy már annak a kis hülyének ilyen szép virágot hozzanak.

Pont akkor nyitott be a felesége, amikor készült kidobni, ezért mégsem engedte el. Ideges lett, hogy rányitottak.

Jaqueline: Mit csinálsz?

Jose Maria: Kidobom ezt a virágot!

Jaqueline: Honnan van? Nehogy már kidobd ezt a szép csokrot!

Jose Maria: De muszáj!

Jaqueline: Add oda, hagy nézzem meg!

Jose Maria: De utána kidobjuk!

Jaqueline a kezébe vette, volt benne egy kis levél és ez volt ráírva: Chantalnak.

Jaqueline: Ezt kiviszem! Nehogy már az ablakon dobd ki!

Odavitte Chantalnak, aki épp Luciaval játszott, így egy kicsit jobb kedve lett.

Jaqueline: Ezt neked hozták, kicsikém!

Belenézett a levélbe, ez állt benne:

 

A világ legszebb szeplős lányának! Hogy megtudd ki vagyok, este 7-kor gyere a ház elé, kapsz mégegy ajándékot személyesen tőlem.

Jaqueline: Van egy titkos udvarlód!

Chantal: Biztos egy csapda, megint bántani akarnak!

Ezért megint sírni kezdett.

Jaqueline: Dehogy akarnak bántani!

Chantal: Nem kell! Én biztos nem megyek ki!

Jaqueline: Te tudod!

Chantal: Nekem nem kell ez a virág! Vidd innen!

Már este 7 óra van, Jaqueline benyit Chantalhoz, ismét a szobájában kuksolt.

Jaqueline: Nem mész ki? Ott áll egy férfi.

Chantal: Ha bántani fog? Nem fog senki megvédeni.

Jaqueline kiment, kíváncsi volt mit akart.

Maci: Jó estét! Chantal otthon van? Láthatom?

Jaqueline: Nem akar kijönni, mert fél. Én meg azt mondom, hogy jöjjön be!

Bekísérte Macit a konyhába, megkínálta teával. Amíg Maci a teát kortyolgatta, addig Jaqueline megpróbálta a szobából kirobbantani Chantalt.

Jaqueline: Nézd meg mi van a konyhában!

Chantal: Behívtad azt a férfit?

Rohant is a konyhába megnézni, Maci ott ült.

Maci: Szia, szépségem!

Chantal: Maga volt az, aki folyton zaklatott a szülős gondjaival!

Maci: Én csak jót akartam!

Chantal nem tudta, hogy Brigitta cinkosai, ők inkább sunyin gonoszkodtak.

Maci: Így is gyönyörű vagy!

Chantal nem volt a legjobb formájában, már pizsamában volt, mezítláb és kócosan. Macinak nem tetszett egyáltalán, csak a terv miatt csinálta. Egy arany dobozt adott át Chantalnak.

Maci: A legszebb nőnek!

Chantal: Nem kellenek az ostoba ajándékai!

Hozta a virágot.

Chantal: Ez sem kell!

Maci ideges lett. Felállt és közeledett Chantalhoz.

Maci: Imádom, hogy ilyen vagy! Így mégizgalmasabb, hogy ilyen elutasító vagy!

Egyre közelebb ment, megakarta csókolni, de Chantal ellökte magától.

Chantal: Mit képzel magáról? Egy undorító alak!

Maci: Holnap találkozhatnánk?

Chantal: Nem!

Maci: Szülinapom lesz és tartok egy bulit! Meghívlak téged is!

Chantal: Nem megyek el úgy sem!

Maci: Holnap találkozunk!

Maci Jose Mariaval akart beszélni, otthagyta Chantalt egyedül a konyhában és kereste Jose Mariat. Amúgy ő is tudott a tervről, Brigittáék mindenbe beavatták. Chantal sírva szaladt be a szobájába. Befeküdt az ágyba és a párnájába temette az arcát, úgy sírt. Az szinte el is ázott a könnyektől.

Maci Jose Mariaval beszélt.

Maci: Én Rosalia ismerőse vagyok.

Jose Maria: Tudsz mindent a tervről?

Maci: Igen, el kell csábítanom a lányodat!

Jose Maria ideges lett, hogy Maci azt mondja, hogy a lánya Chantal.

Jose Maria: Ide figyelj! Ő nem a lányom, ő csak egy fattyú! Tudok a tervről. Fel kell csinálnod, hogy legyen mégegy zabi gyereke.

Maci: De ezt nem lehet, utál engem!

Jose Maria: Te ne aggódj! Majd ráerőltetem! Akkor te küldted a virágot is.

Maci: Igen. Te vetted át.

Jose Maria: Pedig majdnem kidobtam, azt hittem tényleg udvarolsz neki.

Másnap reggel 7-kor Jose Maria berontott Chantalhoz, aki még aludt.

Jose Maria: Hoztam neked egy jó hírt!

Nem ébredt fel, ezért Jose Maria rángatni kezdte.

Chantal: Mit akarsz?

Jose Maria: Találtam neked egy jó férjet!

Chantal: Miről beszélsz?

Jose Maria: Férjhez fogsz menni Macihoz.

Chantal erről hallani sem akart.

Chantal: Te meghibbantál!

Jose Maria: Pedig azt teszed, amit én mondok! Megértetted?

Chantal: Képes vagy hozzákényszeríteni ahhoz az undorító féreghez?

Jose Maria: A te szavad nem ér semmit! Kezdem az esküvői előkészületeket!

Magára hagyta, Chantal elkezdett keservesen sírni.

A terv módosult. Maci feleségül veszi Chantalt, aztán rabszaolgájának tartja, gyereket csinál, aztán mikor terhes lesz, kidobja mint egy rongyot.

Chantal elpanaszolta az anyukájának.

Chantal: Azt akarja, hogy menjek hozzá ahhoz a Macihoz.

Jaqueline: Miért mennél hozzá? Nem kényszerítheti rád! Megakadályozom majd!

Eltelt 1 hónap, már mindenki az esküvőre készülődött, Maci folyton ajándékokkal bombázta Chantalt, aki az összeset elutasította.

Eljött az esküvő napja, Chantal egésznap sírt reggel óta pizsamában, mezítláb és kócosan. Már déli 12 óra volt, amikor Jose Maria berontott hozzá.

Jose Maria: Készülődjél! Így nem mehetsz férjhez!

Chantal viszont készült valamire, összeszedte magát pénzzel, hogy elszökhessen.

Chantal: Megyek!

Jose Maria: Figyelni foglak!

Délután 5-re már kész volt, a ruhát is felvette. A szemében szomorúság volt, ki is csordult egy könnycsepp, mert nem sikerült elszöknie.

Jose Maria: Mindjárt jön érted a kocsi, ami elvisz a templomba.

Jose Maria már látta a kocsit megjönni, ezért elment.

Jose Maria: Ott találkozunk!

Chantal viszont nem látta, ezért szökni akart. Hozta a bőrőndöket is, de amikor meglátta a kocsit, gyorsan visszavitte, majd beszállt. Útközben elkezdett hangosan zokogni, már nem bírta visszafolytani. A sofőr nem tudta mi van.

-Miért sír, kisasszony?

Chantal: Nem szeretem Macit és hozzákényszerítenek! Meg akartam szökni, de mindig figyeltek, így nem bírtam!

-Sajnálom, hogy nem sikerült elszöknie! Én egyenesen a templomhoz viszem, ahol férjhez megy!

Chantal könyörögni kezdett, hogy vigye egy pályaudvarra, hogy elszökhessen. A sofőr végül beleegyezett, mert Chantal sok pénzt ajánlott fel neki. Megvette az első induló vonatra a jegyet, majd felszállt. Továbbra is sírt, ott kellett hagynia a kislányát és az anyukáját.

A többiek ott várakoztak már.

Her Tomas: Hol lehet az az átkozott mennyasszony?

Végül megérkezett a kocsi Chantal nélkül. Mindenki nagyot nézett.

Jose Maria: Hol van Chantal?

Nagyon mérges volt.