Feedek
Megosztás
Címkefelhő

9. rész A csalódás

2011 január 28, péntek

                                                     9.rész

                        A csalódás

 

Chantal sírva szaladt haza. Jaqueline meg nem tudta mi ütött belé. Bezárkózott a szobájába és senkinek nem nyitott ajtót, csak folyamatosan írt a füzetébe, amiket Carlos mondott Brigittának róla, hogy csak kihasználta. Leírta mindazt, amit érzett akkor és amit most érez. Mikor befejezte, keresvesen sírt tovább.

Chantal: Hogy hihettem neki? Hogy lehettem ennyire ostoba?

Tovább sírt megállíthatatlanul. Később beengedte az anyukáját és mindent elmondott neki sírva, Jose Maria benyitott és kötekedni kezdett.

Jose Maria: Megérdemelted, te kis senki! Mindig is ezt fogod kapni!

Jaqueline: Hogy mondhatsz ilyeneket?

Jose Maria: Ez az igazság! Ostoba kislány, bedőlt az ilyen alakoknak! Mit akarhat egy 22 éves férfi egy 16 éves kislánytól?

Másnap az iskolában Chantalhoz nem lehetett szólni. Az egész osztályhoz eljutott a hír.

Rosalia: Dobtak, kisanyám?

Gúnyolódott vele, Martin a védelmére állt.

Martin: Hagyjad békén! Ez a Carlos egy ocsmány féreg! Isten megbünteti majd, amiért ezt tette szegény lánnyal! Meg téged is, amiért kigúnyolod!

Rosalia: Hagyd már ezt a hülyeséget, Martin!

Martin: Ez így igaz! Ő nem érdemel ilyen kegyetlenséget! De ti ennél is rosszabbat érdemeltek!

Rosalia: Nevetséges vagy!

Elment, Martin tovább vígasztalta Chantalt.

Martin: Nincs értelme miatta sírni, nem érdemel meg téged!

Chantal: Odaadtam magam neki, ez volt neki a célja. Soha nem is szeretett, végig hazudott.

Martin: Vannak olyanok is, akik őszintén szeretnének, hidd el nekem!

Ezzel magára célzott.

Chantal: Hogy is hihetném el? Hülye voltam, mert bedőltem neki.

Martin: Nem mindenki ilyen szélhámos! Kérlek hidd el nekem!

Chantal: Minden férfi szélhámos! Apám is utál, Carlos meg átvert, és most biztosan kinevet.

Martin: Én nem utállak! Ugye már nem szereted Carlost?

Chantal: Csak nevetségessé váltam előtte, nagyot csalódtam benne.

Jack emberei Stockholmba jöttek, Rosalia elment hozzájuk, hogy beszéljen velük.

-Akkor kit kell elvinni, kisasszony?

Rosalia: Minjárt adok egy képet róla.

Közben kutatott a táskájában, a fényképet kereste.

Rosalia: Itt a fénykép a csajról, a neve Chantal Andere és 16 éves.

-Igen is kisasszony! Elkapjuk!

Rosalia: Juttassátok el apámhoz!

-Meglesz, Rosalia kisasszony!

Rosalia: Hívjatok, ha elkaptátok!

Carlos és Brigitta megakartál alázni Chantalt. Fel is keresték, megvárták az iskola előtt. Mikor látták, hogy jön ki, elkezdtek csókolozni. Martinnal volt.

Martin: Láttad? Direkt csinálják!

Chantal: Azóta még nem beszéltem vele!

Odarohant, Martin hiába próbálta leállítani.

Chantal: Ocsmány féreg vagy, Carlos! Soha sem szerettél, mindvégig becsaptál!

Carlos és Brigitta gúnyosan kinevették, Chantal ezért elsírta magát. Odament hozzá Martin.

Martin: Hagyjad! Nem éri meg!

Elhúzta onnan.

Martin: Soha többé ne menj a közelébe! Megértetted?

Közben Jack emberei követték kocsival. Martin hazakísérte Chantalt.

Martin: Szia! Holnap találkozunk. Tudod, holnap van az utolsó tanítási nap.

Ezzel Martin hazafelé indult, Chantal bement a házba. 1 óra elteltével újra kijött. Csak sétálni szeretett volna, elment a parkba. Visszafelé Jack emberei elkezdték, követni egy piros kocsiban ültek, 3 nagydarab férfi. Chantalnak feltűnt már, hogy ez a kocsi mindig a nyomában van, már furcsának tartotta.

Chantal: Ezek követnek engem?

Időnként hátranézett a kocsira, gyorsabbra vette a tempót. Egyszercsak a kocsi megelőzte, elhajtottak egy kicsit messzebbre. Mikor Chantal odaért, az egyik ember berángatta az autóba, nagyon megijedt.

Chantal: Mi történik itt? Kik maguk?

Nem válaszoltak neki, elhajtottak jó messzire. Chantal kétségbe volt esve, elkezdett sírni, mert tudta, hogy elrabolták. Rátértek az autópályára. Az út alatt Chantal folyamatosan sírt. Jaqueline már aggódott Chantalért, mert már éjfél volt és még nem jött haza. Egész éjszaka le sem hunyta a szemét.

Hajnal körül egy kikötőhöz értek, egy nagy hajó állt ott.

Chantal: Hová jöttünk?

-Amerikába megyünk!

Chantal kétségbeesett. Mikor kinyílt a kocsi ajtaja, Chantal kiszaladt, az egyik ember futott utána.

-Állj meg te kis nyavajás!

Elkapta, majd visszaráncigálta. Ezután leütötte, hogy elájuljon.

-Gyertek! Menjünk fel a hajóra!

Egyikük karjaiban vitte fel Chantalt, berakta egy kabinba az ágyra.

-Leütöttem, mert nem bírt magával.

Levetkőztették alul, majd takaróval takarták le. Ezután kimentek.

-Ennek mi értelme volt?

-Hogy azt higyje megerőszakoltuk.

-És annak meg mi értelme van megint?

-Bízd csak rám, haver!

Eljött a reggel, olyan 8 körül Chantal magához tért, hirtelen nem tudta hol van, fájt is a feje, ahol megütötték. Aztán feltűnt neki, hogy egy hajón van, majd észrevette, hogy alul nem takarta ruha, hanem csak egy takaró. Elkezdett sírni, mert azt hitte, hogy hozzányúltak, közben felöltözött. Benyitott az egyik ember hozzá.

-Hozzak reggelit?

Chantal: Ocsmány férgek maguk!

-Miért mondod ezt?

Chantal: Megerőszakoltak!

-Érezted?

Chantal: Nem, de le voltam vetkőztetve! Melyikük tette?

-Mindhárman!

Erre mégjobban kiborult, miközben nem is volt igaz. Nem kért reggelit, 1 óra múlva ismét bement hozzá az egyik, közeledett felé és erőszakosan megcsókolta. Pont előtte hagymázott be.

Chantal: Tiszta hagymaszagú a szája, undorító!

Eleresztett egy kis vukot is, ami elég szagos és hangos volt.

Chantal: Hányinegerem van magától!

-Teljesen felizgultam!

Leakarta tépni róla a ruhát, Chantal keservesen sírt.

Chantal: Nem volt elég, hogy megerőszakoltak?

Az ember lehúzta a nadrágját és az alsógatyáját, amiből kilátszott a felálló farka.

-Kapd be, te kis ringyó!

Chantal: Soha!

Az ember sarokba szorította, ezért Chantal  odakuporodott a falhoz. Az ember a haján keresztűl megfogta a fejét, majd odanyomta a farkához, kényszerítette, hogy vegye be a szájába azt. Kénytelen volt, különben megverte volna. Chantal megharapta, hogy az embernek fájjon, ezért ő ideges lett, visszahúzta a gatyáját, Chantal meg csak megállás nélkül sírt. Az ember ismét a haján keresztűl fogta meg, ezután ráncigálta, majd adott neki néhány erős pofont, hogy a földön maradt. Végül kiment.

Délután megérkeztek, már csak Indianapolisba kellett eljutniuk. Ott várta őket Jack.

Jack: Jó munkát végeztetek! Vigyétek be a többi lányhoz!

Berángatták egy szobába, ahol még 5 tini lány volt, akik szintén sírtak.

Jack: Vannak már tini ribancok is.

Volt köztük egy 12 éves is. Ott volt az akkor 14 éves Heorhina is, felismerte Chantalt. Közelebb ment hozzá.

Heorhina: Szia!

Ő is felismerte Heorhinát.

Chantal: Téged is elraboltak?

Heorhina: Tudod mik leszünk mi? Kurvák!

Chantal: Engem megerőszakoltak 3-an is.

Jack átment Federikhez.

Jack: Itt vannak a tini ribik, 6-ot fogtunk be, Amanda 12 éves, Nóra 13 éves, Heorhina 14 éves, Sofia 14 éves, Viktoria 15 éves és Chantal 16 éves.

Federik: Hozd csak ide őket!

Áthozta őket, ismét egy szobába lettek bezárva.

Federik: Köszönöm!

Bement hozzájuk.

Federik: Sziasztok lányok! Én nem fogok veletek olyan kegyetlenül bánni, mint Jack emberei. Itt mindenetek meglesz, csak pedofilokkal közösültök majd, a pénz az enyém, de cserébe alhattok itt és ehettek. Ne sírjatok kérlek!

Odasétált Chantalhoz, megfogta a kezét és kivitte a szobából.

Heorhina: Ez is egy pedofil! Most megerőszakolja!

Nem így volt.

Chantal: Miért hozott ki? Nem értem!

Bevitte a szobájába, Chantal azt hitte le kell vele feküdnie.

Federik: Maradj csak itt!

Bekapcsolta neki a tévét, majd kiment a konyhába. Gondolkozott egy kicsit, mert valakire emlékeztette. Készített neki pirítóst vajjal, bevitte neki.

Federik: Egyél csak!

Chantal: Miért ilyem kedves velem?

Federik: Hány éves vagy és hogy hívnak?

Chantal: 16 és Chantal Andere vagyok.

Federik belegondolt, hogy az ő lánya is ennyi idős, csak a név nem passzolt.

Federik: Emlékeztetsz valakire. Mi a családi neved, ha szabad tudnom?

Chantal: Nem értem miért kérdezi. Chantal Andere vagyok.

Federik: Andere?

Chantal: Igen, de miért van így meglepődve?

Federik: Anyukádat hogy hívják?

Chantal: Jaqueline Andere, de nem értem miért van így meglepődve!

Federik összeesett.

8. rész A szakítás

2011 január 24, hétfő

                                                8.rész

                     A szakítás

 

Jose Maria elmondta a nyilvánosság előtt, hogy Chantal nem az ő lánya. Ekkor Chantal hazarohant az anyukájához sírva. Ő meg nem tudta mi baja van.

Jaqueline: Mi a baj, kicsikém? Megint bántottak Rosaliaék?

Chantal: Apa is ott volt és olyat mondott, ami nem lehet igaz!

Jaqueline: Mit mondott?

Chantal: Hogy nem ő az apám! Igaz ez?

Teljesen ki volt borulva, átölelte az anyukáját.

Jaqueline: Dehogyis! Nem tudom miért mond ilyeneket!

Chantal: Megmondta, hogy utál engem, mindig is utálni fog!

Keservesen sírt. Jaqueline tehetetlen volt, mivel ez igaz volt. Tudta ki az igazi apja, csak nem tartotta vele a kapcsolatot. Nem tudta merre lehet. Ám de tartogatott mégegy titkot, amit inkább nem mondott el senkinek sem. Nem tartotta szükségesnek.

 

Indianapolis, Brok villa

Johni: Rosalia mikor jön haza?

Jack: A nyári szünetet itt tölti, aztán visszamegy Brokihoz, mivel oda jár most iskolába.

Johni: Majd én is oda szeretnék menni.

Jack: Jó, csak előbb járd ki az általános iskolát.

A szomszédban, Federik a régi fényképalbumokat nézte. A fiatal korából valóak. Aztán Jack becsöngetett hozzá.

Federik: Gyere be! Nyitva van.

Jack belépett.

Jack: Mit csinálsz Federik barátom?

Becsukta a fényképalbumokat, elrakta a szekrény mélyére.

Federik: Egy kicsit nosztalgiáztam. Nem annyira lényeges! Tudod, még azokból az időkből, amikor szegény voltam.

Jack: Hagyjad azokat az időket!

Federik: Igazad van, csak szomorúságot okozott.

Jack: Mi lenne, ha megkeresnéd a lányodat?

Federik: Minek? Úgy sem tud rólam, mivel örökbe adtam.

Jack: Jól tetted, csak a terhedre lenne!

Federik: Hogy mondhatsz ilyet? Azért adtam örökbe, mert nem tudtam volna eltartani! Utána találkoztam csak veled.

Jack: Mi volt az anyjával?

Federik: Ő egy férjes asszony volt, ezért nekem adta a gyereket. Nem így terveztük, nem védekeztünk. Így következett be.

Jack: Ne is gyötrődj ezen, biztos jó családban nevelkedett.

Federik: Igazad van, jobb így neki.

Jack: Visszatérve a munkára, új lányokat fogok hozni.

Federik: Rendben.

Jack: A nyáron hozom csak őket el.

 

Stockholm, 1988 június

Közeleg az év vége. Rosalia bukásra áll matekból és irodalomból. Broki ezért leszídta.

Broki: Semmit sem tanulsz, Rosalia! Haza kell, hogy küldjelek!

Rosalia: Otthon sem fogok tanulni, nehogy azt hidd!

Broki: Egyre szemtelenebb vagy! Szigorúbbra kéne vennem veled kapcsolatban! Szedd össze magad, nehogy megint tanulnod kelljen nyáron!

Rosalia: Jólvanna!

Jose Maria kijelentése után már nem is foglalkozott Chantalal, így ő szabadabb volt, mert az anyukája nem nagyon korlátozta őt.

Az egyik hétvégén Carlos elvitte kirándulni. Kocsival indultak el szombat reggel. Majd megálltak egy gyönyörű zöld erdőnél kb 10 perc utazás után.

Carlos: Azt mondják, hogy van egy gyönyörű vízesés. Még nem voltam egyszersem itt, de ha végig sétálunk az erdőn, rátalálunk.

Chantal: Akkor menjünk!

Kiszálltak, az erdő felé mentek. Egy kijelölt úton mentek, a fára jelzések voltak festve a turistáknak. Az erdő bejáratánál volt egy térkép hogyan juthatnak el az itt kirándulók a vízeséshez. Volt egy leírás is róla.

Elindultak az úton, a fák levelei eltakarták a napfényt, be volt árnyékolva minden. Jó hűvős volt is volt, jól esett ebben a nagy melegben. Carlos és Chantal kézen fogva sétáltak. A távolban valami fénylett a nap miatt, 2 fa között valahol gyönyörűen beszűrödött a napfény.

Carlos: Milyen szépen beszűrődik ott a napfény! Látod azt a csillogást?

Chantal: Igen. Mi lehet az?

Carlos elkezdett futni a csillogás felé Chantalt otthagyva.

Carlos: Gyere már!

Chantal: Várj meg kérlek! Nem tudok futni!

Megvárta, míg odaért, majd ugyanúgy kézen fogva sétáltak tovább.

Chantal: Jól érzem magam veled!

Carlos: Én is veled, szerelmem!

Majd odaértek, ahová beszűrődött a napfény, egy kicsit odébb egy nagy rét volt, ahol héttágra sütött a nap és még árnyék sem volt sehol.

Carlos: Mi csilloghatott ennyire?

Találtak a fűben egy gyémánttal kirakott nyakláncot.

Chantal: Ide nézz mit találtam!

Carlos: Azta, hogy ez milyen gyönyörű!

Megcsodálták a csillogó ékszert, ami milliókat ért.

Carlos: Legyen a tied!

Chantal: Köszönöm!

Carlos: De aztán ne mutogatsd a suliban, mert a lányok irigyek lesznek és el is lophatják. Tedd csak el!

Chantal berakta a táskájába, majd kézen fogva tovább sétáltak a réten. Majd egy dombon kellett lemenni, ott ismét fák voltak, de nem árnyékoltak annyira, mint az előzőek.

Már délután 3 óra volt, ők észre sem vették, hogy ennyire szalad az idő.

Ekkor találták csak meg a vízesést. Gyönyörűen csillogott a víz a napfényben.

Egy kis tó volt az, ahová esett le a víz.

Carlos: Akarsz fürdeni? Jól esne ebben a melegben.

Chantal: Nem mondtad, hogy hozzak fürdőruhát!

Carlos: Én sem hoztam. Meztelenül is lehet.

Chantal meglepődött, szégyenlős volt. Nem nagyon akart beleegyezni.

Chantal: Mi lesz, ha meglátnak?

Carlos: Ha bemászol a vízbe, akkor már nem látják a testrészeidet! Példát is mutatok neked!

Elkezdett vetkőzni, ezért Chantal elfordult. Akkor fordult csak vissza, mikor hallotta a víz csobbanását. Carlos beugrott a vízbe.

Carlos: Nem vagyok szégyenlős! Miért fordultál el? Mióta együtt vagyunk már és még semmi sem történt köztünk.

Chantal: De én még nem vagyok felkészülve erre.

Carlos: Nem akarsz bejönni?

Chantal: De!

Bizonytalan volt, nem nagyon akart levetkőzni.

Chantal: Fordulj el kérlek!

Rávette magát, hogy megszabaduljon a ruháitól. Szép óvatosan mászott be a vízbe, hideg volt neki.

Chantal: Mostmár ide fordulhatsz!

Carlos: Miért vagy ilyen szégyenlős?

Chantal: Én még nem vetkőztem le egy férfi előtt sem.

Carlos: Gyere! Menjünk be a vízesés alá!

Chantal: Ugye nem mély a víz?

Carlos: Egész végig le fog érni a lábad! Gyere! Ússzunk el odáig!

Chantal: Beléd kapaszkodhatok?

A vállába kapaszkodott, Carlos a vízesés felé úszott.

Carlos: Átmegyünk alatta!

Chantal: Jaj! Én félek!

Elengedte Carlost, ezért ő egyedül ment át alatta.

Carlos: Gyere már! Nem vészes.

Chantal: Át viszel?

Mikor beértek, gyönyörű barlagszerűségben találták magukat, ahová beszűrődött egy kicsi napfény. A tó végéhez értek, ott folytatódott a barlang.

Chantal: Én nem mászok ki meztelenül!

Carlos: Ne legyél már ilyen szégyenlős! Én megmutatom magam!

Kimászott a vízből, Chantal nagyon zavarban volt, mikor meglátta.

Carlos: Most te jösz!

Odanyújtotta neki a kezét, hogy segíthessen kimászni. Chantal élt vele, Carlos kihúzta a vízből. El is pirult, mikor Carlos ránézett meztelenül.

Carlos: Gyönyörű vagy!

Chantal zavarában meg sem bírt szólalni.

Carlos: Te nem így gondolod?

Közeledett felé, hogy megcsókolhassa, Chantal viszonozta is azt.

Chantal: Szeretlek!

Carlos: Én is téged, kedvesem!

Chantal teste tele volt szeplővel, de Carlos nem tett rá megjegyzést. Csókolózás közben Carlos elkezdte fogdosni Chantalt, aki ez miatt hátrébb lépett.

Chantal: Én még nem voltam senkivel együtt!

Meg volt ijedve, lehetett érezni a hangján is.

Carlos: Ne félj! Óvatos leszek veled!

Közelebb lépett, aztán átölelte. Leültette az egyik sziklára, majd csókolózni kezdtek, ezután csodálatos pillanatokat éltek át.

 

Indianapolis, Brok villa

A telefon csörög, az egyik szoba lány veszi fel.

Szobalány: Jó napot! Ez itt a Brok villa!

Rosalia: Én vagyok az Rosalia! Tudnád adni apát?

Szobalány: Szólok neki azonnal, kisasszony!

Rohant is, bekopogott a dolgozó szobájába.

Jack: Ki az?

A szobalány beképett a szobába.

Szobalány: Elnézést, uram! A lánya keresi telefonon!

Jack: Köszönöm! Mehetsz is!

A szobalány ekkor kiment, becsukta maga után az ajtót. Jack beleszólt a telefonba.

Rosalia: Szia apa! Tudnál segíteni?

Jack: Persze, királynőm! Mi az óhajod?

Rosalia: El kéne rabolni egy lányt! Az egyik osztálytársamról lenne szó……

Elmondott mindent.

Jack: Küldöm is az embereimet!

 

Stockholm

Chantal és Carlos nagyon jól érezték magukat.

Carlos: Ugye, hogy nem volt okod félni?

Chantal: Csodálatos volt!

A napfény már nem szűrüdött be, csak egy kicsi fény.

Carlos: Menjünk! Későre járhat!

Mikor kiértek, akkor vették csak észre, hogy már majdnem besötétedett. Gyorsan felöltöztek.

Carlos: Ideje lenne menni, mert már mindjárt fél 10. Szállást is kell keresnünk, ahol kettesben lehetünk.

Vasárnap délben értek haza. Nem mentek amúgy messzire, ezen a napon is csak sétálgattak és megettek egy fagyit. Aztán Carlos hazavitte Chantalt.

Carlos: Utolsó hét a suliból! Várod már a szünetet?

Chantal: Hogyne!

Carlos: Nekem még utána is tanulnom kell az érettségire. Suli után átjöhetnél! Majd érted megyek!

Chantal: Rendben!

Egy csókkal búcsúztak el egymástól. Chantal nagyon boldog volt, mindent elmondott az anyukájának, majd leírta a füzetébe.

Másnap iskola után Chantal Carlosra várt, de hiába. Nem bírt már várni, elindult hazafelé szomorúan. Útközben meglátta szenvedélyesen csókolózni Brigittával.

Brigitta: Milyen volt a kirándulás azzal a kis nyavajással?

Carlos: Fantasztikus! Elértem, amit akartam. Elvettem végre a szüzességét a kicsikének és mégjobban belém habarodott. Ha tudná, hogy mindvégig erre vártam. Kinek kell? Nekem már nem, csak is te gyönyörűségem!

Csak ezt Chantal mindet hallotta. Sírva rohant haza.

7. rész A születésnapi party

2011 január 22, szombat

                                                  7.rész

                 A születésnapi party

 

Indianapolis, 1988 január

A Brok család háza:

Jack Brok hatalmas villában él. Nagy örökös és ezek mellett prostikkal is foglalkozik. Különböző módszerekkel csalogatja magához a fiatal lányokat és befogja őket kurváknak. Feleségével, Cataline Brokkal, fiával John Brokkal és lányával Rosalia Brokkal él. Jack bátyja Broki Stockolmban él és jelenleg Rosalia nála lakik.

Jack szomszédja Federik egy gazdag ember, de ezt Jack-nek köszönhette, rajta múlt a sorsa. Hogyha Jack úgy dönt visszaveszi mindazt, amit adott, akkor Federiket visszaküldi a nyomorba, ahonnan jött.

Jack-kel együtt kurvákat futtat és együtt osztoznak a pénzen, amit a lányok keresnek meg.

 

Stockholm

Rosalia és Viki 4 szem közt beszélgetnek.

Rosalia: Szülinapi bulit kéne szervezni Johannának.

Viki: Én is erre gondoltam. Csak nincs semmi ötletem.

Rosalia: Kibérelek egy nagy termet, ahol megtarthatjuk a bulit. Meghívjuk az egész osztályt és a suliból még pár embert.

Viki: A kis mexikóit is meghívod?

Rosalia: Őt is. Hátha lesz egy kis botrány!

Viki: El akarod rontani?

Rosalia: Nem, csak a botrány mindig jól jön, főleg egy ilyen nyavajással szemben.

Viki: Te tudod.

Rosalia: Különben is az én pénzem lesz benne.

Rosalia suli után elment termeket nézni. A legnagyobbat bérelte ki.

Rosalia: Szeretném kibérelni ezt a termet egy szülinapi partyra.

-Mikorra kell? Mert a január 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19 és a 20-a már le van foglalva.

Rosalia: Nekem 26-ra kell délutánra és estére.

-Megnézem a naptárt.

Átnézte.

-Sajnálom, január 26, 27, 28 az foglalt. Nem jó a 25-e?

Rosalia gondolkodott.

-Akkor jó a 25-e?

Rosalia: Rendben! Jó lesz a 25-e. Legyen olyan délután 4-től este 11-ig.

-Rendben! Beírom önöket.

Rosalia: Köszönöm!

Utána elment díszeket vásárolni, majd valami ajándékot. Megvette a meghívókzoz valókat is.

Január 20

Rosalia: Kész vannak a meghívók!

Mindenkinek adott egyet.

Rosalia: Johanna szülinapjára a meghívó, ezzel tudtok csak bejönni. Chantal, téged is meghívunk!

Kezébe nyomott egyet.

Chantal: Mikor lesz?

Rosalia: Nézz bele!

Tomas: Nekem is jár?

Rosalia: Az egész osztálynak jár és még sokan mások is ott lesznek! Remélem mindenki el tud majd jönni.

Peter: Ez a te szülinapi bulid?

Rosalia: Nem az enyém, Johannáé, csak én szerveztem meg neki. Meglepetés buliban lesz része.

Chantal kinyitotta a meghívót. Ez állt benne:

                             Kedves Chantal!

 

Szeretettel meghívlak a 16. születésnapomra 1988 január 25-én 16-23- ig. Várlak szeretettel!

 

Johanna Mjöllby

 

Aztán odament Johannához.

Chantal: 16 éves leszel?

Johanna: Igen. Miért?

Chantal: Akkor egy napon születtünk, én is 25-én leszek 16.

Johanna: Én 26-án leszek 16, de mindegy. Csak azért lesz 25-én megtartva, mert csak akkor volt szabad hely, ahol tartva lesz. Te is 72-ben születtél?

Chantal: Igen, csak én 25-én.

Johanna: Akkor csak 1 nappal vagy idősebb nálam.

Kicsit később.

Johanna: Tudjátok mikor született a kis nyavajás?

Rosalia: Na mikor?

Közben nézegette magát a tükörben.

Johanna: Január 25-én.

Viki elröhögte magát.

Rosalia: Ez most komoly? Hány éves lesz?

Johanna: Ő is 72-es, mint én.

Viki: Ki gondolta volna?

Johanna: Hát én nem! Odajött hozzám, hogy 1 napon születtünk, mondom én 26-án és csak azért 25-én lesz, mert akkor volt hely.

Rosalia: Úgy sem fogják elengedni a bulira!

Viki: Szülinapja lesz neki is, biztos ez a nap kívételes lesz neki.

Rosalia: Biztos, hogy nem! Ti még nem tudjátok, azt amit én.

Johanna: Mit tudsz?

Rosalia: Van egy jó tervem.

Viki: Na mi az? Nyőgd már ki!

Rosalia: Majd akkor megtudjátok, várjátok ki azt az 5 napot!

Este Rosalia és Jose Maria találkoztak egy étteremben.

Jose Maria: Mit szeretnél szépségem?

Rosalia: Van egy jó tervem!

Közben odajött a pincér, letett 2 étlapot.

Pincér: Válasszanak valamit!

Továbbment. Rosalia és Jose Maria lapozgatták az étlapot.

Rosalia: Akár a legdrágábbat is megrendelheted, tudod, hogy nekem nem számít. Na szóval van egy jó tervem.

Jose Maria: Chantal ellen szól?

Rosalia: Persze, hogy ellene.

Jose Maria: Na és mi lenne az?

Rosalia: Először is el kéne engedned Johanna szülinapi bulijára, ahová te is eljösz. Majd csinálok neked egy meghívót.

Közben a pincér visszajött.

Pincér: Mit szeretnének enni?

Rosalia: Egy nagy adag rántott szeletet rizsel és sült krumplival.

Jose Maria: Én is ugyanezt.

Pincér: Valami innivalót esetleg?

Rosalia: Kólát.

Jose Maria: Én almalevet.

Pincér: Rendben.

Ezzel el is ment, miután felvette a rendeléseket.

Rosalia: A bulin elmondjuk neki, hogy nem te vagy az igazi apja. Lehordhatod majd mindennek utána.

Jose Maria: Ideje lenne megtudnia, legalább akkor nyílvánosabban utálhatom.

Rosalia: Akkor benne vagy?

Jose Maria: Hát persze!

A pincér hozta is a megrendelt vacsorát.

Január-e reggel. Jaqueline chilis babos szendvicset csomagolt Chantalnak, hogy elvihesse az iskolába.

Jaqueline: Csomagoltam neked ennivalót!

Chantal: Köszi!

Eltette a táskájába, majd elindult az iskolába.

Rosalia: Ma lesz a buli! Alig várom már!

Viki: Én a tervedre vagyok kíváncsi!

Johanna: Én is!

Chantal is beért az iskolába.

Johanna: Megérkezett a nyavajás!

Rosalia: Ne is mondd! De ma meglepetésben lesz része a bulin!

Viki: Ez a tervedhez kapcsolódik?

Rosalia: Igen. Majd meglátjátok! Menjünk oda, köszöntsük fel!

Odamentek hozzá mindhárman.

Rosalia: Boldog szülinapot!

Chantal: Köszi!

Rosalia: Elengedtek a bulira?

Chantal: Igen.

Rosalia: Akkor várunk.

Tomas éhes volt, de nem hozott magával semmi kaját és pénzt sem.

Tomas: Tud valaki adni nekem valami kaját?

Chantal nem volt éhes, az anyukája meg 4 chilis babos szendvicset csomagolt neki. Gondolta ad egyet Tomasnak.

Chantal: Én tudok adni neked egy szendvicset.

Tomas: Azt megköszönném.

A kezébe nyomta.

Tomas: Köszönöm!

Majd leült a helyére, kicsomagolta és beleharapott egyet. Nem ízlett neki. Érezte a babot benne.

Tomas: Ez babos szendvics!

Bele nézett, chilis bab volt benne. Odajött hozzá Rosalia.

Rosalia: Egy harit!

Odanyújtotta neki, bele is harapott.

Rosalia: Te babos szendvicset hoztál?

Nevetett közben.

Tomas: Chantal adta, mert én nem hoztam kaját és pénzt sem.

Rosalia: Jézusom! Menjünk oda hozzá!

Odamentek.

Rosalia: Te babos szendvicset hoztál?

Chantal: Anyukám csomagolta.

Tomas: Szereted?

Chantal: Az chilis bab amúgy, az a kedvencem!

Rosalia: Hogy tudsz ilyet enni?

Chantal: Én szeretem!

2-kor vége lett a tanításnak.

Rosalia: Akkor jöjjön mindenki 4-re a bulira! Várunk mindenkit!

Carlos odament Chantalhoz.

Carlos: Szia drágám! Jösz ugye a bulira?

Chantal: Igen, most elengedtek.

Carlos: Én vettem neked valamit, hisz nem felejtettem el a szülinapodat!

Egy becsomagolt kis dobozt adott át.

Chantal: Köszönöm! Azt hittem már elfelejtettél!

Carlos: Téged soha!

Megcsókolta.

Carlos: Bontsd csak ki!

Kibontotta, egy szép nyaklánc volt benne. Carlos feladta Chantalra.

Carlos: Akkor majd a partyn találkozunk.

Chantal amikor hazaért, készülődni kezdett. Jose Maria is készülődött, de Chantal nem tudta, hogy ő is a partyra megy.

4-kor Chantal és Carlos ott találkoztak, egy csókkal köszöntötték egymást, amit Rosalia is látott. Elöntötte a féltékenység.

Rosalia: Nem sokára eltűntetem innen ezt a kis nyavajást!

Aztán a buli vége felé, olyan este 10 körül Rosalia gyűlést tartott.

Rosalia: Figyelem! Egy kicsit ide tudtok figyelni?

Ekkor leállt a zene és mindenki oda nézett.

Rosalia: bejelenteni valónk van. Chantal Andere apja szeretne nektek mondani valamit.

Jose Maria odament a mikrofonhoz.

Jose Maria: Kedves gyerekek! Én most itt szeretném elmondani a teljes igazságot.

Rosalia: Várj egy kicsit!

Visszavette a mikrofonz.

Rosalia: Először is erről a csajról!

A nagy kivetítőn ott volt róla egy béna kép.

Rosalia: Lányok, óvakodjatok tőle! Elveszi mindenkinek a pasiját! A fiúk is óvakodjanak tőle, mindenkire ráakaszkodik. Mi a véleményetek róla? Ismeritek innen sokan. Ugye?

Jose Maria: Én is szeretnék valamit mondani, főleg neki! Remélem még itt van. Annyi, hogy nem én vagyok az apja, jó ha mindenki tudja ezt! Ő eddig ebben a hitben élt és nem értette miért bánok vele így, hát most megtudhatja, hogy én ki nem állhatom őt, és mindig gyűlölni fogom!

6. rész Karácsonyi húzás

2011 január 18, kedd

                            6.rész

                     Karácsony húzás

 

1987 december

Osztályfőnőki óra:

Tanárnő: Karácsonyi húzás lesz. Írjátok fel a neveteket egy cetlire, majd dobjátok be ide. Ezután mindenki húz egyet, és akit húzott, annak vesz ajándékot. Aki magát húzta, az szóljon. Az másikat húz.

Érdekes múdon Rosalia Chantalt, Chantal meg Rosaliat húzta.

Tanárnő: Ne áruljátok el egymásnak ki kit húzott. Legyen meglepetés!

Rosalia: A francba!

Johanna: Kit húztál?

Rosalia: Azt a kis nyavajást!

Viki: Úristen, én meg a Dórikát!

Rosalia: Azt kell, hogy mondjam, inkább Dórika, minthogy az a mexikói senki! Fúj de gyűlölöm!

Johanna: Mit veszel neki?

Rosalia: Adok egy nagy pofont neki és az lesz az ajándék.

Johanna: Várom már!

Kicsöngettek. Chantal el volt keseredve. Martin odament hozzá.

Martin: Mi a baj?

Chantal: Az apám mindig bezár.

Martin: Hozzánk költözhetnél.

Chantal: Úgy sem engedik!

Martin: Hát sajnos nem lehet.

Martin megsimogatta Chantal arcát.

Este Rosalia becsöngetett Chantalékhoz.

Jose Maria: Szia, szép virágszál!

Rosalia: Jó estét! Beszélnem kell magával. Üljünk be a kocsimba!

Jose Maria: Rendben, csak felveszem a kabátomat. Várj egy kicsit!

Rosalia: A kocsiban várom.

Rosalia beült a kocsiba, Jose Maria felvette a kabátját és a cipőjét.

Jaqueline: Te hová mész ilyenkor?

Jose Maria: El kell intéznem pár dolgot! Mindjárt jövök.

Ment Rosaliahoz, beszállt a kocsiba.

Rosalia: Elmegyünk hozzánk! Broki bácsi most nincs otthon, mert éjszakás.

Jose Maria: Ahogy szeretnéd hercegnőm!

Rosalia egy luxusvillában élt.

Jose Maria: Ebben laksz?

Rosalia: Egy milliomos lánya vagyok! Jöjjön be!

Befelé mentek. Mikor beértek, levették a kabátot meg a cipőt.

Jose Maria: Miről szeretnél beszélni?

Rosalia: Tegezhetem?

Jose Maria: Hát persze!

Rosalia: Chantalról akarok beszélni! Képzeld el, ma a suliban karácsonyi húzás volt, én Chantalt húztam, ajándékot kéne neki venni. Szerinted vegyek neki valamit?

Jose Maria: Valami megalázót kéne neki adni.

Rosalia: Te nem szereted a lányodat?

Jose Maria: Mondok neked valamit, de ne mondd el senkinek. Nem is az én lányom, hanem valami senki házié.

Rosalia: Ez hogyan lehetett?

Jose Maria: Úgy, hogy a feleségem megcsalt valami csóró emberrel.

Rosalia: A feleséged tudja, hogy nem te vagy a lánya apja?

Jose Maria: Persze, hogy tudja, csak az az ostoba lány nem sejt semmit sem.

Rosalia: Hát ez elég gáz. Igazából azért hoztalak ide, hogy szakítsuk el valahogy Carlostól és segítened kéne abban, hogy az enyém legyen Carlos.

Jose Maria: Hát persze! Mindenben segítek!

Rosalia: Az a baj, hogy szünetekben mindig együtt vannak.

Jose Maria: El kéne intézni, hogy a kis nyavajást kirúgják az iskolából.

Rosalia: Tudod, a pénz mindenre képes! Ha lefizetem az igazgató urat és ha lefekszem vele, teljesíti a parancsomat.

Jose Maria: De okot is kéne adni, ok nélkül nem rúghatja ki.

Rosalia: Miért nem iratod át másik iskolába?

Jose Maria: A kirúgás jobb, mert bemocskolhatja a hírnevét. Valamit kéne csinálni és megvádolni, valahogy elintézni, hogy a bizonyítékok és a gyanú rá terelődjön.

Rosalia: Be kéne törni az iskolába és ellopni pár fontos dolgot. Persze apróságokat, amiket ő is zsebre dughatna.

Jose Maria: Inkább majd holnap.

Rosalia: Rendben.

Másnap az iskolában: egyik szünetben bejön Brigitta, hogy lássa Carlost. Nem volt az udvaron, se az osztálytermében, ezért átment a 10. A-ba. Ott volt Chantallal.

Brigitta: Nem hiszem el! Van egy jó tervem!

Odament hozzájuk.

Brigitta: Sziasztok!

Chantal: Jó lenne, ha leszállnál Carlosról!

Carlosnak megcsörrent a telefonja.

Carlos: Fontos hívás! Majd következő szünetben, drágám!

Szájon puszilta, majd szaladt ki s teremből, hogy felvehesse a telefont.

Brigitta: Beszélnünk kell!

Chantal: Nincs miről beszélnünk!

Brigitta: De van, te kis senki! Gyere ki a folyosóra, 4 szem közt kell beszélnünk!

Kihúzta a folyosóra, Chantal engedett, kíváncsi volt, hogy mit akarhat megint.

Chantal: Siess! Nincs erre időm!

Türelmetlenkedett, közben Brigitta kinyitotta az ablakot. Pont az ablakkal szemben álltak.

Brigitta: Melegem van.

Teljesen az ablakhoz ment, már majdnem kihajolt. Rosalia figyelte őket, egy kicsit messzebbről. Chantal is közelebb ment az ablakhoz.

Chantal: Mondjad!

Johanna és Viki is kijöttek.

Brigitta: Te kis csitri! Azonnal szállj le Carlosról, mert nem lesz jó vége! Megértetted?

Chantal: Csak is engem szeret! Engem is vitt el a bálba!

Brigitta: Dehogy szeret téged, csak meg akar téged kapni, aztán el fog dobni, mint egy rongyot!

Gúnyosan nevetett, Chantalt ez felhergelte, nem tudta visszafogni magát, ezért felpofozta Brigittát.

Brigitta: Hogy mersz megütni? Na most megnézheted magad! A kórházban fogsz kikötni, te kis senki!

Megragadta a haját, az ablak felé tolta, ki akarta lökni, hisz ezért nyitotta ki. Chantal ellenkezett.

Brigitta felállt az ablakpárkányra, hogy könnyebben ki tudja lökni. Már Chantal is az ablakpárkányon állt.

Chantal: Fel foglak jelenteni, ha kilöksz!

Brigitta: Nekem csak az a fontos, hogy összetörd magad és ne találkozhass Carlossal!

Ekkor Brigitta lába megcsúszott a párkányon. Lezuhant, megkapaszkodni sem tudott. Chantal kétségbeesett. Gyorsan leszállt a párkányról és le felé nézett, hogy hol lehet Brigitta. Elkezdett sírni, Rosaliaék le is támadták.

Rosalia: Le lökted szándékosan!

Chantal: Ki akart engem lökni, de ő megcsúszott! Nem én voltam!

Johanna: Szerinted el is hisszük ezt neked?

Chantal: Esküszöm nem én voltam!

Az egész osztály kijött.

Martin: Mi történt itt?

Chantal sírva válaszolt.

Chantal: A szőke lány megcsúszott és kiesett az ablakon!

Rosalia: Kilökted szándékosan, hogy ne legyen az utadban!

Chantal: Nem, ez nem így volt. Ő akart kilökni, de megcsúszott.

Rosalia: Mindent jól láttunk.

Egy páran lementek oda.

Brigitta: Az a senki kilökött az ablakon!

Hívtak mentőt hozzá, Chantalt bevitték az igazgatóhoz.

Chantal: Nem én löktem le!

Rosaliaék is bent voltak, mert látták az esetet. Természetesen hazudtak.

Johanna: Összeverekedtek az ablak előtt, ekkor Chantal szándékosan meglökte, persze, hogy kiesett az a csajszika.

Chantal: Ő akart kilökni engem, erre ő megcsúszott.

Rosalia: Igazgató úr, ne higyjen neki! Mi láttuk.

Brigittának eltört a lába, el kellett szállítani a kórházba.

Igazgató úr: Nos, nem derült ki, hogy szándékos vagy csak véletlen baleset volt. A verekedésért igazgatóit kapsz! Ha mégegy ilyen eset, búcsúzhatsz az iskolától! Hozd az ellenőrződet!

Sírva sétált el az osztályteremig. Martin oda is szaladt hozzá azonnal.

Martin: Mi a baj? Csak nem rúgnak ki az iskolából? Ugye nem?

Chantal: Igazgatóit kapok és ha mégegyszer előfordul hasonló, akkor kirúgnak.

Vitte az igazgatóhoz az ellenőrzőjét. Az igazgató úr ezt írta bele:

                             Tisztelt szülők!

 

Gyermekük, Chantal Andere az iskola folyosóján összeverekedett egy másik lánnyal, aki aztán kizuhant az ablakon. Chantal azt állítja, hogy véletlen baleset volt és, hogy a lány akarta őt kilökni. 3 szemtanú és a balesetet szenvedő lány viszont az ellenkezőjét állítják, hogy Chantal lökte ki. Szerintük volt oka rá, hogy kilökje az ablakon. Én inkább az utóbbira gyanakszom, de adok neki egy esélyt. Ha mégegyszer előfordul ilyesmi, legyen szó egy verekedésről, akkor ki kell, hogy rúgjam az iskolából!  1987 dec 9

Chantal otthon semmit sem szólt erről, az ellenőrzőjét sem mutatta meg.

Eljött az ajándékozás, Chantal semmit sem vett Rosalianak. Rosalia viszont készült valamire.

Rosalia: Boldog karácsonyt Chantal Andere!

Chantal: Köszönöm, de én nem vettem neked semmit.

Rosalia: Gondoltam, de nem is kell nekem semmi tőled! De azért fogadd már el az enyémet!

Chantal kibontotta. Csipszes zacskók, összetört műanyag poharak és egy pár darab kutya táp.

Chantal: Ez az ajándék? Ez csak a te szegénységi bizonyítványodat mutatja!

Hozzávágta az egészet, majd elment. Rosalia nevető görcsben tört ki.

 

5. rész A börtön

2011 január 18, kedd

 

 

                                                5.rész

                      A börtön

 

Jose Maria meglátta a lányát Carlossal csókolózni, nagyon feldühödött ekkor, odament és jól megrángatta Chantalt, aki nagyon megijedt.

Üvöltözni kezdett vele.

Jose Maria: Mit mondtam neked? Anyád hol van? Be szöktél ide? Hogy merészelsz a tiltásom ellenére ide jönni?

Chantal nem tudott megszólalni. Rosaliaék mosolyogtak, ekkor Chantalnak kinyílt a szája.

Chantal: Szóval ti árultatok be! Láttam Rosalia a kocsidat! Te voltál!

Jose Maria: Jól tette! Tudta nagyon jól, hogy el voltál tiltva! Ő legalább becsületes!

Chantal: Aha, nagyon! Ez volt a célja.

Tovább mosolyogtak, Chantalt ez nagyon bosszantotta. Neki ment Rosalianak, tépte a haját, ebből verekedés alakult ki, amit aztán Jose Maria állított le.

Chantal szorosan  átölelte Carlost.

Chantal: Kérlek ne engedd, hogy az apám elvigyen!

Carlos: Miért bánik így vele? Miért nem engedi el sehová?

Jose Maria: Mert ő nem találkozhat férfiakkal! Meg senkivel sem!

Carlos: Azt akarja, hogy bezárva legyen és ne legyen egy barátja sem?

Jose Maria: Amíg ebben a korban van, addig el kell tiltani mindentől! Nem mehet férjhez soha sem!

Carlos: Hogy lehet ilyen kegyetlen a saját lányával szemben?

Jose Maria: Engedd el te féreg!

Behúzott egyet Carlosnak, majd Chantalt a haján keresztűl ráncigálta ki. Carlos utánuk akart menni, de Rosalia elé állt.

Rosalia: Hagyjad! Nem éri meg!

Carlos: Te aztán jól bekavartál nekünk! Most annál jobban nem leszek veled, ostoba liba!

Rosalia: Nem azért tettem, hogy veled legyek!

Carlos: Mi más célod lehetett még vele?

Rosalia: Keresztbe tenni ennek a szerencsétlennek!

Carlos: Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Na jó, én léptem innen.

El is húzott, nem bírt tovább Rosaliaval  légtérben lenni.

Jose Maria rángatva vitte haza Chantalt, mikor hazaértek, a szobájába vitte.

Jose Maria: Most nincs itt anyád, aki megvédene! Ha ha ha! Most megkapod, amit megérdemelsz!

Chantal keservesen sírt, Jose Maria közelebb lépett hozzá.

Jose Maria: Hagyd abba a sírást!

Haza jött Jose Maria 2, hallotta a veszekedést, rohant is oda.

Jose Maria 2: Apa, te mit csinálsz?

Jose Maria: Ez a kis nyavajás elment az iskolai bálra, egy fiúval csókolózott! Tudod, hogy felidegesített? Most meg itt hisztizik, már nem bírom!

Jose Maria 2: Azért mert bántod!

Jose Maria: Takarodj el most a szobádba, jobban jársz, ha most nem szólsz hozzám!

Jose Maria 2 kiment a szobából, de ott maradt az ajtónál hallgatózni.

Jose Maria: Most pedig mondd el, hogy miért vágtál át! Követelem, hogy beszélj!

Chantal: Mert te megtiltottad!

Jose Maria: Anyádat hol hagytad? Szóval a cinkosod volt!

Chantal: Ő legalább megengedte!

Jose Maria ismét tépte Chantal haját, majd adott neki vagy 5 pofont. Persze, hogy mégjobban sírt.

Jose Maria: Most végre megkapod, amit megérdemelsz! Nem mész az iskolán kívűl sehová, itt fogsz kuksolni a szobádban és minden leckét felmondasz!

Felrángatta a földről, majd jól elverte, aztán magára hagyta.

Jose Maria: Kis nyavajás!

Lement a nappaliba, Jose Maria 2 bement Chantalhoz.

Jose Maria 2: Mit csinált veled?

Chantal: Nem hallottad miket mondott? Meg is vert!

Jose Maria 2: Én úgy érzem, hogy gyűlől téged! De nem tudom miért.

Chantal: Én sem.

Fél 12 körül haza jött Jaqueline. Nagyon aggódott, nem találta sehol Chantalt. Kereste az iskolában is, de már nem volt ott senki.

Jose Maria: Te hol voltál? Nem volt semmilyen szülinap, ugye? Jól átvágtatok a kislányoddal együtt!

Jaqueline: Szóval hazajött! Jaj, nagyon aggódtam, most végre megnyugodtam.

Jose Maria: Most jól elvertem, amiért elment arra a bálra azzal a semmire kellő Carlossal!

Jaqueline: Hogy merted elverni? Te kegyetlen!

Jose Maria: Megérdemelte! Ez az elkényesztetett kislányod! Látod milyen lett? De ha engeded, hogy én neveljem, most fegyelmezett lenne és nem ilyan pasizós, csavargós, bulizós!

Jaqueline: Itt legalább jól érzi magát! Ott el volt nyomva, azért zárkózott be mindig.

Jose Maria: Azok jó idők voltak, akkor még szót fogadott.

Később Jaqueline bement vígasztalni Chantalt, Jose Maria 2 is ott volt. Vittek is neki vacsorát és üdítőt.

Chantal: Nem vagyok éhes!

Jaqueline: De enned kell valamit!

Chantal: Szerinted ezek után tudok még enni?

Reggel Chantal feszülten ébredt. Nem volt kedve felkelni sem, nem akart összefutni az apjával.

Martin és Claudia felkeltek, ők is voltak a bálban. Ők ketten 2 petéjű ikertestvérek voltak.

Claudia: Tegnap nagy botrány volt a partyn. Szegény Chantalt az apja haza ráncigálta.

Martin: Tudok róla. Rosalia elárulta az apjának, hogy a bálba jött és Carlossal volt. Tudod, én nagyon megszerettem Chantalt.

Claudia: Igen, szerintem is rendes.

Martin: Egyáltalán nem illik Carloshoz, óvni kéne tőle. Ő még nem tudja, hogy milyen. Félek, hogy nagy sebeket ejt a szívén.

Claudia: Ettől félek én is. Ezek szerint nem vette észre, hogy milyen Carlos, de egyszer úgy is rájön.

Martin: Én tudnám szeretni, de engem észre sem vesz.

Ekkor Claudia meglepődött.

Claudia: Te szerelmes vagy belé?

Martin: Az utóbbi időben nagyon sokat beszélgettünk, úgy érzem elég közel kerültünk egymáshoz. Mi lenne ha ma meglátogatnánk?

Claudia: Nem is rossz ötlet.

Indultak is.

Martin: Jó napot! Chantalhoz jöttünk.

Jose Maria: Nem jöhet senki sem hozzá, mert ő börtönben van! Egyedül csak az iskolába mehet el, sehová máshová!

Martin: De miért?

Jose Maria: Mert nem fogad szót nekem! Most pedig takarodjatok!

Claudia: Menjünk!

Másnap az iskolában. Mikor Chantal beért, Rosaliaék hangosan felnevettek és időnként ránéztek.

Chantal: Mi olyan vicces?

Ekkor mégnagyobbat nevettek.

Tomas: Nem veszed észre, hogy rajtad nevetnek?

Chantal: De észrevettem. Ezt még megbánják!

Leült a helyére. Hamarosan elkezdődött az óra.

Rosalia: Szünetben álljuk el az útból, hogy ne mehessen ki!

Viki: 3 az 1 ellen. Nem lesz nehéz dolgunk.

Mikor kicsöngettek, Chantal indult kifelé, de Rosaliaák elállták az útját.

Chantal: Engedjetek már ki!

Rosalia: Hogy Carloshoz mehessél?

Chantal: Mi közötök hozzá?

Rosalia: Nem mész!

Chantal kiakarta magát erőszakolni az ajtón, de Rosaliaák visszatolták.

Chantal: Szerintetek hagyni fogom?

Johanna: Mit fogsz csinálni?

Chantal lekevert egy pofont Rosalianak. Verekedés alakult ki, aztán Johanna és Viki is rátámadtak Chantalra. A fiúk próbálták leállítani. Pont arra jött az osztályfőnök, aki nagyon ledöbbent.

Tanárnő: Mi folyik itt? Elég legyen ebből!

4. rész A bál

2011 január 16, vasárnap

                                               4.rész

                         A bál

 

1987 október

Chantal az iskolában került mindenkit, mert az apukája megtiltotta neki, hogy Carlossal legyen, így nem volt semmihez sem kedve. A tanárnő ültetést tartott. Egyedül Dórika maradt a helyén, a többieket szétültette.

Chantal Tomas mellé, Rosalia Claudia mellé, Johanna Martin mellé, Viki Monica mellé, Loretta David mellé.

Az egyik szünetben beállított Brigitta.

Brigitta: Ez a 10.A?

A többiek rávágták, hogy igen.

Brigitta: Chantalt és Rosaliat keresem.

Rosalia: Már megint te? Hogy merészelsz ide bejönni?

Brigitta: Megmondani nektek, hogy szállhatok le Carlosról. Remélem Chantal is hallotta, nem tudom melyikőtök az.

Nem figyelt rá, mert Martinnal beszélgetett.

Rosalia: Ő az, aki a lenyalt hajú fiúval beszélget.

Chantalra mutatott, Brigitta oda sétált hozzá.

Brigitta: Szia! Te ugye Chantal vagy?

Chantal: Igen. Miért?

Brigitta: Beszélnem kell veled. Le tudsz jönni az udvarra?

Chantal: Következő szünetben.

Brigitta: De már nem leszek itt, most kéne jönnöd!

Chantal: Rendben, akkor siessünk!

Lementek az udvarra.

Brigitta: Na szóval csak annyi lenne, hogy Carlost én kísérem el a bálba.

Chantal: És? Engem mér régesrég nem érdekel Carlos!

El volt keseredve, visszament a terembe.

Brigitta: Remélem is, hogy így van. Márcsak azt a Rosaliat kell elsöpörnöm az utamból.

Chantal sírt e miatt, igazából érdekelte Carlos, csak nem mert ellent mondani az apjának.

Martin: Bántott az a lány?

Chantal: Ő megy Carlossal a bálba helyettem!

Martin: De ne hagyd már magad!

Chantal: Az apám eltiltott tőle és ha megtudja, akkor abból megint csak baj lesz!

Martin megfogta Chantal kezét, simogatni kezdte.

Martin: Titokban lehetne tartani. Miért ne mennél el Carlossal a bálba?

Chantal: Szökjek ki a szobámból? Azt mondod?

Martin: Miért ne?

Chantal: Mindig benéz, hogy ellenőrizzen és észre fogja venni, hogy nem vagyok ott.

Martin: Akkor már ott vagy a bálban.

Chantal: Mit fog velem csinálni, ha megtudja, hogy elszöktem?

Martin: Ne érdekeljen, a bál a lényeg.

Chantal: Igazad van! Nem tarthat bezárva.

Szünetben Carlos egy szál rózsával jelent meg a tanteremben. Rosalia már szaladt is oda hozzá.

Rosalia: Ugye nekem hoztad?

Carlos: Nem!

Elment mellette, Chantalhoz ment oda.

Carlos: Az én királynőmnek!

Chantal: Te már mással mész a bálba!

Carlos: Én veled szeretnék, de te mostanában kerülsz engem. Már nem érdekellek?

Chantal: Dehogynem, csak…

Carlos: Csak…?

Chantal: Az apám bezár és eltiltott tőled! Ezért kerültelek, mert féltem. A bálba sem enged el.

Carlos: Pedig te jösz velem a bálba! Ha kell, elszöktetlek.

Chantal: Nem azzal a szőkével mész?

Kérdezte aggódva.

Carlos: Mondtam már, hogy csak kizárólag veled! Mindenképp eljuttatlak a bálra.

Aztán miután becsöngettek, Chantal leült a helyére, Martin oda ment hozzá.

Martin: Na mit mondott? Elmegy veled a bálba?

Chantal: Igen.

Martin nem örült neki, de próbálta kimutatni, hogy együtt örül vele.

Martin: Na ez jó! Mi lesz az apáddal?

Chantal: Beszélek anyukámmal, ő megengedi és akkor ő ráveszi apámat.

Martin: Remélem, hogy problémamentes lesz.

Chantal az iskolából egyenesen hazament. Az apukája most nem volt otthon, csak az anyukája.

Chantal: Te ugye elengedsz az iskolai bálra?

Jaqueline: Persze, kicsim.

Chantal: Apa nem fog elengedni.

Jaqueline: Tudom, de van egy ötletem.

Chantal: Na és mi az?

Jaqueline: Azt mondjuk neki, hogy eljösz velem valahová, együtt indulunk el és ha vége a bálnak, akkor együtt jövünk haza. Amíg te a bálon vagy, addig én beugrom az egyik barátnőmhöz. Mikor vége van, találkozunk valahol és hazajövünk.

Chantal: Na ez nagyon jó ötlet, akkor biztos elenged veled.

Jaqueline: Persze.

Este mikor hazajött, megbeszélték vele.

Jaqueline: 10-én este nem leszek itthon, csak későn jövök.

Jose Maria: Hová mész?

Jaqueline: Egyik barátnőm szülinapjára megyek, Chantal is szeretne velem jönni.

Jose Maria: Persze, veled elmehet bármikor.

Másnap az iskolában.

Martin: Beszéltél apáddal?

Chantal elmesélte hogyan tervezték meg.

Martin: Akkor így nem is kerülhetsz bajba.

Ám de Rosalia meghallotta.

Rosalia: Van egy jó tervem, csajok! Tegyünk keresztbe a kis mexikóinak!

Viki: Mit forgatsz a fejedben?

Rosalia: Majd következő szünetben elmondom az udvaron, félek, hogy meghallja.

Következő szünetben Rosaliaék le is mentek az udvarra.

Johanna: Na mire készülsz?

Rosalia: Hallottam egy beszélgetést, hogy a kis mexikói azt mondta a lenyalt hajúnak, hogy az apja megtiltotta neki, hogy elmenjen a bálra, ezért az anyjával megbeszélték, hogy együtt indulnak el és együtt érkeznek haza. Azt hazudták az apjának, hogy születésnapi partyra mennek, de közben nem így lesz, amíg a kis mexikói a bálon lesz, addig az anyja bemegy egy barátnőjéhez. Az lenne a tervem, hogy a bál napján elmegyünk az apjához és elmondjuk neki, hogy a kicsi lánya a bálon van, elvisszük oda.

Viki: Ez nem is rossz ötlet! Hagy essen pofára a kis mexikói!

Hangosan nevettek.

Elérkezett a bál napja, ez egy szombati nap volt. Chantal már izgatottan várta az estét, már reggel elkezdte a készülődést.

Jose Maria: Már most készülődsz az esti partyra?

Chantal: Igen

Rosaliaék is készülődtek, Viki és Johanna átmentek Rosaliahoz.

Johanna: Te tudod hol lakik a mexikói?

Rosalia: Igen, már kinyomoztam. Oda kéne menni a ház elé, megvárni, míg elindulnak. Van egy jó ötletem. Én a ház előtt leszek, ti meg a suliban. Én majd jelzek, mikor elindultak, ti meg akkor, ha megérkezik. Ekkor én bemegyek az apjához, megmondom neki, majd kocsival elviszem a suliba. Ti addig szemmel tartjátok Chantalt, míg oda nem érünk.

Johanna: Rendben!

6-kor már kinyitották az iskolát, hogy bemenjenek a tanulók a bálra. Mindenki elegánsan volt felöltözve.

Chantal csak az anyukájára várt, hogy elinduljanak.

Chantal: Készen vagy már, anya?

Jaqueline: Igen, csak még a táskámat magamra kapom.

Aztán meg jött is.

Jose Maria: Indultok is?

Chantal: Már igen.

Mikor kiléptek az ajtón, Chantal meglátta Rosalia kocsiját, ismerős is volt neki. Rosalia lebukott az ülésre, ezért Chantal őt nem látta.. Tárcsázta is Johannáékat.

Rosalia: A kis mexikói elindult anyucival. Szóljatok ha odaértek.

Johanna: Rendben, figyeljük.

Chantal már be volt sózva Carlos miatt.

Chantal: Alig várom, hogy lássam!

Jaqueline: Jó, de vigyázz vele! Na én megyek, majd itt találkozunk 11-kor.

Chantal: Oké, szia!

Megpuszilták egymást, majd Chantal ment az iskola felé. Mikor megérkezett, Johanna fel is hívta Rosaliat.

Johanna: Itt van már a suliban, most Carlost várja.

Rosalia: Hozom is az apját!

Ment is becsöngetni, Jose Maria ment ajtót nyitni.

Rosalia: Jó estét!

Szép aranyszínű gyémántos estélyiben volt.

Jose Maria: Mit szeretnél szépségem? Az iskolai bálra mész?

Rosalia: Onnan jövök. Én a lánya osztálytársa vagyok.

Jose Maria: Ő nem ment el a bálra. Az anyjával ment el egy születésnapi partyra.

Rosalia: Ön téved! Átverték önt. Chantal az iskolai bálra ment Carlossal. Az anyja meg megvárja valahol. Ott voltam és láttam egy fiúval csókolózni.

Jose Maria: Most higyjek is neked? Hát nem tudom.

Rosalia: Jöjjön el velem és meglátja. Kocsival vagyok.

Jose Maria: Rendben, szeretném én is látni a saját szememmel.

Jose Maria és Rosalia beszálltak a kocsiba, az iskola felé mentek.

Chantal nagyon jól érezte magát, Carlos megcsókolta többször is. Johannáék kamerára is vették.

Rosalia bekísérte Jose Mariat az iskolába.

Viki: Itt vagy már?

Rosalia: Igen. Hol van Chantal?

Viki: Ott táncolgat és csókolózik Carlossal.

Jose Maria mikor meglátta, elöntötte a méreg. Oda is rohant és jól megrángatta Chantalt, aki nagyon megijedt.

 

3. rész Az ágyban

2011 január 14, péntek

                                3.rész

                      Az ágyban

 

Carlos megakarta csókolni Chantalt, de ő elhúzta a fejét.

Carlos: Mi a gond?

Chantal elszégyelte magát.

Chantal: Tudod, engem még senki sem csókolt meg.

Carlos: Akkor én leszek az első. Hagyjad magad!

Chantal félt, Carlos meg közeledett felé.

Chantal: De még csak 2 napja ismerjük egymást.

Carlos: Nem baj, nekem akkor is nagyon tetszel. Engedd magad, nem kell semmitől sem félned!

Végül hagyta magát, Carlos átkarolta a derekát és megcsókolta. Aztán le akarta venni a ruháját, elkezdte volna vetkőztetni, de Chantal ki akart szabadulni a karjai közül.

Carlos: Mi a baj?

Chantal: Ezt nem kéne most!

Carlos: Mitől félsz? Nincs itt senki.

Chantal: De ez még nagyon korai, alig ismerlek!

Carlos közelebb lépett hozzá.

Carlos: Rendben! Megértelek. Te nagyon szép vagy, ezért azt szeretném, ha te jönnél el velem az iskola báljára.

Chantal: Az mikor lesz?

Carlos: Októberben. Te leszel a kísérőm. Rendben?

Chantal: Hát persze!

Finoman beszélt vele, félt, hogy megbántja.

Chantal: Mennem kéne haza.

Carlos: Hazaviszlek.

Chantal: Haza találok. Holnap találkozunk.

Carlos: Egy búcsú puszit?

A búcsú pusziból hosszú csókolózás lett.

Hazafelé Chantal összefutott 3 osztálytársával, Claudiával, Lorettával és a lenyalt hajú Martinnal.

Claudia: Szia, Chantal!

Köszönt rá kedvesen, Chantal el volt varázsolva, amiért Carlos megcsókolta.

Chantal: Sziasztok!

Loretta: Mit csinálsz erre felé?

Chantal: Megyek haza.

Martin: Nem tartasz velünk?

Chantal: Ti hová mentek?

Loretta: Csak sétálunk és beszélgetünk. Honnan is jöttél?

Chantal: Mexikóból. Ti?

Loretta: Mi olaszok vagyunk.

Közben Rosalia a luxusjárgányával elkocsikázott Carloshoz. Piros miniruha volt rajta, riszálta a seggét befelé menet. Megnyomta a csengőt, Carlos ajtót nyitott.

Rosalia: Én készen állok!

Felvett egy erotikus pózt.

Carlos: Mire?

Rosalia: Engedj be a hálószobádba!

Carlosra vetette magát és hosszadalmasan csókolózni kezdtek, Rosalia berúgta az ajtót, mikor már bent volt. Csókolózva mentek el az ágyig, közben levették egymás ruháit. Ezután Carlos lefektette Rosaliat az ágyra, aki 1 szál bugyiban és melltartóban volt. Carloson sem volt semmi egy alsógatyán kívűl.

Carlos vadul Rosaliara vetette magát, letépte a melltartóját, majd az alsójuktól is megszabadultak.

Mielőtt a legjobb részhez értek volna, valaki rájuk nyitott. Carlos szeretője zavarta meg őket. Egy szőke szilikon cica volt, Brigittának hívták. Még Carlos osztálytársa volt valamikor.

Brigitta: Mi folyik itt Carlos?

Rosalia felháborodott.

Rosalia: Ki ez?

Brigitta: Te lefeküdtél ezzel a csitrivel?

Szinte kiestek a mellei a pólójából. Rosalia gyorsan felöltözött, majd szembeszállt Brigittával.

Rosalia: Ki a kis csitri?

Brigitta: Te!

Vágta rá keményen.

Rosalia: Én nem vagyok csitri! 16 éves vagyok csak, de sokkal érettebb vagyok a kortársaimnál. De te? Egy üres fejű szőke szilikon cica vagy!

Erre Brigitta ideges lett, lekevert egyet Rosalianak. Természetesen Rosalia nem hagyta magát. Visszaütött Brigittának, majd megtépte, ezért Brigitta is meghúzta Rosalia haját. Na ez volt az igazi csajos verekedés, amit aztán Carlos állított le. Nagyon fel volt mérgelve.

Carlos: Normálisak vagytok? Ilyen az én házamban nem fordulhat elő! Most viszont mindketten eltakarodtok innen!

Mindkettőjüket a hajukon keresztűl húzta ki a házból.

Carlos: Nem kellenek nekem ilyen ócska nők, amilyenek ti vagytok! Engem csak Chantal érdekel!

Kidobta őket, majd bezárta az ajtót.

Brigitta: Ki az a Chantal?

Rosalia: Az osztálytársam, most újabban ő érdekli Carlost.

Brigitta: Szóval egy kis csitri, mint te!

Rosalia: Megismétlem, hogy én nem egy csitri vagyok, hanem egy 16 éves, aki egy 20-22 éves nő fejével gondolkodik. Megértetted?

Brigitta: De egy kis csitri vagy, főleg ha ilyeneket mondasz! Holnap megkeresem azt a Chantalt.

Félrelökte Rosaliat, majd elhúzta a csíkot.

Rosalia: Mekkora ostoba liba ez!

Este 9 óra:

Jose Maria: Mostanában egyre később jár haza a lányod. Nem zavar ez egy kicsit sem?

Jaqueline: Itt legalább vannak barátai. Én örülök neki, ha velük tölti el a délutánt.

Jose Maria: Tanulnia kéne. Nem gondolod?

Jaqueline: Hagy legyen a barátaival, majd aztán tanul.

Jose Maria: Meg kell mondani neki, hogy mikorra kell haza érni! Majd ha hazajön, akkor megmondom neki!

Ebben a pillanatban nyitott be. Az apja le is szídta.

Jose Maria: Hol voltál ilyen sokáig?

Chantal: Néhány osztálytársammal elmentünk.

Jose Maria: Na és hová?

Chantal: Sétálgattunk csak.

Jose Maria: Holnap iskola után egyből hazajösz! Fél 3-ra itt lássalak és engedélyt kell kérned, ha el akarsz menni valahová. Be kell mutatnod, hogy kivel és hová. Megértetted?

Jaqueline: Ne legyél már ilyen szigorú vele!

Jose Maria: Valahol határt kell szabni, mert a végén még lázadni fog. Na menj most tanulni, majd fürdeni és aludni!

Chantal: Vacsorát nem kapok?

Jose Maria: Azt mondd meg, hogy hol ebédeltél!

Chantal: Sehol!

Jaqueline: Mit kérsz vacsorára?

Rosalia drogos állapotban ért haza, mert megint kint volt bandázni. Broki nagyon furcsának tartotta.

Broki: Mi van ma veled Rosalia? Nagyon furcsa vagy!

Rosalia: Nincs semmi, csak egy kicsit ittunk.

Broki: Nagyon elengedted magad mostanában. Apád nem engedné meg ezt, főleg, hogy igyál! Ha ezt megtudná!

Broki nagyon aggódott, már azon törte a fejét, hogy hazaküldi az Egyesült Államokba.

Rosalia: Ugye nem mondod el nekik?

Broki: Persze, hogy nem, csak fogd vissza magad. Menj fel a szobádba és pihenj le!

Chantal már megvacsorázott, megfürdött, fogat mosott és utána leült az íróasztalához, felidézte a mai napot, ami Carlossal történt, le is írta a füzetébe.

Jose Maria benyitott, hogy alszik-e már.

Jose Maria: Ágyban lenne a helyed! Nem gondolod?

Chantal: Rendben! 1 perc.

Jose Maria: Jó éjszakát!

Mikor már leírt mindent, lefeküdt aludni és Carlossal álmodott, hogy megkéri a kezét. Reggel csörgött az óra, ez megszakította a szép álmot.

Chantal: Bár így lenne!

Felkelt készülődni az iskolába. Elindult, mikor megérkezett, lepakolt a helyére. Rosalia közben mesélt a barátnőinek.

Rosalia: Tegnap elmentem Carloshoz. Elkezdtünk volna szeretkezni, de egy szőke liba megzavart minket. Folyton lecsitrizett, ezért összeverekedtünk, e miatt Carlos kidobott minket, közben meg azt mondta, hogy neki csak Chantal kell!

Johanna: Én sem értem mit lehet abban a Chantalban szeretni.

Viki: Segítsünk az útból eltenni?

Rosalia: Az jó lenne.

Johanna lelökte Chantal cuccait a földre.

Johanna: Ide nem fog ülni!

Rosalia: Így kell ezt!

Chantal észrevette, ezért odament.

Chantal: Ezt hogy képzelitek?

Johanna: Nem fogsz a közelünkben ülni!

Viki: Ülj Dórika mellé!

Odalépett Loretta.

Loretta: Ülj mellém, mert Monica nem jött ma suliba.

Végül Loretta mellé ült, mögöttük Claudia és Martin ült.

Később Jose Maria beleolvasott Chantal füzetébe, el sem hitte.

Jose Maria: Hogy teheti ezt?

Mérgelődött magában, elkezdett csapkodni, csak a fia volt otthon vele, aki úgy szintén Jose Maria.

Jose Maria 2: Mi ütött beléd, apa?

Jose Maria: Ezeket olvasd el!

Chantal hazajött az iskolából, apukája azonnal berángatta.

Jose Maria: Te férfiakkal találkozgatsz és ezt titkolni merészelted?

Chantal: De ő a suliba jár! Miért kell ezt megtiltani?

Jose Maria: Nem mehetsz el semmilyen fiúval, megértetted? Most pedig bemész a szobádba és estig nem jöhetsz ki!

2. rész Szerelmi kapcsolatok

2011 január 13, csütörtök

                                 2.rész

                Szerelmi kapcsolatok

 

Carlos felajánlotta Chantalnak, hogy hazaviszi.

Carlos: Kocsival vagyok és szívesen hazaviszlek

Carlos már 22 éves volt, most volt végzős. Nem volt valami jó tanuló, sokszor meghúzták, ezért tart még csak itt.

Chantal: Persze, elfogadom!

Zavarban volt, még soha sem ült be egy férfi autójába sem, sőt még fel sem ajánlottak neki semmi hasonlót.

Carlos kinyitotta az autó ajtaját, majd segített neki beszállni, aztán ő is beszállt.

Carlos: Messze laksz innen?

Chantal: Egy pár utcával feljebb.

Carlos: Én Carlos Fernandez vagyok, Spanyolországból jöttem. Te ki vagy és honnan jöttél?

Chantal: Én Mexikóból jöttem és Chantal Andere a nevem.

Közben Rosaliaék bandáztak, ott voltak a fiúk is és még néhány 11-es és 12-es. Cigiztek, ittak és drogoztak. A suli legrosszabb társasága, aki egyszer beszállt, az már nem tudott kiszállni belőle a függőség miatt. Most épp belőtték magukat egy kis extasival.

Chantal és Carlos elbeszélgettek mindenről a kocsiban. Anyukája már türelmetlenül várta.

Jaqueline: Hol lehet ennyi ideig? Máris össze ismerkedett volna valakivel? Á, nem hiszem, ő nem olyan!

A kocsiban:

Chantal: Jaj! Nagyon elszaladt az idő!

Ki akart szállni, de Carlos lefogta.

Carlos: Ne vigyelek haza?

Chantal: Nem, köszi! Nem szeretném, ha anyám meglátná a kocsidat!

Carlos: Akkor holnap a suliban! Puszi!

Chantal sietett haza.

Jaqueline: Hol voltál ennyi ideig?

Chantal: Hát csak elmentünk suli után a lányokkal.

Jaqueline: Na ennek örülök, hogy itt legalább vannak barátaid.

Chantal: Hát igen!

Chantal felment a szobájába ás Carlosról ábrándozott. Majd eszébe jutott valami. Elővett egy füzetet, amibe leírta mit érez Carlos iránt és, hogy mi történt aznap.

Másnap az iskolában reggel lepakolt a helyére, majd becsöngetésig megkereste Carlosék tantermét. A 12.C-be járt. Bekukucskált, de Carlost nem látta.

-Szia! Kit keresel?

Chantal: Carlos itt van?

-Még nincs.

Chantal mindenképp megakarta várni, aztán jött is.

Carlos: Hát te?

Chantal: Csak látni szerettelek volna.

Carlos meg volt lepődve.

Carlos: Aranyos vagy!

Chantal zavarba jött, majd elpirult. Carlos látta rajta.

Carlos: Szünetben találkozunk az udvaron.

Órán Rosalia, Viki és Johanna levelezgettek Chantallal. Kérdéseket írtak bele, amire Chantal válaszolt.

Ezt írták bele:

Rosalia: Van pasid?

Chantal: Nincs. Neked?

Rosalia: Nekem van, de Vikiéknek nincs. Tetszik neked most valaki?

Chantal: Igen, tegnap találkoztam vele először.

Rosalia: Ide jár a suliba?

Chantal: Igen.

Rosalia: Leírnád ki az?

Chantal: Egyelőre még titok.

Rosalia: Szűz vagy még?

Chantal ezen felháborodott.

Chantal: Ilyet nem illik megkérdezni!

Épp irodalom óra volt, egy öreg hölgy tartotta az órát, aki szigorú volt. Észrevette, hogy Chantal Rosalia padjára teszi a papírt. Le is csapott rá, Rosalia megijedt.

Tanárnő: Az én órámon nem lehet levelezgetni! Ezt már világosan megmondtam tavaly. Most viszont beváltom a fenyegetésemet, felolvasom miről beszéltetek az órán, az egész osztály tudni fogja.

Rosalia: Kérem tanárnő! Ez nagyon személyes!

Tanárnő: Hallgass! Különben beviszem az igazgatóhoz!

Felolvasta, a többiek röhögtek. Rosalia és Chantal idegesek voltak.

Chantal: Ez miattad van!

Rosalia: Rosszkor adtad oda a papírt! Majd szünetben megbeszéljük.

Kicsöngettek, Chantal rohant is ki a tanteremből, Rosalia utána szaladt.

Rosalia: Chantal! Várj! Hová sietsz ennyire?

Chantal megállt, így Rosalia utolérte.

Rosalia: Veled tartok. Merre mész?

Chantal: Mosdóba megyek. Sürgős, mert sokat ittam reggel.

Rosalia: Nekem is kell. Menjünk együtt.

Chantal: Oké.

Chantalnak nem kellett, Carloshoz akart menni, de Rosalia akadályozta ebben, nem akarta, hogy megtudja. Mikor bementek a mosdóba, Chantal gyorsan kiszaladt az udvarra Carloshoz. Rosalia később kereste, az udvarra ment ő is. Meglátta Chantalt Carlossal. Tetszett neki is, ezért nem nézte jó szemmel ezt.

Rosalia: Szóval ő az, aki tetszik neked, de ezt nem hagyom annyiban.

Rosalianak jelenleg volt barátja, így felhagyott azzal, hogy Carlosra nyomuljon. A nyáron jöttek össze.

Visszament a terembe.

Rosalia: Képzeljétek el, Chantal hajt Carlosra! Ki gondolta volna?

Viki: Most féltékeny vagy?

Rosalia: Legyek nyugodt?

Johanna: Mi lesz Norberttel?

Ő volt Rosalia barátja.

Rosalia: Lecserélném Carlosra simán!

Viki: Mit fogsz most csinálni?

Rosalia: Leoltom Chantalt, hogy most azonnal fejezze ezt be!

Mikor becsöngettek, Chantal visszajött a terembe, Rosalia egyből le is támadta.

Rosalia: Tudom, hogy ő tetszik neked, de azonnal verd ki a fejedből! Megértetted?

Chantal: Majd pont te fogsz nekem parancsolgatni!

Rosalia: Majd meglátod a következményét! Tudod, Rosalia Brokkal nem érdemes rosszban lenni!

Chantal: Nagyon megijedtem!

Rosalia: Ijedjél is! Haha!

Chantal: Te akarsz velem összeveszni! Azt írtad, hogy neked van barátod! Nem tudom mit akarsz Carlostól.

Rosalia: Ha engem választana Carlos, otthagynám a pasimat érte.

Chantal: Remek barátnő lehetsz akkor!

Leült a helyére, Rosalia majd megpukkadt idegességében.

Rosalia: Hülye!

Következő szünetben Chantal ismét lement Carloshoz, Rosalia utána ment.

Chantal: Szia!

Carlos: Szia, már vártalak!

Rosalia os odaért.

Rosalia: Elég legyen ebből!

Kiabált, Carlos nem értette.

Carlos: Mit jelentsen ez, Rosalia?

Rosalia: Neked mindenki más jobb, mint én! De miért?

Carlos: Ne csinálj itt jelenetet, Rosalia! Nekem most Chantal tetszik, hagyj minket békén minket!

Carlos csak azért volt Chantallal, hogy bosszantsa Rosaliat. Rosalia idegesen ment el.

Carlos: Ne is törődj vele!

Chantal: Tényleg tetszem neked?

Carlos: Akkor nem foglalkoznék veled.

Carlos megakarta kapni Chantalt, ez volt a fő célja. Mindig is nagy nőcsábász volt, de Chantal még ezt nem is sejtette.

Rosalia: Rakjuk a Dórika mellé Chantal cuccait.

Johanna: Miért?

Rosalia: Elvette tőlem Carlost!

Viki: Tudod milyen az a Carlos. Norbert sokkal jobb neked.

Rosalia: Én nem tőrödöm bele. Nekem Norbert csak arra kell. Tudjátok, ha nincs pasim, fellép a szex hiány.

Johanna: Jaj! Rosalia! Hagyd már ezt abba!

Rosalia: De akkor is így van!

Odatették Dórikához Chantal cuccait.

Dórika: Mit csináltok?

Rosalia: Ide fog melléd ülni.

Dórika: Dehogyis! Mellém ne üljön senki.

Rosalia: Úgysem fog ide ülni, csak azt akarom, hogy ideges legyen.

Dórika: Úgy is elküldöm.

Volt megint büfében, most hamburgert evett.

Mikor becsöngettek, Chantal jött is, látta, hogy a cuccai Dórika mellett vannak.

Chantal: Ki tette ezeket ide?

Rosaliaék nevettek.

Chantal: De viccesek voltatok!

Visszatette a helyére a cuccait.

Rosalia: Fel akartunk húzni.

Chantal: Te jobban felhúztad magad Carlos miatt. Engem szinte nem is érdekel, hogy oda tettétek a cuccaimat.

Rosalia: Jólvanna!

Rosalia ideges volt.

Chantal: Most is ideges vagy!

Rosalia: Te nem lennél ideges, ha a pasi, aki már régóta tetszik neked egy másik csajjal kavar?

Chantal: Így jártál!

Rosalia: Meg fogod majd bánni! Fogadjunk, hogy szűz vagy még!

Chantal: És ha az? Nem vagyok olyan szajha, mint te, aki ennyi idősen már 5 fiúval volt együtt.

Rosalia: Mintha annyira tudnád! Egyáltalán nem így van. Na hagyjuk inkább, kis tudatlan vagy!

Iskola után Chantal ismét beszállt Carlos kocsijába, Rosalia is látta, aki féltékeny lett.

Rosalia: Nézzétek! Ezt tűrjem el?

Carlos az ellenkező írányba ment.

Chantal: Nem viszel haza?

Carlos: Nem szeretnéd megnézni a lakásomat?

Chantal: Jó de akkor siessünk.

Bementek a lakásba, Carlos magához szorította Chantalt, majd megakarta csókolni.

1.rész Az új diák

2011 január 13, csütörtök

                            Szerelmi csalódások

                                        1.rész

                            Az új diák

 

Stockholm, 1987

Egy középiskolában kezdődik a történet. Ide olyan diákok is jártak, akik külföldről jöttek, de voltak olyanok is, akik itteniek voltak.

1987 szeptembere, első tanítási nap.

A 10.A osztályba ők jártak: Johanna, Viki, Rosalia és még sokan mások.

Viki: Jöttek új tanulók?

Rosalia: Nem látok ismeretleneket.

Tomas volt az osztály szépfiúja, akiért a lányok oda voltak.

Tomas: Sziasztok csajok!

Rosalia: Szia Tomas!

Rosalia az Egyesült Államokból jött ide, a nagybátyjánál lakott Brokival. Nagyon gazdagok voltak, Rosalianak meg volt mindene, a legdrágább ruhákban járt, mindenki őt irigyelte. Legjobb barátnői Johanna és Viki.

Tomas itteni volt, egy szegény ördög, aki gazdagnak adta ki magát, ő is a legjobb ruhákat hordta, amiket a boltból lopott el. Igazi rossz fiú.

Johanna bátyja Johan is az iskola tanulója, ő már 11-es volt. Nagyon szerette a nyelveket, mármint biológiailag, érdekelte az élőlények nyelvei, tanulmányozta az emberi és állati nyelveket. A többiek kicsit furcsának tartották, de már nem szólnak érte semmit.

Rosalia: Tanárnő! Nem jöttek új tanulók?

Tanárnő: Mindjárt megnézem.

Átnézte a névsort alaposan, azonban csak egy ismeretlen névvel találkozott.

A tanárnő már öreg volt, olyan 50 év körüli, szőkére volt festve a haja és szemüveges volt, olyan 160 centi körüli.

Tanárnő: 1 új tanulónk van ebben az osztályban, egy lány. De nem látom sehol. Na jó gyerekek! Üljön mindenki a helyére!

Ekkor mindenki leült a helyére. A tanárnő beszélni kezdett a tanévről, hogy mik várhatók, közben valaki kopogott.

Tanárnő: Gyere!

Egy lány jött be.

Rosalia: Biztos ez az új osztálytársunk.

Viki: Nekem nem szimpatikus.

Chantalnak hívták.

Chantal: Ez a 10.A osztály?

Tanárnő: Igen. Te vagy az új tanuló?

Chantal: Igen, új vagyok itt.

Tanárnő: Foglalj helyet, ami még nem foglalt!

Johanna és a nyomi csaj mellett volt szabad hely. Chantal Johannát választotta padtársának.

Tanárnő: Mutatkozz be a többieknek!

Chantal: Chantal Andere vagyok!

Tanárnő: Honnan jöttél?

Chantal: Mexikóból.

Aztán a tanárnő lediktálta az órarendet, majd kicsöngettek.

Johanna: Kimegyünk cigizni, csajok?

Rosalia: Kimehetünk. Te cigizel?

Chantalra nézett.

Chantal: Én nem.

Rosalia: Azért kijösz velünk?

A nyomi csaj ilyen Dórika féle volt, kövér volt, folyton a büfébe ment, senki nem foglalkozott vele, a tanároknak nyalizott, hogy jobb jegyet kapjon. Csak annyiban különbözött, hogy neki volt szemüvege és fogszabályzója. Dóra volt a neve, de a többiek csak Dórikának hívták. Ott ült elől a tanári asztallal szemben. Ezt a szünetet is a büfében töltötte.

Rosaliaék kint cigiztek és Chantalt faggatták, akit meg zavart a cigi füst, de nem szólt semmit érte.

Rosalia ekkor még barna hajat viselt és barna szeme volt, rendszeresen járt szoláriumba, így szép barnított bőre volt. A másik 2 lány szőke, kék szemű és fehér bőrű volt.

Rosalia: Milyen volt ott az életed?

Chantal: Jó volt ott is.

Viki: Mikor jöttél ide?

Chantal: Még nyáron.

Johanna: Milyen okból?

Chantal: Szüleim itt kaptak munkát most. És ti?

Rosalia: Én a nagybtyjámhoz jöttem, mert unom már az otthoniakat. Ő sokkal több szabadságot ad nekem, mint a szüleim. Meg még az öcsém sem idegesít fel. Ők meg itteniek.

Hamarosan becsöngettek.

Rosalia: Ideje bemenni.

Viki: Én még ezt elszívom. Megvártok?

Johanna: Igen, persze.

Chantal: Én bemegyek. Jó?

Rosalia: Oké, menjél!

Rosaliaék csak 10 perccel később jöttek be, a tanár még nem volt bent.

Johanna: Nem tudjátok milyen óra van most?

Tomas: Az órarend szerint matek. Elvileg a matek tanár jön be.

Még 10 perc múlva sem jött be, addig nagy rosszalkodások voltak, meg hangzavar.

Rosalia sminkelte magát. Odamentek hozzá a fiúk, Tomas, David és Peter.

Peter: Megint 1 kiló sminket teszel magadra?

Rosalia: Azért nem 1 kiló, de szépnek kell lennem minden percben.

David: Ő legalább ad magára, nem olyan mint a Dórika.

Hangosan nevettek.

Rosalia: Ne is hasonlitgassatok ahhoz a bányarémhez! Egyáltalán nem vagyok olyan!

Chantal: Ki az a Dórika?

Tomas: Az a szemüveges csaj ott elől a tanári asztalallal szemben.

Csipszet zabált kólával.

Rosalia: Senki sem foglalkozik vele.

Chantal: Miért?

Rosalia: Majd idővel megtudod.

Kicsit később Chantal odament hozzá, hogy beszélgessen vele. A többiek kinevették.

Tomas: Beszél azzal a pápaszemmel?

Johanna: Úristen!

Hangosan kacagtak, majd súgdolóztak. Chantal néha hátranézett, látta mi folyik ott.

Dórika: Ne nézd őket, azok hülyék! Az a barna hajú csaj szinte nem is tanul semmit, most is pótvizsgával engedték át.

Chantal: Miből bukott?

Dórika: Matekból. De semmit sem tanul, folyton puskázik, egyszer be is köptem.

Chantal visszament.

Rosalia: Mit mondott neked?

Chantal: Hogy megbuktál matekból és pótvizsgáznod kellett belőle, meg azt is, hogy folyton puskázol, egyszer be is árult.

Rosalia: Ilyeneket mondott? Be is köpött egyszer, de azt még megbosszúlom.

Volt egy fiú, aki egy kicsit lányos volt, lenyalt hajjal. Mindenki buzi gyereknek hívta, Martin volt a neve. Őt is kiközösítették Dórikához hasonlóan.

David: Látod azt a lenyalt hajút ott?

Chantal: Igen. Mi van vele?

David: Na, ő homoszexuális.

Nem voltak benne biztosak, csak sejtették.

Vége lett a tanításnak, a diákok sétáltak kifele az iskola területéről. Rosaliaék voltak az elsők, akik leléptek.

Chantal csipszet vett a büféből, a sorban Dórika állt mögötte, ő csokit vett.

Dórika: Kérhetek a csipszedből?

Chantal: Aha

Oda tartotta, hogy vehessen belőle, Dórika rendesen bele is markolt. Chantal furcsának tartotta, de nem szólt semmit. Dórika meg meg sem köszönte, húzott is kifele az iskolából.

Chantal is kifele tartott, közben ette a csipszet és elgondolkodott. Nem figyelt a lába elé, e miatt megbotlott egy kőbe, hasra esett, a táskája és a csipsz kiborult. Jól be is verte magát.

Chantal: Jaj! Bevertem magam!

A suli macsója, Carlos oda is rohant hozzá segíteni.

Carlos: Segíthetek?

Chantal: Jaj! Köszönöm! Az jó lenne!

Carlos összeszedte a cuccait, majd segített neki felállni.

Carlos: Nagyon beverted magad?

Chantal: Hát eléggé, de mostmár minden rendben van.

Carlos: Ne vigyelek haza?

Chantal ekkor ránézett Carlosra, nagyon tetszett neki, nem is véletlenül, hisz minden lány oda volt érte. Chantal el sem hitte, hogy egy ilyen fiú észrevette őt, mert az otthonában jelentéktelennel számított és nem vették észre a fiúk.